TÚLÉLŐISKOLA I.


Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés az úgynevezett túlélés (survival) iránt. Az akciófilmek szinte kötelező szereplőjévé vált a kemény katona, aki a természetben található eszközök felhasználásával száll szembe a "rosszfiúkkal". Érthető, hogy a magyar ifjúság egy jelentős része "kisrambó" akar lenni, meglett családapák pedig alig titkolt infantilizmussal vágyódnak a túlélés szolidan "nélkülözésteli" változatára. Egyre többen igyekeznek elsajátítani és gyakorolni ezt a csodálatos ismeretrendszert, mely egy rég feledésbe merült életfilozófia - a természetben, a természetből, a természettel való harmonikus együttélés - újrafelfedezése.

Cikksorozatomban számukra szeretnék praktikus útmutatást adni e "tudomány" alapfogásaiból.

Legegyszerűbb, ha kezdetben a túlélést elsősorban kitűnő szabadidő eltöltésnek, a túrázás egy speciális fajtájának tekintjük, melynek célja nem önmagában a távolság legyőzése, hanem a viszonylagos komfortban történő megmaradás. Hazánkban ennek sajátos zamatát az adja, hogy minden "bázistól" egy órányi járásra ott van a jó meleg civilizáció, a legnagyobb veszély pedig az, hogy az erdész hazazavarja az embert.

Természetesen a komfortot nem a szó megszokott értelmében kell elvárni. Terepen az ember értékrendje egy-két nap alatt alaposan megváltozik. A kényelem, a biztonság, az ízletes, a hideg, a meleg jelentése módosul. A mohából készített derékalj, egy farönk szék gyanánt a mennyei kényelem érzetét kelti.

A "túlélési gyakorlatnak" rendkívüli szerepe lehet a személyiség fejlődésében, igazi tréning, mely reális önismeretre, kezdeményezőkészségre, autonóm gondolkodásra, kitartásra tanít.

Ott kinn mindenért keményen meg kell dolgozni. Idő, türelem, szakértelem, sok lelemény és némi szerencse kell (pl. a behavazott erdőben tüzet rakni legalább háromnegyed órás elfoglaltság).

Ott megváltoznak az emberi kapcsolatok. Napjaink morális válsággal küzdő társadalmában üdítően hat egy olyan világ, ahol letisztultak az értékek. A helytállás, a bajtársiasság válik a legfontosabbá. A közösen vállalt és legyőzött nehézségek, az együttes munka, a tűz mellett töltött éjszakák vassá kovácsolják az emberi kötelékeket.

Érdemes elgondolkodni, mi lenne, ha eltűnne a környezetünkből a civilizáció. A legtöbb ember éhezne, fázna és szomjúhozna. Kiszolgáltatott, védtelen, gyámoltalan lenne. Az átlagember nem ismeri az ehető és gyógynövényeket, a tűzgyújtási technikákat stb. Ezek azonban megtanulhatók.

Ismereteinket több forrásból meríthetjük. Hazánkban is nagyon sok tapasztalat halmozódott fel a hegymászók, teljesítmény túrázók, vadászok, erdei emberek, horgászok stb. körében. A magyar folklórból is számos fogást lehet ellesni. Pl. a pusztai emberek mesterei voltak a hajlék építésnek, élelmiszer tartósításnak, eszköz-, fegyver-készítésnek és -használatnak. Valóságos kincsestár az észak-amerikai indián kultúra (méltó letéteményesei ennek a bakonyi "indiánok"). A túlélés ismeretrendszere mindezt a tudást harmonikusan egyesíti századvégünk professzionális eszközhasználatával. Például legmegbízhatóbban az úgynevezett Zippo gyújtóval lehet tüzet gyújtani, de a parázsra tett fa az ősi indián tűzfúvó csővel lobbantható lángra.

A túléléshez szükséges ismerethalmaz rendszerbefoglalását katonák hajtották végre (talán a legismertebb név az amerikai függetlenségi háború időszakából Robert Rogers őrnagyé). Így a túlélés elsősorban katonai műfajjá vált. Minden ország hadseregének elitalakulatai magas szinten űzik ezt a mesterséget, de a legtöbb haderőnél része a hétköznapi kiképzésnek is (pl. Bundeswehr, vagy a L'Armée Francaise). Látszólag a mindenható technika korszakában ez fölösleges, azonban az igazi katonák nem felejtik a clausewitzi igazságot, miszerint "a háború a bizonytalanság birodalma". Olyan alakulatok katonái, mint pl. az angol SAS (Különleges Légi Szolgálat) akár hetekig is képesek minimális felszereléssel autonóm módon működni a világ bármely pontján.

Napjainkban a túlélés már nem csak a harcosok privilégiuma. Elsajátítása azonban igen nagy szakértelmet, széleskörű ismereteket, sok gyakorlást és a természet iránti alázatot igényel. Szerencsére több túlélő könyv is rendelkezésre áll, de a fogásokat csak az életben, "éles helyzetben" lehet kipróbálni. A látszólag egyszerű feladatok is a legváratlanabb problémákat vethetik fel. Több könyv írja például, hogy szükség esetén a töltényt szétszedve, a lőpor felhasználásával könnyedén lehet tüzet gyújtani. Egy jéghideg téli éjszakán kellett rájönnöm, hogy a megfelelő fogás ismeretének híján (a töltényhüvely palástját be kell horpasztani) nem vagyok képes a "drága" lőporhoz hozzájutni a Parabellum lőszerből.

Az ismeretek mellett azonban felszerelésre is szükség van. Természetesen az igazi túlélő egy szál késsel is képes létfeltételeit megteremteni. Ezt azonban nem ajánlom senkinek. Sokkal praktikusabb a megfelelő eszközök birtokában (megerősítve némi készpénzzel, hitel- és telefon-kártyával) nekiindulni.


1. Összehajtható gyalogsági ásó. 2. Fűrész. 3. Svájci katonai tisztikés
lánccal és rögzítő karabinerrel. 4. Balta.



Néhány elv a felszerelés beszerzésével kapcsolatban:

1.) Mindig az elérhető legjobb minőséget kell megvenni.

2.) Ha nincs elegendő pénzünk, tartsuk szem előtt az alábbiakat:

3.) Megbízható helyen kell vásárolni, tanácsot kell kérni az eladótól.

4.) Az eszközöket tovább lehet és kell finomítani.

5.) Bevált eszközt csak indokolt esetben cseréljünk újra.

6.) A legjobb együttest a military- és a hegyitúraboltokból lehet összeállítani.

7.) Minden felszerelési tárgy legyen jól karbantartható (rozsdamentes acél, gyöngyvászon stb.).

8.) Az eszközök kompatibilisek legyenek egymással.

9.) Toleráns feleség és nagy gardrób szekrény elengedhetetlen.

A túlélésnek nem az önkínzás a lényege, hanem a minél komfortosabb élet, ezért mindenki azt visz magával, amit fontosnak tart. Ha elbírja! A képlet egyszerű: csak a testsúly ötödét érdemes cipelni (kb. 15 kiló "és még egy kicsi").

A következő felszerelési tárgyakra mindenképpen szükség van:

A ruházat. Kényelmes, de erős, zárt, jól variálható öltözet szükséges. Védje viselőjét a meteorológiai hatásoktól, a rovaroktól és a kisebb fizikai sérülésektől. Színe harmonikusan illeszkedjen a természeti környezethez. A legpraktikusabbak a katonai gyakorló ruhák.

A nadrág alja lehetőleg gumírozott legyen, mert ez véd a portól, rovaroktól, patakokon átgázolva pedig egy kissé a víztől. Ha nem ilyen, akkor légideszantos módszerrel a bakancs szárára húzott gumiszalag alá kell begyűrni a nadrág alját. A deréknál található beszabályozó zsinórokat állítsuk be méretünkre, de vegyünk fel nadrágszíjat is. Mivel a ruházat fölé még hevederöv és hátizsák derékheveder is kerül, ezért olyan típust válasszunk, melynek csatja nem nyom (pl. lapos, hengeres zárral működő). A nadrágszáron legyen térképzseb, ennek hiányában a térképet átlátszó nylon tasakban rejtsük mellünknél a zubbony alá.


1. Az ALIC-rendszer hátizsákja. 2. Polifoamlap tokkal. 3. Hálózsák.
4. Kétliteres víztároló. 5. Sátorcsövek. 6. Gumipókok. 7. Poncho.
8. Télen-nyáron nagyon hasznos felfújható párna.


A ruha felsőrésze (zubbony) is laza, kényelmes legyen. Zsebeibe lapos tárgyakat rakjunk, de gondoljunk arra, hogy a zubbony átnedvesedhet csapadéktól, vagy izzadságtól, tehát dolgainkat vízhatlanul csomagoljuk.

A szakboltokban megvásárolható gyakorló ruhák közül minden szempontból a legkitűnőbb az USA hadseregének öltözete. A magyar egyenruházatból az úgynevezett ejtőernyős gyakorlót tartom jónak (bár a mosásnál nagyon hamar engedi a színét).

A lábbeli zárt, magas szárú legyen. Beszerzésénél elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy talpa jól kapaszkodik-e a terepen, illetve jól tartja-e a lábat. Erős, strapabíró legyen. Vannak olyan típusok, melyek talpa acél merevítéses. Ez védi a lábat az elsősorban dzsungelekben használatos "csatasulyom" nevű acéltüskéktől. A hegyitúraboltokban kapható úgynevezett tracking cipők sokkal jobbak bármely katonai lábbelinél (pl. az angolok a Falklandokon, az amerikaiak pedig a Golf-háborúban szenvedtek sokat a nem megfelelő bakancs miatt). Kezdő túlélőnek megfelel a magyar hadseregben rendszeresített bakancs, bár talpa nem kapaszkodik megfelelően. A Bundeswehr bakancsa robosztus, kiváló (ennek azonban csak kínai és román változatai kaphatók, közülük az utóbbi a jobb). A vászon, úgynevezett trópusi bakancs tavasztól őszig remek szolgálatot tesz. Igaz, hogy a csapadéktól átázik, de gyorsan megszárad (ezt a bőr nem képes utána csinálni). Ha úgynevezett Panama talpa van, akkor jól kapaszkodik, de nem ragad bele a sár. Konfortosabbá tehetjük lábbelinket, ha a talpat jól alátámasztó sportbetétet rakunk bele.


1. Bakancs. 2. Gyakorlóruha, derékszíjjal. 3. Gore-Tex kabát. 4. Két pár zokni.
5. Törülköző. 6. Póló. 7. Meleg alsóruha. 8. Vízhatlan lábszárvédő.
9. Kesztyű 10. Izzadságelszívó kendő. 11. Dokkmunkássapka. 12. Kabátbélés.


A bakancsot gondosan kell ápolni. Portalanítás után kenjük be cipőkrémmel. Célszerű az orrán és a talp-fejrész találkozásánál víztaszító kenőccsel (pl. G-Wax) elvégezni ezt a műveletet, majd az anyagot hajszárítóval ráolvasztani a bőrre. A tapasztalatok szerint ez akár negyvennyolc órás védelmet is biztosíthat még havas időben is. A tárolás során rakjunk bele sámfát.

A bakancsot a következő módon vegyük fel: a zoknit (zoknikat) úgy húzzuk fel, hogy orrészük kb. egy ujjnyival a lábujjunk előtt legyen. Lépjünk bele a kilazított fűzőjű lábbelibe (a mozdulat a zoknit is a lábra simítja). Alulról felfelé húzzuk meg erősen a fűzőt (a kampós gyorsfűző nagyon hasznos segítség lehet), kössünk masnit, majd csomót rá. A maradék anyagot tűrjük be a bakancs szárába. A nagyon hosszú fűzőt még kívül, a boka fölött körbe kell vezetni a megkötés előtt. Ha így járunk el, a bakancs jól tartja a lábunkat és elkerülhetjük a feltöréseket.

Maga a fűzés is nagy tudomány. Esztétikai és praktikai szempontok figyelembevételével végezhetjük keresztbe, párhuzamosan, vagy a legkevesebb keresztfűzéssel, elsősorban a lyukak mentén vezetve a szálat (így egy mozdulattal lehet levágni a sérült lábról, de erre nem igazán van szükségünk). A fűzéshez kapcsolódó érdekesség, hogy harcoló alakulatok katonái ez alá teszik az egyik "dögcédulát", hogy minden sérülés esetén lehessen azonosítani a testet.

Az alsó ruházat legalább olyan fontos, mint a felső. Fiúknál a hosszúszárú úgynevezett "nyeles gátyó" segít elkerülni a combtövek fájdalmas kipirosodását (a biztonság kedvéért indulás előtt Neogranormon kenőccsel kenjük be magunkat a jelzett helyen). Felülre pólót vegyünk. Mindkettő anyaga pamut legyen.

Lábunkra két zoknit húzzunk. Egy vékonyt alulra (pamut) és erre egy vastagabbat (gyapjú). Ez utóbbi célra gyakorlatilag minden típusú sportzokni megfelel (a hegyitúra boltokban kaphatók a legjobbak). Szerencsés párosításuk megakadályozza a láb feltörését és csökkenti az izzadást.

Nyáron se induljunk el kabát nélkül, ha a terepen éjszakázunk. A jó kabát anyaga nagyon erős, kissé merev, de puha kivehető bélése van. Ez utóbbi általában télen sem szükséges a menethez, azonban megálláskor fel kell venni. A csuklya véd az eső, hideg, szél, vakító téli nap ellen. Előnyös az is, ha a kabát ujja gumival, vagy tépőzárral szorosan a csuklóra zárható (ez nagy hidegben jelentősen növelheti hőérzetünket).

A ruházat kiegészítői:

A kabáthoz kesztyű is tartozik (télen-nyáron). A legmelegebb az egy, illetve a kétujjas. Ezek azonban nagyon idétlenek tudnak lenni, ha valamit fogni kell. Ezért éghajlatunkon jobbnak tartom az ötujjas kesztyűt. Az úgynevezett Thinsulate béléses típusok elég melegek, beszerezhetők terepszínű változatban is. A bőr kesztyűkkel egyes feladatokat kiválóan lehet végrehajtani (pl. ereszkedés kötélen) azonban ha átáznak, hasznavehetetlenné válnak.

Nagyon fontos a fejfedő, mely véd az időjárástól, a rovaroktól és segíti az álcázást (árnyékolja az arcot és a szemet). Ízlés és cél szerint az "Indiana Jones" kalaptól a barett sapkáig minden viselhető. Extrém időjárási körülményektől eltekintve legjobbnak az úgynevezett izzadságszívó kendőt tartom. Ez egyébként az egyik legsokoldalúbb felszerelési tárgyunk. Megakadályozza, hogy az izzadság a szembe csorogjon és védi a homlokot a hidegtől. Alkalmas sebkötözésre, vízgyűjtésre, sérült testrész rögzítésére, kommunikációra, tároló és hordeszköz készíthető belőle, segíti az álcázást. Vigyünk magunkkal kötött, úgynevezett dokkmunkás sapkát is. Ez utóbbi nyáron is fontos lehet (pl. hálózsákban). Ne feledd: "Ha fázik a lábad, vegyél fel sapkát!".

A törölköző is nagyon sokoldalú ruhadarab. Egy közepes törölközőt hosszában hajtsunk négybe, majd sálszerűen tegyük a nyakunkba a zubbony alá! Szívja az izzadságot, megtörölközhetünk vele és véd a rovarok ellen. Különösen nagy megterhelés esetén kapaszkodjunk két végébe. Ez segít egyensúlyunk helyreállításában, s lényegesen könnyebbé válik a haladás.

A felszerelés szintén többfunkciós eleme az esőkabát. Általános elv, hogy a természeti hatások ellen nehéz védekezni. A vízálló ruházatok vagy elvesztik ezen tulajdonságukat, vagy annyira szigetelnek, hogy a testpárát sem engedik át, akkor pedig belülről ázik meg az ember (ez a rosszabb variáció). Jelenleg a Gore-Tex az egyetlen anyag, amely taszítja a csapadékot, de a testpára nagy részét átereszti. Azonban nagyon drága és a tapasztalatok szerint jó tulajdonságait elég rövid idő alatt végleg elveszti. Eső, hideg, szél, rovarok ellen az úgynevezett "mentális" védekezés vált be a legjobban - vagyis nem kell vele foglalkozni. Mégis sokat segíthet a poncsó. Ez egy nagy méretű, téglalap alakú, közepén csuklyával ellátott alkalmatosság. Eső esetén lábszárig betakarja az embert felszereléssel együtt (ilyenkor az összes víz a nadrág szabadon maradt szárára folyik, majd felszívódik a derékig). Ezen kívül azonban még sok minden másra is alkalmas. Pl. a hálózsák alá tehető szigetelésnek. Még sátor is készíthető belőle.

A jó hátizsák nélkülözhetetlen. 60 literesnél nagyobb űrméretűre nincs szükség. A súly a vállon és a csípőn, jól párnázott hevedereken, egyenletesen elosztva legyen. A mellcsat nagyon hasznos. Általában a korszerű, önhordó zsákok jobbak, mint a csővázasak, de több fogyatékosságuk is van a túlélés szempontjából. Látszólag jelentéktelen probléma a színük, amely esetenként a túlélés rejtőzködő filozófiájával nem egyeztethető össze. Nagyobb gond, hogy általában egy, legfeljebb két nagy belső térrel rendelkeznek. Ha valamit elő akarunk venni, mindent ki kell szedni, vagy könyökig vájkálva fel kell forgatni a gondosan kialakított rendet. Aki éjjel, hóviharban, a szájában elemlámpával kereste már a lábszárvédőjét, az megérti, mire gondolok. Továbbá a legtöbb hátizsák szorosan tapad a testhez, s aláizzad az ember (bár vannak jól szellőző típusok is).

Hagyományos, csővázas konstrukciója ellenére nagyon jól bevált az USA Army ALICE (többcélú személyi málhaöv) rendszeréhez tartozó zsák. Három nagy külső zsebbel és két részre osztható belső térrel rendelkezik. Belülre a nagyobb védelmet igénylő, vagy kevésbé szükséges tárgyakat (pl. váltás fehérnemű, tartalék élelmiszer), a külső zsebekbe a gyakrabban használatosakat tegyük (pl. főző és a napközben fogyasztott élelmiszer). A hozzá rendszeresített felszerelés (gyalogsági ásó, 2 literes víztároló stb.) modulszerűen kívülre rögzíthető. Viszonylag kis terjedelme ellenére egyaránt alkalmas az egy napos, vagy hosszabb túrákra. Nagyon hozzáférhetően lehet bele pakolni. Gyorsleoldó rendszerrel is el van látva, ami vészhelyzetben nagyon hasznos lehet.

Minden hátizsákra praktikus kiegészítés a "gumipók", melyből legalább négy darabot vigyünk magunkkal. Mindazok a felszerelési tárgyak, melyek már nem férnek el a csomagban, jól rögzíthetők vele, a terepen pedig sátor, menedék építésénél használhatók fel.

A sátor általában fölösleges luxus, jó hálózsákra azonban minden évszakban szükség van. Télen táborozni igen kemény feladat, ezért kezdetben inkább ne tegyük. Elég tehát egy megbízható és könnyű "pluszos" zsákot beszerezni. Legyen minél kisebb és könnyebb. Kerüljük azokat a típusokat, melyeknél a kéznek külön helye van, csak "múmia" formájút vegyünk. A military és hegyiboltokban széles választékban kaphatók. A hegyiboltokban vásárolhatók jobb minőségűek, a military üzletekben viszont terepszínűek kaphatók. A méretválasztásnál vegyük figyelembe, hogy levetett ruházatunk férjen el a lábrésznél (szükség esetén még a bakancsot is tegyük ide, természetesen megfelelően becsomagolva), így reggel testmeleg, száraz öltözetet húzhatunk.

A derékalj kiválasztásánál fő szempont a hő és nedvesség elleni védelem. A dupla rétegű, esetleg hőszigetelő fóliával ellátott polifoam fóliák tökéletesen megfelelnek. Áruk is kedvező. A gumimatrac súlya miatt szóba sem jöhet. Az úgynevezett túlélő fólia nem erre a célra van (életmentő lehet, mivel akár 80%-kal is csökkentheti a hőveszteséget, ezért szerezzük be). A legjobb és legkényelmesebb megoldás a termo matrac (izolier). Könnyű, kiválóan hőszigetel és viszonylag kényelmes alvás esik rajta.

Készítsünk tokot a derékaljra, mivel az erdőt járva az első beleakadó tüskés bokor szó szerint szétrágja. Általában ami tekerhető, azt hevederrel vagy gumi szalaggal összefogjuk, a többi felszerelést tasakba tesszük (nem zörög és nem sérül). Végül mindent vízhatlan csomagolásba (nylon zacskóba) rejtünk.


A képen jól látszik az ALICE hevederzet és a kés célszerű rögzítése.


Vannak olyan eszközök, melyeket legpraktikusabb övön hordani, hogy könnyen elérhessük. Ezek súlya azonban lehúzza az övet, nyomja a csípőt, s hosszabb távon kellemetlen fájdalmat okoz. Erre találták ki az úgynevezett "Y" hevederrendszereket, vagy a málhamellényt. Legkönnyebben az USA ALICE vásárolható meg (hevederöv, "Y" heveder) a hozzá rendszeresített kiegészítőkkel (kulacs, tártáska, tájolótok, kenyérzsák stb.). A hevedereket, a felszerelést elrendezve testünkhöz kell szabályozni. A málházás után ugrálva ellenőrizzük, hogy egyben van-e, nem zörög-e a "cucc". Ha szükséges a zajt keltő eszközöket szigetelőszalaggal a testhez rögzíthetjük.

A kés. Talán ez a legfontosabb felszerelési tárgyunk, melyből két darabra is szükség van: egy nagy túlélőre és egy kis ügyesre. Véssük eszünkbe: soha ne hagyjuk el, mert ha késünk van, mindenünk van! Csak professzionális minőségűt szabad vásárolni, és csak akkor, ha "szerelem az első látásra".

Néhány félreértést szeretnék eloszlatni. Más a szurony, a vadászkés, a harcikés és a túlélőkés. A legtöbb úgynevezett "túlélőkést" felejtsük el. Ami sok funkciót ígér, az általában semmit nem tud igazán (ez alól csak a Svájci Katonai Tisztikés és néhány konkurense kivétel, de ezek is csak másodlagos eszköznek alkalmasak). A vadászkések általában túl könnyűek erre feladatra. A szuronyok mérete megfelelne, azonban gyakran nem tartós használatra készülnek, illetve élük struktúrája nem teszi őket alkalmassá a vágásra (túlságosan tompa szögben emelkedik, s így beleszorul az anyagba). Szintén nem felelnek meg a két vagy több élű változatok. A túlélőkést a minősége, mérete és alakja teszi alkalmassá a feladatra. Szükség szerint minden művelet elvégezhető vele, a bozótvágástól a tüske kivételén át az amputációig. Erősnek és nehéznek kell lennie, hogy machete-szerűen is lehessen használni (egyetlen ütéssel vágja át a másfél ujjnyi vastag ágat).

A penge hossza ne legyen kisebb a tenyér szélességének másfélszeresénél és ne legyen nagyobb két és félszeresénél (kb. 15-20 cm). Szélessége a hossz 1:3-a és 1:5-e között legyen. Ha csak egy kést kívánunk beszerezni, akkor a rövidebb, változatot válasszuk. Anyaga legyen elég kemény, hogy éles maradjon és elég rugalmas, hogy feszíteni lehessen vele. A legmegfelelőbb a kb. 58-62 Rockwell-es rozsdamentes acél (a szénacélok jobb pengék, de érzékenyek a rozsdára és egyes változatai törékenyek). Hasznos a "fokél", illetve a gerincen kialakított fűrész. Hegye a hossztengely felett helyezkedjen el, alatta az él pedig ívelt legyen, hogy szúrni és vágni egyaránt jól lehessen vele. A kezet keresztvasnak kell védenie. Ideális esetben a penge kissé súlyosabb a markolatnál.

Az egész késnek egy darabból kell készülnie. Az üreggel gyengített markolatú kések közül csak a legjobb minőségűek alkalmasak a feladatra (pl. Buckmaster, vagy a Wilkinson Sword). A markolat keresztmetszete ovális legyen. Alakja akadályozza meg a kés kézből való kicsúszását (pl. markolatgombbal). Praktikus, ha hossza kb. negyeddel nagyobb a tenyér szélességénél, mert így a végén megmarkolva nagyobb erővel lehet vele sújtani. Bevonata lehetőleg polimerizált gumi (pl. Craton, vagy Neoprene), vagy bőr legyen. Jól illeszkedjen a kézbe.

A túlélési feladatra általában a Bowie típusú kések váltak be a legjobban.

A tok védi a pengét és annak tulajdonosát. Könnyen, egy ujjal nyitható legyen, ugyanakkor a penge ne csúszhasson ki magától. Anyaga lehet bőr, gyöngyvászon, műanyag, vagy fém (a Kalasnyikov és az USA M-9 szurony a tokkal hatékony drótvágót képez).

A kést hordhatjuk bárhol, csak könnyen elérhető legyen. Általában ahonnan a legkényelmesebb elővenni, oda alig lehet visszatenni (és viszont). A leggyorsabb kirántást a használt kézzel ellentétes vállon, az "Y" hevederen, markolattal lefelé rögzítve lehet biztosítani.

A túlélőkés azonban alapvetően mégiscsak fegyver (kevéssé alkalmas precíziós feladatokra). Ezért mindenképpen szükséges mellé egy zsebkés, amit elsősorban szerszámként (élelem-feldolgozásra és eszközkészítésre) használunk. A napjainkban egyre divatosabb recés pengék feladata a hatékony, gyors vágás, ezért céljainkra nem alkalmasak (nem lehet velük jól faragni, gyalulni stb.). Kitűnőek a Svájci Katonai Tisztikések. Ár/minőség arányuk messze a legjobb. Én a Handyman (ezermester) típust tartom a legjobbnak, amely összesen 16 féle eszközt tartalmaz. Mind megbízhatóan használható (pl. fűrészével karvastagságú ág is pillanatok alatt levágható).

Nagyon jók az egypengés kések is (pl. Gerber, vagy Buck). Ergonómiailag tervezett, csúszásbiztos markolatukkal kényelmes, biztonságos a munka. A professzionális minőségű egypengés kések előnye a véletlen becsukódás elleni rögzítő és a viszonylag nagy penge. Az úgynevezett "egykezes kések" úgy vannak kialakítva, hogy egy kézzel, általában a hüvelykujj felhasználásával nyithatók (pl. Hole-Opener rendszer, melynél lyuk van a penge gerincén, de lehet csappal, vagy dörzsfelülettel működő is). Ez adott esetben életet menthet. Azonban némi leleményességgel és sok gyakorlással minden könnyen járó típus kinyitható egy kézzel (az enyhén kinyomott hegyet akasszuk be a nadrágzseb szegéjébe, vagy egy energikus csuklómozdulattal "csapjuk ki", esetleg hüvelykujjunkat oldalának feszítve toljuk ki a pengét).

Véssük eszünkbe, hogy a kés egyaránt veszélyes lehet a használójára és környezetére is ("töltetlen" kés nincs), ezért csak nagyon fegyelmezetten szabad használni! Nyitott kés lehetőleg csak ülő, vagy álló testhelyzetben legyen a kezünkben. A következő fogás megfelelő védelmet nyújt a balesetekkel szemben akár futás közben is: a markolatot fogjuk hátrafordított tenyerünkbe, a kés hegye a könyökünk felé nézzen, a penge pedig lapjával szorosan simuljon alkarunkhoz. Szükség esetén innen egy gyors csuklómozdulattal ujjaink között alaphelyzetbe fordíthatjuk a kést.


1. Elemlámpa szűrökkel. 2. Nagy erejű Mag-Lite lámpa. 3. Tartalék elemek.
4. Gerber kés. 5. Cold Steel túlélőkés. 6. 10x25-ös távcső. 7. Tájoló.
8. Jelzősíp 9. SIG benzinfőző 10. Kétszemélyes edény. 11. Paraván a főzőhöz.
12. "Kanálgép" 13. Kulacs tokkal. 14. Tűzgyújtó eszközök.
15. Élelmiszer tárolódoboz. 16. Egészségügyi doboz. 17. Túlélőfólia.
18. Varrókészlet. 19. Cipőtisztítókészlet. 20. Tok.


Még egy biztonsági körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Az 124/1993 kormányrendelet tiltja "közterületen, nyilvános helyen vagy közforgalmú közlekedési eszközön" az olyan szúró-, vagy vágóeszköz birtoklását, "amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja." A rendelet hatálya alá eső késeket tehát csak a terepen szereljük fel.

Szó szerint borotvaélesnek kell lennie (pl. nyírja kezünkön a szőrt). Minden használat után meg kell tisztítani. A célirányos használat kivételével nem illik és nem praktikus a pengét megfogni (korrodálhat). Az él jól ellenőrizhető szemrevételezéssel is. Ha szinte láthatatlanul vékony, akkor jó. Az így észrevett kisebb csorbulásokat helyre kell igazítani. Erre fenőacélt, vagy olajkövet használjunk. Felületükön a pengét az eredeti köszörülésnek megfelelő szögben az él irányába kell mozgatni. Ezt a műveletet nagyon óvatosan kell elvégezni. Amennyiben késünk komolyabb élezésre szorul, azt bízzuk szakemberre (a házilagos köszörülés során pl. a penge edzettségét alapvetően át lehet strukturálni). Szerencsére a professzionális minőségű pengék megfelelő használat mellett nem igénylik a köszörülést.

Talán túlzásnak tűnik, de szerintem a kulacs majdnem olyan fontos, mint a kés. Beszerzésénél három szempontot kell figyelembe venni: tárolható víz mennyisége; rögzítés és hozzáférhetőség; hőszigetelés. A legjobbak az USA kulacsok. Csak vizet tároljunk benne, mert műanyagból van, s így minden ízre "emlékezik". A hőszigetelő tok oldalán található zseb a víztisztító tabletta számára van kiképezve. Ivócsésze is tartozik hozzá, amely szorosan illeszkedik a palack aljára. Ez főzőedénynek, csajkának, pohárnak, mosdótálnak egyaránt alkalmas - igazi főnyeremény. A tartalék víz tehető 2 literes plasztik üdítős palackba, de jobb a műanyag termosz, vagy az ALICE víztárolója.

Elemlámpa nélkül nem szabad elindulni. Praktikus egy nagy erejű, pl. Mag-Lite lámpát beszerezni, amely párhuzamos, alig szórt fényét nagy távolságra veti. Masszív alumínium tokja megvédi a sérülésektől, a menetes részeknél elhelyezett gumi gyűrűk pedig vízhatlanná teszik. Ha ilyen rendszerű lámpánkat a fejrész alatt megfogva a jobb vállunkon tartjuk, akkor nemcsak világításra használhatjuk, hanem veszély esetén erőteljes ütés is mérhető vele. E kitűnő eszköznek is vannak azonban hátrányai: mérete viszonylag nagy, nincs lehetőség rögzítésére, ezért tárolása, hordása nehézkes. Gyengébbek, de még elég hatékonyak az univerzálisan használható fejlámpák (pl. a Petzl).

Jó, ha van egy kisebb erejű színváltós lámpa is (a vörös fény az egyetlen, ami nem vakít, bár szinte lemossa a piros színű jelzéseket a térképről). A színváltási lehetőség fontos lehet rejtőzködés és a kommunikáció szempontjából is. Praktikus, ha fel lehet akasztani és a ruházatra erősíthető. Erre az "L" alakú NATO lámpák vagy a bolhapiacokon beszerezhető régi katonai színváltós lámpák tökéletesek. Bánjunk elővigyázatosan azokkal a típusokkal, melyek a fejrész elcsavarásával kapcsolhatók be, ugyanis hajlamosak arra, hogy a hátizsák mélyén világítsanak reggeltől estig (akkor viszont már egyáltalán nem működnek). Legjobb, ha a kellemetlenségek megelőzésére nem csavarjuk be teljesen az elemeket, s így védekezünk a spontán bekapcsolódás ellen.

Tartalék elemet (lehetőleg tartós típust) és izzót vigyünk magunkkal.

A tűz a túlélés központi kérdése. Mindig kell gyújtó eszközt hordani: gyufát és öngyújtót. A profik még valami abszolút biztos eszközt is visznek magukkal (pl. magnézium tömb). A gyufa tárolására ideális megoldás a szakboltokban kapható, vízhatlanul záródó műanyag gyufatartó tubus. Ebbe tegyünk pár szál mentőcsónak gyufát (esőben, szélben is meggyullad) és több szál hagyományos gyufát, közte néhány parafinosat (olvasztott parafinba mártva védetté válik a nedvességtől). Rakjuk mellé 1-2 gyufásdoboz levágott dörzsfelületét.

Magára valamit adó, konzervatív túlélő benzines gyújtót használ (ennek magasabb a hőértéke, mint a gázzal működő típusoké és könnyen tölthető). Két fajtát tudok szívemből ajánlani. Az egyik a Zippo (melynek még a hamisított változatai is elég jók), a másik az úgynevezett lövészárok gyújtó, ami egy csúszó szélvédővel ellátott, esztergált rézhenger. Minden bizonnyal ez utóbbi a legmegbízhatóbb és legrobosztusabb öngyújtó. Használjuk a kissé olajos Zippo benzint.

Általában a tűz lehetővé teszi a meleg étel, ital készítését. Mégis praktikus főző-berendezést is vinni magunkkal. Többfajta szerezhető be. Növekvő kalória értékben ezek a következők: tablettával, denaturált szesszel működők (kb. 24 000 kJ), PB-gáz (kb. 32 000 kJ), benzinfőzők (kb. 40 000 kJ). A szeszes típusok mellett szól kis méretük, a gáz nagyon tiszta és kényelmes, a benzin minden körülmények között megbízható és kiemelkedő teljesítményű. A hátrányokat is figyelembe véve (pl. a benzin körülményes, a gáz hidegben veszít a teljesítményéből és a palack elég drága) a benzinfőzőket ajánlom. Mindenki választhat ízlésének és pénztárcájának megfelelőt. Én a svájci SIG főzőjét használom, de tökéletesen megfelel a rendkívül robosztus, és kompakt "Szovjet" berendezés is. A tartalék benzint tároljuk speciálisan erre készült fém palackban (SIG gyártmányúak vásárolhatók a hegyitúraboltokban). A tüzelőanyag megválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a legnagyobb hőértéke a petróleumnak van (44 000 kJ), de a főző sebbenzinnel működik a legtisztábban. A minél nagyobb teljesítmény biztosítása érdekében úgy állítsuk be a berendezést, hogy kék lánggal égjen és jellegzetes "zúgó" hangot adjon.

Egészségügyi felszerelés nélkül még egy laza sétát sem javasolok a hegyekben. Alapvetően két csoportba kell sorolni ennek részeit: 1.) gyógyszerek és gyógyhatású készítmények; 2.) sebészeti eszközök. Nem igazán praktikus gyógyszereket ajánlani, mert egyénileg változik a leghatásosabb szerek köre. Ez alól talán az Aspirin és a széntabletta a kivétel. Tehát inkább a feladatköröket kell megjelölni. Szükséges tehát fájdalom- és lázcsillapító, hasfogó, enyhe hashajtó, torokgyulladás elleni szer, víztisztító tabletta.

A sebészeti eszközökhöz tartozik a sebfertőtlenítő- és kötöző szer, rugalmas pólya, csipesz, olló (a svájci késben mindkettő megtalálható), zsinór, bőrre helyezhető lázmérő. Ezenkívül kenőcsök gyulladt bőrre, izületi bántalmakra, valamint Neogranormon a combtövek már jelzett kipirosodása ellen. Nálam mindig van körömvirág kenőcs. Úgy vigyünk egészségügyi felszerelést, hogy társainkra is gondoljunk.

Végére értünk a legszükségesebb eszközök ismertetésének. Tudnunk kell azonban, hogy ezeken kívül még igen sok dologra van szükség, hogy igazán autonóm módon élhessünk a természetben: pl. tájoló (ismertetésével a következő számban foglalkozom részletesebben), gyalogsági ásó, balta, fűrész, evőeszközök, 2-4 személyes fedeles főzőedény, varró készlet, álcafesték stb. A szakkönyvek arra is felhívják a figyelmet, hogy a mindennapi élet során is adódhatnak olyan helyzetek, amikor szükséges lehet az életmentő készlet, melyet jól hozzáférhető helyen, külön dobozban praktikus tárolni. Ez a következőkből állhat: zsebkés, drótfűrész, nagyító, preparált gyufa, 10 méter perlon zsineg, nylon zacskó, horgász felszerelés (horog, zsinór, ólom), nyílhegy, jelzőtükör és síp, víztisztító tabletta, textil ragasztó szalag, varrókészlet, 1x1,5 méteres műanyagfólia. Nem árt, ha van ilyen készlet a gépkocsinkban vagy táskánkban nagyobb utazásoknál.

Ha beszereztük a felszerelést, nincs más hátra, mint "meghódítani" a természetet. A következő számban el is indulunk. Legközelebb a menettel, a tájékozódással, valamint a táborozással foglalkozom.


Címlap           Második rész