?Ha mandalarítusokat akarunk végezni, a tájékozódás fontos feltétel: most már nemcsak térben, hanem időben is orientálódhatunk. A rítusokat mindig is, különös időpontokban végezték, mint pl. napéjegyenlőségkor vagy szorongató élethelyzetekben, azaz egy számunkra különleges időminőség esetén. Gondoljunk például a horoszkópra, amelyben egy számunkra különös pillanatot találunk, amely éppen különös időminőségével tűnik ki. Egy ilyen ponton éppúgy végezhetnénk mandalameditációs rítust vagy mandalakészítést és utána a rítust, végül megnézhetnénk és értelmezhetnénk a mandalát.
Mindenesetre e könyvnek nem célja segítséget nyújtani az értelmezéshez vagy bevezetni a mandalák divinatórikus lehetőségeibe. Alapvetően minden rendszert lehet értelmezni, ha az ember erre képes, és természetesen így van ez a mandalákkal is. Az ilyen irányba mutató tudás és intuíció a leggyorsabban a mandalákkal való intenzív foglalkozásból keletkezik.
Így aztán elkészíthető saját születésnapunk mandalája, az új évé vagy akármelyik év kezdetéé. Ha valakinek a születésnapjára mandalát készít - személyesebb ajándékot már nem is adhatna, hisz ebben önmagát ajándékozza oda.
Az alább lévő mandala egy portugál papírpénzről származik.
?
A színekkel való játék is izgalmas lehet. Vakon is lehet színt választani: vakon is ki lehet keresni a színes ceruzák halmazából egy színt és be lehet színezni vele a mandala következő szintjét. (Figyelem! Az intellektus itt megint különösen szívesen és cselesen játszik velünk.) Ez az eljárás igencsak alkalmas bizonyos események mandaláihoz, mert a tudattalan még hangsúlyosabban szóhoz jut benne. A racionális színválasztás az utolsó gyakorlat megfordítása. A színeket tudatosan választja ki - például a szivárvány sorrendjében (infravörös) vörös - narancsszín - sárga - zöld - kék - lila - (ultraviola). A zárójelben lévő fogalmakból kiderül, hogy a spektrum nem ott szűnik meg, ahol látási képességünk végződik. Ha el tudja képzelni, hogy mandalajátékot játszik egy denevérrel, akkor azt is el tudja képzelni, hogy az egész más frekvenciákat lát.
Egy másik lehetőség a színek korlátozására: például, ha csak két színt használ állandó váltakozásban vagy mindig a kiegészítő színeket alkalmazza, vagy egy hétköznapi mandalánál az illető nap színét minden második rétegre ráfesti stb.
?
Ha ismeri a horoszkópját, mandalaként alakíthatja: a házakat a nekik megfelelő színekben, a bolygókat mindenkori színeik kisugárzásával. Gondolja meg, hogy a középpontban a Föld bolygó áll, és ami még fontosabb a közép az a pont a Földmandalán, ahol Ön éppen megszületik. A bolygóállásokat mint színes energiaösszeköttetéseket ábrázolhatja, mellesleg azok is.
A horoszkóppal a legkülönbözőbb játékokra adódnak lehetőségek: például személyes horoszkópjára ráhelyezheti a chartres-i labirintus ősmintáját, a labirintus bejáratát ráhelyezheti a legjobb asscendensekre, és megnézheti, hogy így mi jön ki... lehetséges, hogy a két minta kombinációjából egy értelmes harmadik származik.
?
Minden mandalán keresztül vezető út válhat szimbolikus zarándokúttá - figyelje meg egyszer, hogy mi történik, mialatt Ön festve utazik!
Ha elkészült meditáljon az utazásról - nézze mandaláját ellazított tekintettel (pislogás nélkül!) és várja meg, amíg az megmozdul.
Próbálja ki! A színek és szerkezetek egy idő után életre kelnek (Nem kell előzőleg hinnie benne, csak nem szabad kizárnia... bár ezt is megteheti, de akkor igaza lesz - mandalája nem kel életre.)
?
?
?
A mandaláit szentelheti bizonyos témáknak vagy témaciklusoknak: egy mandala minden évszaknak, egy minden elemnek (Tűz, Víz, Levegő, Föld), egy minden családtagnak stb.
A Föld mandalája: valódi vagy képzeletbeli színekkel, amelyeket az egyes földrészekhez vagy országokhoz társítani akar...
Alább van még egy, csak körökből álló mandala.
?
Ha játék közben az érzések a felszínre törnek, úgy az is rendben van. Minden mandala olyan, mint egy fa - a külső, látható résznek megfelel egy láthatatlan amely azonban éppen úgy ott van. Mi a polaritásnak mindig csak az egyik felét látjuk és mégis mindkettővel együtt kell élnünk.
Gondoljon szemgyakorlataira: a kör felénél többet még a legszélesebb látómező esetében sem lát, és így a második fele mindig árnyékban marad - nem látható, noha ott van.
Legyen tekintettel önmagára és árnyékára, s örüljön, ha az időnként a felszínre jön, hisz úgyis ott van.
Ez egyébként nem a legújabb pszichológiai felismerés, hanem rég elveszett kultúrák ősi tudása. Már az indiánoknak is az volt a céljuk, hogy a fejüket magasan a felhőkben tartsák, a lábukkal pedig mélyen az anyaföldbe gyökerezzenek De elődeink is tudtak erről. A templomaikat egy világos, látható résszel és egy rejtett, föld alatti kriptával építették. Chartres-ban különösen betartották ezt az elvet. Az egész katedrális méreteiben megfelel a harmónia törvényeinek: boltozata 37 méterrel emelkedik a föld fölé, és ugyanilyen mélyen a föld felszíne alatt van a régi kelta kút vizének szintje - a beavatási kavernában -, amely fölé a katedrálist építették. Talán ez felbátorítja Önt egy kicsit arra, hogy vállalja a gyökereit.
?
Az a mandala képes különösen mély érzelmeket kicsalni a mélyből, amely az öt ősformát vagy indiai tattvát (négyzet, félhold, háromszög, kör és pont) egymással harmonikus viszonyba tudja hozni - egy mandalán belül.
Még határozottabb lesz az érzelmek felszínre törése a harmadik dimenzióban, ha ezeket az ősformákat (például gyurmából vagy agyagból) pontosan lemásolja.
A térben kockáról, félgömbről, piramisról és golyóról van szó. A pont pont marad. Ezek az ősformákat kezdik működtetni bennünk, és azokat ennek megfelelően kezdjük érezni.
Ennél az utolsó gyakorlatnál különösen nehéz a láthatatlan Közepet megtalálni, amely a mi háromdimenziós alkatunk szimmetriájának alapjául szolgál. Ezt a Közepet nem láthatjuk, ezt csak külső forma által tudjuk megteremteni. Ahol ez nem sikerül, ott különböző érzelmeket hozhat felszínre.
?
A szándék, hogy egyszer "balkézről" készítsünk egy mandalát, mély érzéseket kavarhat fel. "Valamit bal kézzel csinálni" azt jelenti, hogy könnyedén, gondolkodás nélkül, lazán és problémamentesen tenni. (A német nyelvben legalábbis. A fordító.) Ez pontosan megfelel neuroanatómiai ismereteinknek az agyról, hiszen épp a jobb agyfélteke uralja a bal kezünket.
Ezt nagyon egyszerű átélnünk nekünk, analitikusan gondolkodó jobbkezeseknek, miután mindent nagyon nehéz ballal csinálni.
Fesse ki tehát a következő mandalát egészen tudatosan a bal kezével ha viszont balkezes, tegye ezt a jobbal. A gégefő csakra esetében az eredeti színek többnyire a következők:
- kékesszürkék a lótuszlevelek,
- ezüstösek a félholdak,
- fehér a kör és a központi háromszög,
- a hozzárendelt többi rész meg a formaelemek pedig változóak.
?
Ha szabadsága alatt a strand unalmas lesz Önnek, akkor az indiánokat utánozva homokmandalákat készíthet - a közepére ülhet és meditálhat. (Ha ezt "ügyesen" teszi, még gurujává is válhat a többi unatkozó turistának.) Vagy labirintust festhet a homokba, aztán tudatosan követheti azt, vagy új útvesztőt tervezhet magának és másoknak, ha tetszik.
A labirintussal sok festő és színjátékot kipróbálhat. Ez különösen alkalmas, mint az út archetípusának képmása arra, hogy tisztázza a kétség és kritika funkcióját az úton.
?
Ha kedve telik az aprólékos rajzmunkában, elővehet egy rózsaablakot, és azt nagyban és a mintákkal együtt kidolgozhatja.
A barkácsolók visszaváltoztathatják a rózsamandalákat "fényképekké": ha tisztában vannak azzal, hogy minden kőszerkezet ellenfényben feketének tűnik (lásd a 79. oldalon lévő példát), ha egy fekete (hullámpapír) keretbe színes fóliákat ragaszt, és igénybe vesz valamilyen fényforrást, akkor világító mandalát kap.
Különösen alkalmasak erre a késő gótika lángrózsái (mint itt a beauvais-i).
?
A következő rajzos gyakorlat az életkeretet célozza meg. Fesse ki tizenkét küllőjével és rajzolja be élete fontos epizódjait az egyik (felszálló) vagy a másik (leszálló) oldalra. Az epizódokat és eseményeket szimbólumokban is ábrázolhatja, Ha elkészült, tisztázza önmagában hogy minden esemény a leszálló ágon egy felszálló élményt vont maga után, és megfordítva, gondolja át közben, hogy itt mégsem a kauzalitás uralkodik, hanem egyedül a Közép törvénye.
?
Alkossa meg az univerzum nagy mandaláját a taoista T'ai Chi formájában. Csinálja olyan nagyra, amilyenre csak meri, s talán még egy kicsit annál is nagyobbra.
Élje át most festés közben, hogy egyre újabb és kisebb világok keletkeznek, amelyek mindannyian a sajátjukat tartják az egyetlennek, vagy legalábbis a legfontosabbnak, egészen az egy napot sem átélő tiszavirág világáig, és ha akarja, még tovább...
Végül értse meg, hogy az Ön nagy mandalája is csak egy pont a következő nagyságúban...
?
Lehet, hogy Ön ezt a játékot még mindig túl gyerekesnek találja és csak a "többiek kedvéért" csinálja? Gondolja meg, hogy már az sem akármi, hogy a többiek kedvéért tesz valamit!
Ha szeretne még többet tudni a mandalákról, akkor szolgálhatok még megfelelő irodalomjegyzékkel.
De gondolja meg: ki éli át a zenét? A zenekritikus aki a partitúrát olvassa és közben tájékozódni akar, vagy a hallgató, aki közben tanulni akar valamit és tovább szeretné magát képezni, vagy aki "csak" a zenét élvezi, vagy maga a zenész?
Kinek jelent többet az alma? A gyereknek, aki beleharap, vagy a biokémikusnak, aki analizálja? Talán egyáltalán nem kell a játék szintjére leereszkednie, talán van egy baráti köre, ahol összeülhetnek, együtt ihatnak, zenét hallgathatnak vagy játszhatnak, társaloghatnak, beszélhetnek és megvitathatnak dolgokat, vagy tehetnek akármit. És eközben ha nem is tudatosan, végrehajtanak egy mandalarítust. Az Önök körében ott a közép és az üres, s ezek valamilyen szimbólumot pl. tüzet vagy táplálékot tartalmaznak A szellemi táplálék mindenesetre a középből jön, és ez a mandalarítus már tényleg közös, azaz univerzális minden emberben.
?
