Fülszöveg
A Tégy jót 1893-94-ben jelent meg folytatásokban és 1895-ben könyv alakban. Témája: hogyan buknak el szükségszerűen az idealista hős és pártfogoltjai egy olyan világban, amely kíméletlenül "realista" - Jókai szóhasználata szerint (ma, erre a korra vetítve, inkább nihilizmusnak mondanánk ezt az életfelfogást). Negatív hősök bőségesen szerepeltek korábbi műveiben is, de akkor a pozitív hős többnyire legyőzte őket. Ennek a kisregénynek a pozitív hőse, Vigárdy azonban nyomába se léphet Berend Ivánnak vagy Timár Mihálynak; azok ezerféle furfanggal harcoltak a győzelemért, ez határtalan idealizmusában maga adja az ütőkártyákat a saját Krisztyán Tódora kezébe, megvetése jeléül eldobván viszont saját tromfjait, amelyekkel féken tarthatná a zsarolót. Minden nemessége ellenére egyszerűen maflának érezzük; emiatt szenved vereséget. A kisregény alaphangját megütő beszélgetésben feneketlen cinizmussal oktatják ki a széplelkű hősnőt, hogy a szíve meg a nemes érzelmek divatjamúlt rekvizitumok, már az irodalomban sem érdeklik a kor emberét, aki tudja, hogy mindent és mindenkit csak a matéria, az érdekek mozgatnak. Az egyetlen szálon futó cselekményt talán azért vezeti a szerző - meglehetősen konvencionális fordulatokkal - a kulisszahasogatóan tragikus végkifejletig, a hármas öngyilkosságig, hogy dokumentálja: a ti híres realizmusotok, amelyet kritikusaim számon kérnek rajtam, életfelfogásként, íme, így tönkresilányítja, elviselhetetlenné teszi az életet. Vagy, ahogyan a kötet szerkesztőjének utószava mondja, azt igyekezett bizonyítani ezzel a munkájával, hogy ilyen realista ecsettel, sötét színekkel is tudna ő dolgozni, csak nem akar. Akárhogyan is, elsősorban az egyre többet támadott s egyre kevésbé méltányolt Jókainak a cselekménybe rejtett "ideológiai" mondanivalója miatt méltó figyelmünkre a kisregény; írói megformálása eléggé vérszegény, szerzője egyéb öregkori műveihez képest is.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk