Hatodik fejezet: A XV–XIX. századi magyar súlymértékekről.[1]

A budai márka mint országos súlymérték. Erdélyi súlyok. Török súlymértékek meghonosodása. A budai (magyar) font. A budai (bányavárosi, magyar) font és márka súlyemelkedése. A mázsa (magyar és bécsi). Az 1715: LXIII. t. cz. és a bécsi súly behozatala. Az erdélyi „pisetum”-súly. A méterrendszer.

A XIII. század utolsó negyedében „királyi súlylyá” lett budai márkát Zsigmond király 1405. évi törvényei kötelező, országos súlymértékké tették.[2]

A mértékek egységesítésére irányuló törekvés azonban sok akadályba ütközött. A budai márka kötelező használata korántsem szorította ki a régi helyi súlymértékeket s azok továbbra is használatban maradtak.[3]

Az országgyűlések újból és újból szigorúan elrendelik a budai súly használatát.[4] A XVI. század végén az országgyűlés az alispánokra bízta a „mértékek kiigazítását”.[5] Ez idő óta gyakran találkozunk a vármegyei és városi statutumokban is a mértékeknek és súlyoknak a budai mértékekhez leendő kiigazítását elrendelő végzésekkel.[6]

Minde rendelkezések természetesen csak a magyar király uralma alá tartozó tulajdonképeni Magyarországon, az ország nyugati és északi megyéiben bírtak érvénynyel.

Erdélyben a kolozsvári mérték lett kötelező országos mértékké.[7] Bihar, Zaránd és Máramaros megyékben a váradi,[8] Abauj megyében a kassai mérték[9] használata volt elrendelve. Ezek mellett – mint már említettük – egy

636.9553 g-os

török font is meghonosodott Erdélyben és az erdélyi márkát e font 1/3-részével azonosították.

A török által meghódított országrészben a régi budai súly helyett török súlymértékek voltak budai font néven használatban. A XVI. században – a nürnbergi Meder – és a XVIII. század elején – Schoapp adatai szerint –

kb. 611.13315 g-os

„budai font” volt használatos. Ez a font az erdélyi török fonttal rokon keleti súlymérték volt.[10]

Ugyancsak Schoapp idézi egy XVII. századi olasz író értesítését,[11] a mely szerint:

      100 római font =       104 bolognai font (= 37473.3736 g)
                                       114 2/5 milanói font (= 37426.9781 g)
                                       117 1/5 nápolyi font (= 37348.5500 g)
                                       124 4/5 velenczei font (= 37561.1808 g)
                                       76 1/5 párisi font (= 37447.1937 g)[12]

Törökországban:

            17 ¾ aleppói font
            118 2/5 budai font

Tehát 118 2/5 budai font = 37348.55–37561.1808 g,
1 budai font = 315.44–317.24 g.

Ez a súly pedig nem más, mint a XIV. századi 314.3525 g-os konstantinápolyi font.

Megállapítható tehát, hogy Budán a török hódoltság korában török súlymértékek voltak használatban, még pedig egy, a régi konstantinápolyi fonttal azonos, kb. 315–317 grammos kis font és egy a török „rotolo”-val azonos 611.13315 g-os nagy font, mindkettő „budai font” néven.[13]

Ezek mellett újabb adatok szerint a török oka súly is meghonosodott hazánkban és „magyar oka” néven

1.272–1.276 kg

súlyban a XIX. század közepéig használatban volt.[14]

Említettük, hogy középkori forrásaink a font-súlyt a XII. század közepe óta nem ismerik. A XVI. század óta azonban gyakran találkozunk a budai vagy magyar fonttal.

1562: Meder Lőrincz szerint:

103 antwerpeni font = 100 budai font,
108 antwerpeni font = 100 nürnbergi font,

tehát 1 nürnbergi font:1 budai font = 108:103.[15]

A nürnbergi font 509.19475 g-os súlyával:

1 budai font = 485.6212 g.

Ez a font nyilván a budai márka kétszereséből képzett, de annál kb. 5 ½ g-mal könnyebb súlymérték.

1722: Schoapp három egyenletet is ad a párisival azonosnak mondott magyar font súlyára:

      1 magyar, párisi, nantesi stb. font = 31 nürnbergi lat + 1 denár;
      100 magyar, párisi stb. font = 97 nürnbergi font;
      103 magyar font = 100 nürnbergi font.[16]

Az 509.19475 g-os nürnbergi fonttal

      1 magyar és párisi font =       1. 494.27693 g,
                                                      2. 493.91890 g,
                                                      3. 494.36389 g,
            középszámmal:                       494.18657 g.

Ez a súly viszont 3 grammal nehezebb a budai márka kétszeresénél. A közép- és újkori mértékek összehasonlítását adó kézikönyvek adatainak megítélésénél nem szabad felednünk, hogy míg az érczsúlyok (márkák) nagyságát, éppen mert arany és ezüst mérésére használtattak, lehetőleg nagy pontossággal adják, addig a kereskedelmi súlyok (fontok) átszámításában bizonyos ingadozásra hajlanak. Már Pegolotti is gyakran kétféle súlyban határozza meg az idegen súlyokat[17] s ugyanezt tapasztaljuk Meder[18] és Schoapp művében,[19] noha – különösen Pegolotti és Schoapp – bámulatosan pontos számításokat végeztek. A kétféle számítás részben arra vezethető vissza, hogy lehetőleg kerekszámban igyekeztek a súlyok viszonyát kifejezni, részben pedig arra, hogy egymáshoz közelálló, de mégis különböző súlymértékek a gyakorlati kereskedelemben könnyebb átszámítás végett azonosaknak tekintettek.

Így például a magyarral azonosnak mondott párisi font súlyát Schoapp a magyarral együtt 31 nürnbergi lat 1 denárban, majd – más fontokkal együtt sorolva fel – 30 nürnbergi lat 12 denárban állapítja meg.[20] A két súly – 494.27693 és 489.30432 g – középszáma

491.79062 g,

igen kis eltérést mutat 2 budai márka 491.07558 g-os súlyától.

Feltehetjük így, hogy a XVI–XVIII. században törvényesen:

1 budai (magyar) font = 2 budai márka = 491.07558 g

volt. Ez a font a bécsi márka kétszeresét tevő bécsi fonthoz úgy aránylott, mint 7:8-hoz.

A XVI–XVII. században, a mióta Buda török kézen volt, a 245.53779 g-os budai márkát és a 491.07558 g-os budai fontot – bár a „budai” név sem ment ki teljesen a divatból – többnyire bányavárosi márka és font vagy magyar márka és font néven említik forrásaink.[21]

A körmöczi pénzverőház súlymértéke egészen 1727-ig a bányavárosi, vagyis a régi budai márka volt. A budai márka (és font) – mint láttuk – évszázadokon át egyazon súlyban, még pedig 7/8, illetve 14/16 bécsi márka (és font) súlyában volt használatos. A XVII. század végén a márka súlyában változás állt be.

A bécsi udvari kamara 1693-ban vizsgálatot rendelt el a bányavárosi és bécsi súlyok közt mutatkozó eltérés tárgyában. A vizsgálatra az szolgáltatott okot, hogy a bécsi márkasúly a bányavárosokból felküldött ércznek – a bányavárosi márka szerint megállapított – súlyához képest hosszabb idő óta mindig kisebbnek mutatkozik, mint a két súly közt fennálló helyes, 14:16 arány követelné. A vizsgálat a két normalsúly összehasonlításából megállapította, hogy a bécsi pénzverőház márkájának 14 latja 3 denárral kisebb a körmöczi pénzverőben 1693-ban használt bányavárosi márkánál.[22] Vagyis:

14 bécsi lat: 1 bányavárosi márka = 13 13/16:14 = 221:224.

Mivel pedig:

14 bécsi lat = 245.53779 g,
1 (1693. évben használt) bányavárosi márka = 248.87088 g.

1715: Hoffmann szerint:

      1 magyar forint = 66 hollandi as,
      1 nürnbergi quentchen = 69 hollandi as,
      1 magyar márka = 70 forint,[23] tehát
      1 magyar márka = 66 × 70 = 4620 as,
      1 nürnbergi márka = 64 × 69 = 4416 as.

A nürnbergi márka 237.872 g-os súlyával:

1 magyar (bányavárosi) márka = 248.8606 g.

Mi volt az oka a márkasúly emelkedésének, nem tudjuk, de valószínűleg a bécsi és budai font súlyarányának helytelen számítására vezethető vissza. Láttuk, hogy Schoapp a budai font súlyát – más súlyokkal való azonosítás miatt – 494.18657 g-ra tette 491.07558 g helyett. Ennek oka az, hogy már a XVII. század végén a régi 7:8 arány helyett 8:9 arányban kezdték a budai és bécsi fontot összehasonlítani.

Egy 1680. és egy 1686-ik évi forrás szerint

8 bécsi font = 9 magyar (budai) font,[24]

tehát

1 magyar (budai) font = 498.87044 g.

Ugyanez az 1680-iki forrás – mint láttuk – a két márka viszonyát még 224:256, azaz 7:8-ra tette.[25]

Az arányszám megváltoztatása egyszerűen egy számítási hibára vezethető vissza. A bécsi és budai (bányavárosi) font helyes aránya szerint

      1 bécsi font = 32 bécsi lat,
      1 budai font = 28 bécsi lat

tehát a bécsi 4 bécsi lattal volt a budainál nehezebb. A XVII. század végén e 4 latos különbséget hogy, hogy nem de mindenesetre tévesen 4 budai latnak kezdték számítani. E téves számítás szerint:

      1 budai font = 32 budai lat,
      1 bécsi font = 36 budai lat,

tehát

1 bécsi font: 1 budai font = 36:32 = 9:8.

Hogy az új arányszám eredetét csakugyan e tévedésre kell visszavezetnünk, azt az említett 1686. évi forrás világosan megmondja: „A bécsi font 4 lattal nehezebb, mint a magyar font. Ebből következik, hogy 8 bécsi font 9 magyar fontot nyom”.[26]

1680–1727-ig Magyarországon a régi 491.07558 g-os budai font helyett egy 8/9 bécsi fontos, tehát 498.87044 g-os magyar (budai) font, viszont a körmöczi pénzverdében a régi budai (bányavárosi) márka helyett egy 248.86–248.87 g-os bányavárosi márka volt használatban.

Az említett 1686. évi kézirat szerint:

1 magyar mázsa = 120 font,

a mi a 491.07558 g-os fonttal

58.92906 kg-ot,

a 498.87044 g-os fonttal pedig

59.86445 kg-ot

ad, szemben az egykorúlag használt 100 fontos, 56.1229 kg-os bécsi mázsával.[27]

*       *       *

Az osztrák és magyar súlyok eltérése mindenkor eléggé akadályozta a Habsburg-uralkodókat régi törekvésükben, az osztrák örökös tartományok és Magyarország pénzverésének egységes rendezésében. A törökök kiűzése után Habsburg-uralom alá került hódoltsági részeken és Erdélyben használatos sokféle súlymérték és a magyar márka súlyában a XVII–XVIII. század fordulóján beállt ingadozás következtében keletkezett zavarok megérlelték az osztrák örökös tartományokban már a XIII–XV. század folyamán kizárólagos súlymértékké tett[28] „bécsi súly”-nak behozatalára irányuló régi tervet.

III. Károly – bizonyára az udvari kamara sürgetésére – el is határozta a bécsi súly behozatalát. A dolog azonban nem ment könnyen. Országgyűlési határozatra lévén szükség, a bécsi súly behozatala igen kényes politikai kérdéssé válhatott. A magyarság az osztrák súly- és pénzrendszer nyilt behozatalában minden bizonynyal – s méltán – az imperialis összbirodalmi törekvések egy újabb eszközét látta volna. Az udvart kényes helyzetéből III. Ferdinánd 1655: XXXI. t.-czikkének szövege segítette ki, a mely az egyenlőtlen mértékek és súlyok hátránya miatt elrendelte az összes mértékeknek és súlyoknak a budai mértékekhez leendő kiigazítását, a melyek teljesen azonosak a pozsonyiakkal.[29] Csakhogy a törvényczikk e tétele csupán az űrmértékekre nézve felelt meg a valóságnak. A súlymértékek Budán és Pozsonyban nem voltak azonosak. Pozsonyban és környékén már a XIV. században nyoma van a bécsi súly használatának,[30] a Habsburg-királyok idején pedig – a Bécscsel való érintkezés mind szorosabbá, a Budától való eltávolodás pedig a török hódítás korában teljessé válván[31] – állandóvá lett a bécsi súly használata.[32]

A mikor tehát az 1715-iki országgyűlés az 1655: XXXI. t.-czikkre hivatkozva elrendelte az egész ország területén a pozsonyi hossz-, űr- és súlymértékek kötelező használatát,[33] tulajdonképen hatályon kívül helyezte a régebbi törvényeket – köztük az 1655: XXXI. t.-czikket is – a melyek a budai (s evvel azonos pozsonyi) mérték és súly használatát rendelték el. Az 1715: LXIII. t.-cz. eltörli a régi magyar (budai) súlymértéket és helyébe „pozsonyi súly” néven a bécsi súlymérték behozatalát határozza el.

E törvényczikk alapján rendelték el 1727-ben Körmöczbányán a régi bányavárosi márka helyett a bécsi márka használatát. A körmöczi főkamaragrófi hivatalnak e tárgyban kiadott utasítása részletesen intézkedik minden felmerülhető krédésben s meghatározza a két súlymérték viszonyát is.[34]

A vármegyék, mint az előző században a budai, úgy most – azt 1715: LXIII. t.-cz.-re hivatkozva – a bécsi súly használatáról hoznak határozatokat.[35]

A bécsi súlymérték kötelező országos használata alól egyedül az erdélyi aranybeváltó-hivatalok mentettek fel 1747-ben. Erdélyben a XVII–XVIII. századi újabb budai (bányavárosi) márka „pisetum-súly” néven az aranybeváltásnál némi – a 9:8 aránynak megfelelő – súlyemelkedéssel egészen 1874-ig érévnyben maradt.

E súlynak a bécsi márkához való viszonyát az udvari bánya- és pénzigazgatóság 1747. évi leirata így határozza meg:

      1 bécsi márka: 1 „piset” márka = 53 17/19:48[36] = 64:57, tehát
      1 piset márka = 1 bécsi m. × 57/64;
      1 erdélyi „pisetum” márka = 249.9224 g.[37]

Magyarország területén egyébként 1727-től 1874-ig a bécsi font és márka volt a hivatalos súlymérték, mindenkor a Bécsben megállapított törvényes súlyban. Az 1874: VIII. t.-cz. rendelkezései szerint hazánkban is a franczia méterrendszer lett hivatalos és kötelező mértékrendszerré s evvel a régi font- és márkasúlyok helyébe a kilogramm lépett.


[1] A XV–XIX. századi súlyok kimerítő történetét csak hosszas forrástanulmányok után lehet majd megírni. E helyen csupán azok rövid ismertetésére szorítkozom.

[2] 1405. I. Decr. I. t.-cz. „[Statuimus], quod in omnibus civita tibus, oppidis, castris et villis et generaliter ubicunque ambitum regni nostri, tam in nostris, quam aliorum quorumcunque sint, libra, statera, ulna, mensura vini, frugum et generaliter omnes res mensurabiles et ponderabiles, ponderentur et mensurentur secundum mensuram civitatis nostre Budensis”. Más mérték használatánál a bűnös elveszti a lemért árút (3. §.). – 1405. II. Decr. VI. t.cz. „Statuimus preterea, ut universae annonae, vina… et aliae res venales… illis, et eisdem justis, sequis et veris ponderibus, mensuris et ulnis… mensurari, vendi seu venditioni exponi, necnon emi et commutari, solvi et administrari debeant, quae in civitale nostra Budensi, ab antiquo inventa sunt et stabilita habentur de praesenti.” (Corpus Juris I. 1000–1526. 212. és 232. l.)

[3] Zsigmond maga is tett kivételt, a mikor Igló városának 1435-ben megengedi az általuk választott mérték és súly használatát: „Ipsi in predicta nova civitate nostra Iglow liberam stateram seu mensuram et ponderandum et per pondus mensurandum res venales, aptas et necessarias instreuere, inibique cuprum, plumbum et ferrum ac alias res venales ponderari… valeant atque possiut. Wagner. 220. l. Ugyane kiváltságot még II. Ferdinánd is megerősítette 1633-ban. Weber. 194. l.

[4] II. Ulászló. 1504: XVII. t.-cz.: „per totum regnum Hungariae una et eadem mensura… formetur, cum qua ubique in regno Hungariae emptores et venditores utantur” (Corpus Juris, I. 680. l.). – Rudolf. 1588: XVI. t.-cz.: „per totum regnum” Hungariae, mensurae Budenses antiquae, in decreto tertio Sigismundi imperatoris anni 1405. art. 6. specificate, serventur, sub poena in eodem decrato sancita.” (U. o. II. 1526–1608. 714. l.) – III. Ferdinánd. 1655: XXXI. t.-cz.-ben az egyenlőtlen súlyok és mértékek hátránya miatt „articulum 16. anni 1588. aliosque ibidem specificatos et art. 1. anni 1405. renovandos, juxtaque eodem cuiusvis generis mensuras Budensi seu, quae per omnia eadem est Posoniensi sub poena ibidem expressa conformandas et ubique observandas statuunt regnicolae.” (U. o. III. 1608–1657. 602. l.)

[5] Az 1588: XVI. t.-cz.-ben a „rectificatio harum mensurarum” az alispánok kötelességévé tétetik.

[6] Példaképen Zala (1592), Szabolcs (1627), Gömör (1628), Bereg (1633 és 1641), Ung (1656), Liptó (1698) vármegyék, Nagybánya (1642) és Sopron (1702) városok statutumaira hivatkozhatunk. Corpus Statut. II. 143., 153., 176., 221., III. 55., 619., IV/1. 562., V/1. 41., 264. l. stb.

[7] Approbatae Constitutiones. III. 45. tit. art. 1.: „A mértékekről Erdély minden részeiben a kolozsvári mértékhez alkalmaztassanak s így egyenlősíttessenek a mértékek.” (Corpus Juris. Erdélyi törvények. 114. l.) – A szász statutumok is így intézkednek. 1550: „inter Saxones uniformis libra et ulna observetur, ut in comitiis Zekelwassarhel (t. i. az 1549-iki országgyűlésen) est determinatum.” Corpus Statut. I. 524. l. – Ugyanide irányul a marosvásárhelyi 1607. évi városi statutum rendelkezése. U. o. I. 71. lap.

[8] Appr. Const. III. 45. 1. art.: „Bihar, Zaránd és Máramaros váradi mértékkel éljen.”

[9] Abauj megye 1701. évi statutuma. Corpus Statut. II. 1. 353. l.

[10] V. ö. az I. Függeléket és az előző fejezetet. – Meder Lőrincz (Handel Buch. 1562. XCII v. l.) szerint: „120 pf. Nürnberger in Ofen in Ungern 100 pf.”, a mi 611.0337 g-ot ad.

[11] „Von einem Italiånischen authoren folgt dieser Bericht.” – Schoapp id. m. 25–27. l.

[12] V. ö. a fontok súlyára az I. függeléket.

[13] A 315 g körüli régi konstantinápolyi font úgy látszik Erdélyben is meghonosodott. Nagyszebenben a mult század közepén 7 darab régi bronz súlymértéket találtak a pénzverőház helyén. Ezeknek súlya Fusz Károly és Finály Henrik pontos mérése szerint:

1. régi heteshez vagy ötöshöz hasonló jegygyel      146.43 g
2. szakállas fő jegygyel                                                  183.33 g
3. erszény jegygyel                                                         196.86 g
4. kalapos fő jegygyel                                                    201.80 g
5. turbános (?) fő jegygyel                                            206.40 g
6. sisakos fő jegygyel                                                    229.20 g
7. szakállas fő jegygyel                                                  313.00 g.

(Finály Henrik: A régi magyar súlymérték. Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 1867. 70. l.) – E súlyokat Finály és Belházy a szebeni márka súlyhányadaival, illetve a szebeni pondus többszöröseivel hozták kapcsolatba. Nézetem szerint az 5. számú súly a szebeni (erdélyi) márka, a 6. sz. a Béla király-féle márka, a 7. sz. a török font szebeni anyasúlya volt. A négy első súly lehet a szebeni márka 34, 43, 46 és 47 pondusa, mint Belházy (a régi magyar pénzverési súlymértékek. 35–36. l.) mondja, de a 3. és 4. sz. súlyok lehetnek a lengyel márkák anyasúlyai is, hiszen tudjuk, hogy Erdély és Lengyelország a XVI–XVII. században mily szoros politikai és kereskedelmi összeköttetésben álltak. Mindenesetre nagyon fontos volna a Finálynál ismertetett súlyok korát megállapítani, hogy végleges véleményt alkothassunk róla. Finály szerint egyik a hét közül az Erdélyi Múzeum birtokában van.

[14] Littrow J. J.: Gedrängter Abriss der Münz-, Maass- und Gewichtkunde. Güns, 1834. 33. l. szerint 1.276 kg a magyar oka. A három török súlymérték aránya Konstantinápolyban

      1 oka = 2 rotolo = 4 kis font (cheky) = 1.276 kg

volt s valószínűleg nálunk is ugyanily arányban voltak használatosak. V. ö. Littrow id. m. 59. l. (1 oka = 1.276 kg; 1 rotolo = 0.638 kg; 1 cheky = 0.319 kg.) Az oka v. okka súly XIX. századi magyarországi, különösen délvidéki (bánsági, határőrvidéki és horvátországi) használatáról v. ö. még Schwartner, Marin: Statistik des Königreichs Ungern. I. Ofen, 1809. 394. l. és Fényes Elek: Magyarország statisztikája I. Pest, 1842. 286. l.

[15] „Item Antorffer gewicht respondieret: pf. 103 In Ofen in Ungern 100 pf.; pf. 108 In Nürnberg 100 pf.” Meder: Handel Buch. Nürnberg, 1562. XCIII. lev.

[16] Az elsőre v. ö. az I. függeléket, a másik két egyenlet: „100 F in Ungarn, Paris etc. = 97 F in Nürnberg”; „100 F in Nürnberg = 103 F in Ungarn.” Schoapp id. m.

[17] Például: „Libbre cento al peso della stadera di Firenze fanno in Lucca libbre 101. o. 102.” V. ö. az I. Függeléket.

[18] 100 bécsi fontot három helyen 116, 119, illetve 120 antwerpeni fonttal mond azonosnak. Meder: Handel Buch. 1562. XCIv. és XCIII. l.

[19] V. ö. az I. fügelékben Schoapp műve nyomán közölt súlytáblázatot.

[20] V. ö. az I. függeléket.

[21] 1676: „Nach dem Pergstaether oder alsso genante Offener Gewicht.” Schmidt id. m. V. 247. l.

[22] „Über den von dem Buchhalterrathe abgeforderten Bericht die angezeigte Differenz der Bergstätter und Wiener Münzgewichte betreffend.” … „gar wahr zu sein befunden, dass 14 loth Wiener Gewichts 16 loth bergstädter geben sollen, es hat sich aber schon von langer Zeith in denen aus denen Hungarischen Bergstätten, in allhiesiges Münz Amb versickten Gold u. Silbern iedesmal eine zimbliche Differenz… gezaigt, also dass… das Wiener Gewicht jedesmal umb etliche loth und Mark einen Vorschlag geben, und also geringer als jenes ist.” A vizsgálat megejtésére Grisslizer Andrást küldték ki a körmöczi Münzambttól, „das gebreuchliche Markch gewicht abfächen und selbiges sodan durch hiesigen Münzquardein gegen einer Wiener Markh genau aufziehen lassen, da sich dan befunden, dass dieses gegen jenes, über abzug der sonst eingehenden Vast zwei lothen, 3 d. zu ring seye, dass elso die Wiener Mark gegen der Pergstadter nur 13 loth und 13 d. schwer, da es doch 14 loth halten sollte.” Belházy: Die Wiener Mark. Num. Zeitschr. XXVIII. 186. l. idézve.

[23] „66 Eschen: Ungarische Gulden.”

„69 Eschen: Ein Nuernberger Quintlein.”

„Ungarisch Guelden 70 gehen Stuck auf die rauhe Mark.” Hoffmann: Alter und Neuer Muenz Schluessel. I. 76. l. és 288. l.-hoz: I. Tab.

[24] 1680: „8 Pfund zu Wien ist zu Ofen 9 Pfund.” Idézi Luschin id. m. (Archiv f. Ö. G. XLVII. 264. l.) – 1686: „8 Wiener Pfundt 9 Hungarische Pfundt wegen.” Idézi Belházy id. ért. (Num. Zeitschr. XXVIII. 187. l.)

[25] V. ö. az előző fejezetet.

[26] „Das Wiener Pfundt ist umb 4 loth schwärer den das Hungarische Pfundt. Daraus folgt das 8 Wiener Pfundt 9 Hungarische Pfundt wegen.” Idézi Belházy (Num. Zeitschr. XXVIII. 187. l.), a ki e későkori adatokból a bécsi és budai márka eredeti 9:8 arányát igyekezett bizonyítani. E feltevése miatt a bécsi márkára vonatkozó megállapításai nem állhatnak meg.

[27] „Ain Hungarischer Centen ist ausgetheilt in 120 F.” „Ain Wiener Centen ist ausgetheilt in 100 F.” A selmeczi levéltárból idézi Belházy. (Num. Zeitschr. XXVIII. 187. l.)

[28] Luschin (Geschichte d. Stadt Wien. II/2. 755. l.)

[29] „cuiusvis generis mensuras Budensi, seu quae per omnia eadem est, Posoniensi… conformandas et ubique observandas.” (Corpus Juris. III. 1608–1657. 602. l.)

[30] 1309: F. VIII/1. 621.; 1312: F. VIII/1. 476. l.

[31] A török hódítás korában a hiteles budai mértékek Nagyszombaton őriztettek. Pozsony vármegye 1591-iki statutuma szerint: „ad mensuram Budensem, quae nunc Tyrnaviae habere dicitur.” Corpus Statut. IV/1. 53. l.

[32] A bécsi súly volt használatban más északnyugati megyékben is. V. ö. pl. Turócz megye 1560. évi statutumát: „Libra et centenarius per totum comitatum ab antiquo observata, ut perpetuis semper temporibus Viennenses interteneantur, quibus omnes res venales ponderentur.” Corpus Statut. IV/1. 190. l. Az 1643. évi statutum. U. o. 252. l.

[33] III. Károly 1715:LXIII. t.cz. 4. §-a: „Mensurae tam aridarum quam liquidarum rerum; non secus et ulnae, ac pondera ad mentem praecitati articuli 31. 1655. mensuris, ulnis et ponderibus Posoniensibus conformentur et accomodentur.” Corpus Juris. IV. 1657–1740. 490. l.

[34] „Was bei der Einführung des Wiener Gewichtes von den Bergkammern zu beobachten ist.” Később: „Entwurf, wasz mit Eingang dies 1727-te Jahrs die Kgl. Camer und Muenzambt Cremnitz pr. eine Wienner March (respectu welcher di Bergstaedterische nur 14 loth 0 qu. 1 157/195 d. betraget)…” Schmidt, Franz Anton: Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der Königreiche Ungarn, Kroatien… etc. VI. Wien, 1834. 245–291. l. E meghatározás szerint, melyet 1731-ben a körmöczi tisztviselők „a régibb időben történt közvetlen mérlegelésen alapulónak” mondanak (Belházy: A régi magyar pénzv. súlymértékek. 13. l.) és a mely arányt az udvari kamara – e felvilágosítás alapján – szintén helyesnek ismert el (v. ö. Schmidt id. m. VI. 445. l.): 1 bányavárosi márka = 14 bécsi lat + 1 157/195 denár, a mi a 280.614625 grammos bécsi márkával – a fentiektől eltérő – 247.51648 g-os súlyt ad.

[35] Borsod megye 1717. évi statutuma: „metretam Posoniensem, ulnam et pondus Viennensem, articulariter in toto regno observeri determinatos…” Corpus Statut. II/1. 398. l. Szepes megye 1747: „iteratis… Caroli VI. mandatis patrique lege, utpote 63. 1715. id exigentibus, pondera et ulnae Viennenses, mensuraeque Posonienses… per totum comitatum uniformiter observentur.” U. o. II/1. 475. l. Ugyancsak a bécsi súly értendő Bihar megye 1745. évi statutumának „pondera Bányaiensia”-ja alatt (U. o. III. 364. l.), mert a bányavárosi súly 1727 óta azonos volt a bécsivel. V. ö. még Zólyom megye 1715. évi statutumát. U. o. IV/1. 625. l.

[36] „Von dem Landman-Bereiths angewohnten vorgedachten sogenannten pisethgewichts (so in 48 gantzen pisethen Bestehet und den 53 17/19 tl. auf eine gerechte Wienner March kommen) sich ferners hin ohne geringster abånderung zu gebrauchen.” Schmidt id. m. VII. 367. l.

[37] Finály Henrik közvetlen mérései szerint 1866-ban az erdélyi aranybeváltóban egy 249.936 g-os márkának megfelelő 5.207 g-os „pisetum” volt használatban. Finály Henrik: A régi magyar súlymérték. (Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 1867. 70. l.)