MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET
1000–1325

Előszó.

Éppen száz esztendeje mult, hogy Weszerle József 1816-ban – a budapesti egyetemre a numismatika tanárává és egyetemi könyvtárőrré neveztetvén ki – elsőnek fogott hozzá a magyar éremtan és pénztörténet rendszeres feldolgozásához. Sajnos, az anyaggyűjtésen túl nem jutott. Korai halála megakadályozta munkája elvégzésében. Száz év telt el és a magyar pénztörténet egyes korszakainak monographikus feldolgozása még mindig a megoldásra váró feladatok közé tartozik. Az előtanulmányok csekély száma, a metrologiai és éremchronologiai részletkutatás hiányos volta rendkívül megnehezítik e feladat sikeres megoldását. A mikor minde nehézségek mellett is hozzáfogtam a középkori magyar ezüstvaluta történetének feldolgozásához, az a meggyőződés vezetett, hogy arra – habár hézagos lesz is – elodázhatatlanul szükségünk van. Ez a meggyőződés vezet ma is, midőn több évi munkám gyümölcsét közrebocsátva, elnézést kérek esetleges hiányaival és fogyatkozásaival szemben. Szolgáljon mentségemül, hogy nagyrészt töretlen utakon jártam. Ha mégis sikerült eredményt elérnem, abban nem kis részük van azoknak, a kik lekötelező szívességgel és előzékenységgel segítettek kutatásaimban.

Elsősorban Harsányi Pál barátomnak tartozom hálával, a ki kérésemre a legnagyobb készséggel végezte el a Magyar Nemzeti Múzeumi Éremtár árpádkori érmeinek pontos súlymérését, alkalmat adott az őrizete alatt álló érmek anyagán saját ellenőrző súlyméréseim és finomsági vizsgálataim megejtésére, többízben becses felvilágosításokkal támogatott és rendelkezésemre bocsátotta az éremképek ábrázolásához szükséges clichék egy részét. Hasonló szíves előzékenységgel adtak felvilágosításokat és végeztek számomra súlyméréseket Tkalčić Vladimir a zágrábi Horvát Nemzeti Múzeumban, Kovács István és Schneller Vilmos az Erdélyi Múzeumban, Szabó Otmár a zirczi apátság, Börzsönyi Arnold a győri kath. főgymnasium éremtárában és Brenner Ferencz (Esztergom) – különösen XII. századi pénzekben gazdag – magángyűjteményében. Nuber F. Károly a XI–XIII. századi érmek, valamint a magyarországi veretű bécsi denárok chronologiájára s általában ismeretükre vonatkozó eredményeivel a legnagyobb önzetlenséggel ismertetett meg és gazdag éremgyűjteményét – súlymérések czéljára – készségesen rendelkezésemre bocsátotta. Gasparetz Géza Elemér Szent István pénzeinek finomsági vizsgálatával és a próbatűkkel végzett vizsgálat módszerének megmagyarázásával hathatósan támogatott munkám elvégzésében. Fejérpataky László, a M. T. Akadémia II. osztályának titkára és Áldásy Antal, a Történelmi Bizottság előadója, a legmesszebbmenő jóindulattal és érdeklődéssel mozdították elő művem megjelenését, Domanovszky Sándor pedig nemcsak az akadémiai bírálat fáradságos munkáját vállalta magára, hanem becses útmutatásokat is adott művem egy-két kisebb részletének átdolgozására. Eckhart Ferencz és Szentpétery Imre barátaim, valamint Jeszenszky Géza, Melich János és Sörös Pongrácz urak néhány értékes adat közlésével köteleztek hálára.

Kutatásaimat a legszívesebb előzékenységgel és jóindulattal mozdították elő Csánki Dezső miniszteri tanácsos, országos főlevéltáros, Dedek Crescens praelatus-kanonok, az esztergomi székeskáptalan levéltárának igazgatója, Madarász István herczegprímási levéltáros, Tagányi Károly országos levéltáros, Varju Elemér m. nemzeti múzeumi osztályigazgató urak, a zágrábi Horvát Nemzeti Múzeum igazgatósága, továbbá Baranyay Béla, Dőry Ferencz, Finály Gábor, Gerevich Tibor, Supka Géza és Zimmermann Lajos barátaim.

Minde felsoroltaknak, valamint a M. T. Akadémia Történelmi Bizottságának, hogy művemet kiadásra elfogadta, ezúton fejezem ki leghálásabb köszönetemet.

Budapesten, 1916. év január havában.

Hóman Bálint.