Az isteni tiszteletnek főbb és Isten előtt kellemetesb részét abban helyheztetik a keresztyén doktorok, hogy a tekéletes erkölccsel és jó magunk viseléssel kövessük azt, akinek szolgálatjára köteleztetünk. Summa religionis est, imitari quod colas,* úgymond Szent Ágoston+. Lactantius+ pedig így szól: Religiosissimus cultus est, imitari.* Sőt a pogány Seneca+ is azt írja, hogy eléggé tiszteli Istent, aki követi: Satis Deos coluit, quisquis imitatus est. Annak okáért int Szent Pál mindeneket, hogy az Istent kövessék: Estote imitatores Dei.
Ennek az isteni követésnek kívánságát gerjeszteni és útját mutatni akarván az Atyaisten, emberi természetben öltözteté szent fiát, hogy az ő vezérlése és tanítása által megtanulnók, mint kelljen követni Istenünket. Azért Szent Pál nem egyszer int, hogy Krisztust kövessük: Imitatores mei estote, sicut et ego Christi.* Maga Krisztus azt mondja, hogy aki őtet követi, nem jár setétségben. Mert miképpen az ígéret földében menő zsidók eleibe éjjel égő oszlopot, nappal fényes felhőt rendelt vala Isten útmutatásra: úgy a mennyei boldogságra sietőknek Krisztust rendelte vezérlőül; ki nemcsak tanításával, hanem példájával is kalaúzunk lenne a tekéletes erkölcsökre.
Errűl a Krisztus követésérül, és a csalárd világnak megutálásárúl, ezernégyszáznegyvenegy esztendőben Kempis Tamás, Canonicus Regularis Sancti Augustini* négy rövid könyvet írt, együgyű szókkal, de csuda nagy lelki bölcsességgel; mely könyvrűl merem mondani, hogy aki ezt szerencsére felnyitja, és egy részét, mely elibe akad, figyelmetesen megolvassa, lelki vigasztalást és isteni szolgálatra való gerjedezést vészen.
Noha pedig ezt a könyvet régen minden keresztyén nyelvekre, sőt még török nyelvre is fordították, de én ez ideig nem láttam, hogy valaki azt magyarul kinyomtatta volna; maga én a Biblia után nem olvastam könyvet, melynek előtte ezt nem ítíltem volna fordításra méltónak. Azért, a hívek vigasztalására, magyarrá fordítám e könyvecskét. Igyekeztem azon, hogy a deák bötűnek értelmét híven magyaráznám; a szólásnak módját pedig úgy ejteném, hogy ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha először magyar embertűl, magyarul íratott volna. Adja a mennynek, földnek Istene, hogy valakik ezt olvassák, lelki vigasztalással gerjedezzenek naponként az isteni szolgálatra, Amen.