Mint bizonyíttatott Magyari ellen az mostani vallásoknak újsága

Magyari István, ubiquista prédikátor, az ország romlása okairúl írván, erősen vítatja, hogy az ő vallások nem új. Erre megfelelt Pázmány Péter 1603-ik esztendőben; és az többi között két bizonysággal megmutatta, hogy igazán mondatik az lutherista és kálvinista tudomány újnak, mivelhogy az apostolok idejétűl fogva soha egy ember nem találtatott, aki Lutherrel+ vagy Calvinussal egyezett volna azokban az articulusokban, melyekben ezek mitőlünk különböznek.

Első bizonyság ilyen vala. Ha nem új az ő vallások, tehát Luther+  és Calvinus+ előtt tanítóknak kellett lenni; kik azt az vallást hirdették; mivelhogy az Szent Pál mondása szerént: az igaz hitnek tanítók által kell hirdettetni. Hallgatóknak is kellett lenni, kik az tanítók oktatását vették és követték. Gyöleköző helynek is kellett lenni, melyben az Isten igéje hirdettetett, és az sacramentomok szolgáltattak. Nem nevezhetnek pedig az atyafiak csak egy tanítót vagy egy tanítványt, aki az ő fantáziájokat Luther+  előtt hirdette volna; nem mutathatnak egy várast, egy falut, egy templomot, melyben gyöleközetek lött volna. Tehát csak álmot hüvelyeznek, mikor vallásokat régivé akarják tenni.

Az bizonyságnak második része; longa indictione,* azoknak előszámlálásával bizonyíttatott vala, kiket az régiek közül magok pártjára akarnak vonni az atyafiak; megmutatván, hogy azok közül egy sincs, aki Lutherrel+ vagy Calvinussal azokban az articulusokban egyezne, melyekben ezek elszakadtak az római eklézsiátúl. Illyricus Flaccus 1556-ik esztendő tájban egy könyvet íra: Catalogum testium veritatis.* Ezt a Catalogus-t 1608-ik esztendőben Simon Goulartius húsz könyvre osztá, és nagy appendixszel felfúvá. Ioannes Vophius nagy könyvet íra: Lectionum memorabilium centurias sedecim*. Ezek csak abban mesterkedtek, hogy az régi, nagy üdőkben lutheristákat és kálvinistákat találjanak. De mind Magyari ellen s mind az Kalaúz-ban megmutattatott, hogy egy sincs azok közül, akiket emlegetnek, kit méltán magok mellé vonhassanak, ez három okért. Első. Mert akiket emlegetnek, azok közül sokan csak az ő idejekben élő egyházi emberek életét, erkölcsét, pompáját, kevélységét rágalmazták: az római eklézsiának hitit és tanítását javallották, és ennek engedelmességében szakadás nélkül éltek s megholtak, sőt sokan ezek közül püspökök, papok, szerzetes barátok voltak. Második. Mert noha azok közül némelyek egy, két vagy három dologban az római eklézsia ellen tusakodtak, de feljegyzik az régiek, minémű cikkelyben volt az viszálykodás; az több dolgokban az római eklézsiával egy értelemben voltak. Hogy pedig valakit lutheristának vagy kálvinistának nevezhessünk, nem elég egy, két vagy három cikkelyben való egyezés; mivel ha ez elég volna, mind zsidót, tatárt, törököt, ariánust*, visszakeresztelőt*, libertinust*, atheust* lutheristának és kálvinistának mondhatnánk, holott ezek is, nem egy vagy két dologban, hanem sokban egyeznek az Luther+  és Calvinus+ vallásával. Harmadik. Mert tudni való, hogy mind lutheristák s mind kálvinisták elei nem lehetnek ugyanazok, mivel az lutheristák és kálvinisták egymással ellenkezvén, számtalan dologban visszát vonsznak. Tehát akik az lutheristáknak régi pásztori és tanítói voltanak, azok nem lehettek az kálvinisták pásztori és tanítói. Azokat pedig az régieket, kiket az atyafiak emlegetnek, szinte úgy maga elei közé számlálja Illyricus, mint Volphius; Hunnius+, mint Mornayus; sőt Dávid Ferenc+, Muncerus+ és egyebek szinte oly színesen magok eleinek mondhatják ezeket, mint az lutheristák. Ugyanis csak azért, hogy valaki az pápát szidta és gyalázta, az misét, az indulgentiákat megvetette: miért kell inkább lutheristák, hogysem ariánisták vagy mahometisták eleinek mondani?

Második bizonyság ilyen vala. Az ellenköző atyafiak nem egyébért vítatják, hogy az igaz anyaszentegyház lenyomattathatik, elrejtethetik, láthatatlanná tétethetik, és hogy az régi paterek is mindnyájan eltévelyedtek, hanem csak azért, mert magok látják, hogy amely eklézsia és amely tanítók Luther+  előtt voltanak, azok őtőlök különböztek, sőt vélek ellenkeztek. Azért, hogy minden tévelygéseknek egy barlangot csináljanak, melyben egyaránt mind Luther+, Calvinus+, Dávid Ferenc+, Muncerus+ lappanghassanak, azt vítatják, hogy az eklézsia Luther+  előtt láthatatlan volt, az Antichristus előtt az pusztában bútt volt. De meg nem magyarázzák, mely nap vagy mely esztendőben bútt el az eklézsia; az Késmárk havasán bujdoklott-e vagy Kalotaszegben? Ki volt annak neve, akitűl úgy megijedett volt? Miért kellett ennyi ideig lappangani? És mint tudhatjuk: ha ez az bujkáló nyáj lutherista, kálvinista, davidista, muncerista, libertinista, atheista madár volt-e?

Bővebb és különb szóval, de ezen értelemmel írt vala Magyari ellen Pázmány Péter. Ezek közül némelyekre mond valamit Itinerarius, némelyekre semmit sem. De minekelőtte feleletit megrostáljuk, egyníhány hívságit lássuk.




Hátra Kezdőlap Előre