Az kálvinista hallgatásnak ötödik és hatodik okairúl

Ötödik okát hallgatásoknak azt adják az prédikátorok, mert az Kalaúz az ő hitek és személyek gyalázására oly tanúkat hoz elő, kik nékik ítílői; maga nem lehet senki bíró és tanú azon dologban. Ezeket pedig, az ítílőket, megnevezvén: Suriust, Cochlaeust+, Reginaldust, Feuardentiust említik, kik minthogy pápista emberek voltak, nem lehetnek tanúk; mert az pápák törvénye szerént is az vádolót nem veszik bizonyságul.

Ez sem ok, hanem tétovázás; mert az említett tudós emberek bizonyságit az Kalaúz nem az hit dolgainak erősítésére, hanem az ő idejekben történt és lött dolgoknak feljegyzésében szokta előhozni, ad faciendam fidem historicam.* Sohult az Kalaúz-ban nem találtam, hogy az kálvinista vallást azzal hamisította volna, mert Surius, Cochlaeus+ ezt hamisnak mondotta. Gyermek is látja, hogy ez nem volna elégséges bizonyság. Az Kalaúz egyébünnen nem tudhatta az őelőtte vagy őtőle távul lött dolgokat, hanem azoknak írásiból, kik jelen voltak, kik akkor éltek, kik látták vagy egyébképpen, bizonyos úton tudták az dolgokat. Efféle meglött dolgokat, mikor sokan egyaránt írnak, kiváltképpen ha in recenti memoria* lévén az dolog, senki ellene nem mert szólani, meggyőzettetvén az valóságtúl, és ha egyébaránt szavahihetők, kik írták: nem látom, miért nem kellene efféle tanúkat ad faciendam fidem historicam előhozni. De ha itt oly eszesek vagytok prédikátorok, mondjátok meg, kitűl kell tudnunk és értenünk az religio változásának kezdetin lött dolgokat? Aminémű exceptioval* ti éltek az katolikusok ellen, azonnal élhetünk mi is, az kálvinisták és lutheristák ellen. Azért senkinek semmit ne higgyünk-é az meglött dolgokrúl? Ebben az rossz kis írásban az kálvinista prédikátorok Sleidanussal bizonyítnak az pápa ellen. Miért nem szabad nékünk is szavahihető emberekkel bizonyítanunk az lött dolgokat?

De más az dolog. Ha szinte az előszámlált tanúk szavaira meg nem feleltek volna is az kálvinista prédikátorok, azokon kívül eleget találhattak az Kalaúz-ban, amire felelni kellett volna. Mert az Kalaúz-nak ezredrésze sem lehet, amit ezekkel bizonyít. Jóllehet, sokszor nem is azért említi ezeket az Kalaúz, hogy bizonyítson vélek, hanem azoknak írásira igazítja az keresztyén olvasót, bővebb tanúságnak okáért.

Hatodik és utolsó okát hallgatásoknak azt adják, mert ha megfelelnének az Kalaúz-ra, otthon azzal vádoltatnának, hogy minden háborúság indításnak az kálvinisták okai. És mintha csigára vonták volna őket, úgy esküsznek, szabódnak, az Istent ez világ és az angyalok előtt szentül hívják bizonyságul, hogy soha ők az ő urokot pártütésre nem izgatják.

Rövid szóval erre azt mondom: Először csak fogás ez is; mert ennek előtte mennyit írtak az kálvinista prédikátorok az katolikusok ellen, szám nélkül való könyvekből megtetszik. Ha akkor nem féltek az háborúság indító névtűl, elhidd, hogy most sem attúl tartnak. Más az hogy aki egyházi tisztinek s hivataljának kötelesség szerént, az ellenkező vallásoknak fogyatkozásit úgy megmutatja, amint érdemlik: senki azért háborúság szerzőnek nem mondhatja őtet; sőt egyezség kívánónak kell ezt tartani, mivelhogy az hitben való szakadásokat igyekezik rontani, hogy az keresztyéni egyezség felépüljön.

Azért csak egyéb praktikákkal az kálvinista prédikátorok pártolkodásra és fejedelmek ellen támadásra ne izgatnák az urakat, az hit dolgairúl való írásokkal nem gondolnánk. De ez világ előtt tudva vagyon, mit mívelt Alvinci Péter, kálvinista prédikátor az Bocskai támadásakor; és az Bocskai halála után is, mikor felkené Homonnay Bálintot, hogy az Bocskai helyét meg ne hagyná hűlni. Foktűi Máthé, kálvinista prédikátor az hajdúkat mint lázasztá Erdély ellen, az gyermekek is tudják. Hogy Báthory Gábort, az erdélyi fejedelmet megölék, az váradi kálvinista prédikátor, Decius István tanácslotta reá azokat, akik felsózák* nyavalyást, mint ugyanazok közül egyiknek szájából hallottuk, akiket reábíztatott az prédikátor az gyilkosságra. Ez ősszel támadott háború előtt, Bethlen Gábor eleibe, szinte Telegdig futamodék Alvinci Péter midőn itt kinn, immár mindeneket elvégzett volna az pártos cinkosival, és sok istenkedésével s biztatásával, Magyarországra hozá az fejedelmet. Mikor Gróf Turn Bécs mellett vala, az érsekújvári kálvinista superattendens futá és forralá az háborút, melyet országunkban látunk. Meg nem nevezem ki volt, de sok főemberrel megbizonyíthatom, hogy egy felföldi kálvinista főember nagy, erős hitire mondotta, hogy ő az prédikátoroknak prédikálásából vette eszébe, hogy háborúság lészen; sokkal előbb, hogysem az erdélyi fejedelem kiindult volna Erdélyből; és mihent az prédikációrúl hazament, ottan meghagyta az szolgáinak, hogy több zabot adjanak lovainak, mert bizonyosan hadba kelletik menni. Efféle dolgokért méltán és igazán panaszolkodunk az prédikátorok ellen, hogy minden zűrzavarnak, pártolkodásnak és észveszésnek ők az okai.

Másodszor azt igazán mondhatjuk, hogy ez az kálvinista könyvecske, melyet Erdélyből Magyarországban terjesztettenek, nem egyéb volt, hanem az követköző támadásnak harsogó trombitája avagy fellobbanó fáklyája. Mind az írásocskának elején, mind végén és közepin, nagy hamis és magoktúl költött, de fölötte gyűlölséges dolgokat fognak az prédikátorok az katolikusokra, csak azért, hogy az ő követőjöket megbékélhetetlen gyűlölségre indítsák ellenünk. Mire néznek vajon, midőn az Kalaúz-ra fogják, mintha azt mondaná, hogy az kálvinisták élete örök halálra, kárhozatra méltó latorság; tudományok Epicurus disznaihoz illendő, dögletes fertelmesség; az kálvinista nagyurak mind elvesztek. Ezeket és több efféléket azért fognak nagy hamisan az Kalaúzra, hogy haragra és gyűlölködésre indíttassanak az kálvinisták. Az jezsuitákrúl azt írják, hogy az jezsuiták éjjeli és nappali gondolatjoknak, igyekezeteknek, tanácskozásoknak fő vége: az kálvinistáknak az föld színérűl való eltörölések. És hogy ők kibeszélhetetlen lelki ellenkezésben vannak az kálvinistákhoz. Mindezek és az negyedik okra való feleletben előhozott mérges beszédek nem egyébre néznek, hanem hogy az katolikusok és kálvinisták között hiteles bizodalom ne lehessen, hanem az gyanúság, idegenség, gyűlölség gerjedezzen, kikből könnyű az észveszésnek és zűrzavarnak támadása.

De ez most maradjon ebben. Elhittem, hogy az istenfélő, értelmes olvasó eszébe veheti ezekből, mely mód nélkül való okokkal akarnak az Kalaúz mellől elmúlni, és azt gyűlölségben hozni az prédikátorok. Maga bizony nem ezek, hanem sokkal különbek az igaz okai, melyekért a felelethez nem kezdenek. Első oka az lehet, mert lehetetlen, hogy vagy Luthert+, vagy Calvinust+, vagy az Augustai és Helvéciai Confessiot megmenthessék, az sok temérdek hamis, ellenkező és nyilván helytelen mondásoknak gyalázatjátúl, melyeket az Kalaúz ezeknek saját mondásiból bőségesen előszámlál. Azért avagy ezek mellől hallgatással kellene elmúlni, avagy ugyan nyilván meg kellene vallani, hogy sokszor rútul megestek, és egyebeket is veremre vezettek az Confessiók és az új hitek patriárkái. Ezzel pedig mely bizonytalanná tétessék az új tudományok dolga, elégségesen megmutatta az Kalaúz. Második oka az lehet, mert oly cikkelyi vannak az kálvinista vallásnak, melyeket nem örömest terjesztenek az prédikátorok mindenek eleibe; félvén, hogy az község el ne idegenedjék ezeknek hallhatatlan nagy szörnyűségektűl, melyeket az Kalaúz rend szerént előszámlál. Harmadik oka az lehet, mert az igazság ellen, noha tusakodhatik, de győzödelmet nem vehet az emberi elmélkedés. Látván azért az kálvinista prédikátorok, hogy az Kalaúz győzhetetlen bizonyságokkal megmutatta az idegen vallásoknak hamisságát, és az pápista hitnek tekéletes igazságát: jobbnak alították, ha az eszten ellen nem rugódoznak. Attúl tartnak, hogy ha csak valami kákombákomot mondanak az Kalaúz ellen, nagyobb cégért emelnek tudományok gyalázására. Azt is tudják, hogy akik még eddig az Kalaúz-ban kaptanak, szégyent hoztak fejekre. Azért nem hertelenkednek, hanem csak azon mesterkednek, hogy az Kalaúz-t meggyűlöltessék, akárminémű költött mesterséggel is, látván és értvén, hogy az Kalaúz-ból künnyen megismérhetik az emberek az igazságot és az hamisságot. Ezek és több efféle okai lehetnek, melyekért nem akarnak bajlódni az Kalaúz-zal az atyafiak. Kiket hogy az Úristen megvilágosítson, és mind ez világot igaz egyezségre hozzon, alázatos szívvel kérem ő szent felségét. Amen.




Hátra Kezdőlap Előre