Gyalázatos álnoksággal élnek az Morgók ebben az vádolásban. Mert jóllehet az Kalaúz-búl előhoznak némely mondásokat, de teljességgel elhallgatják: mi okon? minémű alkolmatossággal? mely erős fondamentommal? írtam azokat. Ezt pedig azért cselekedik, hogy az együgyűk, eleit és utolját nem értvén mondásomnak, künnyebben idegenséget vehessenek tanításomtúl.
Elsőben azért hamisan hazudtolnak engem az Morgók, hogy az Luthert+űl felvetett fondamentomokból, az fajtalanságot is bűntelennek írtam az lutheristákban. Mert ezt az Luther+ tanításából igaznak mutatám nemrégen. Az Morgók ravaszságit is, melyekkel ezaránt cigánykodnak, ugyanottan megrontám. Hogy pedig ti az jó cselekedeteket mocskos rútságoknak ítélvén, mégis szükségeseknek ítílitek az üdvösségre, nem csuda: mert az magatokkal való ellenkezés mindennapi kenyér közöttetek.
Hamisság az is, hogy az Kalaúz nem igazán írta, hogy az ti vallástok fondamentoma szerént, nagy szabadság adatik minden feslettségre. Mert az Kalaúz-ban bőségesen és csaknem régen elégségesen megbizonyítám ennek az mondásnak igazságát. És én bizony nem látom, micsoda tartóztatása lehet az gonoszságnak abban, aki ezeket elhiszi: I. Hogy ő soha olyat nem cselekeszik, akiben nem vétkezik, és kárhozatot nem érdemel. Azért annyiból mindegy, akár jót és akár gonoszt cselekedjék, hogy mindenikkel poklot érdemel. II. Hogy heába igyekezik az jóra, mert az Isten törvényében semmit meg nem tarthat. III. Hogy ugyan nem is köteles az Isten törvényére. IV. Hogy az jó cselekedetek nem szükségesek az üdvösségre. V. Hogy Isten taszítja embert az gonoszra; és szabad akaratja nem lévén embernek, kételen véle, hogy vétkezzék. Ezek mind az luther vallásnak ágbogai, meg is mutattam az Kalaúz-ban, mint bátorítják az gonoszak ezekkel magokat, minden szabadságra. De ti csak csélcsapással akartok efféle mellől elmúlni.
Cigányság az is, hogy az Kalaúz hamisan mondotta Luthert+ derék eszközinek, az mi szerelmes hazánknak török torkába esésének. Mert az Kalaúz megbizonyítja, hogy Luther+ az török ellen való hadakozást erősen tiltotta; sőt, hogy az ötödik Károly császár+ erejét az török hatalmával megrontaná, Saxóniából izgattaték Szolimán Magyarország ellen. Erős bizonyságokkal megmutatta mindezeket az Kalaúz, ti pedig, szemtelen Morgók, csak hallgatással múltok el az bizonyságok mellől. Hol azt írjátok, hogy vannak az lutheristák között is, kik serényen viaskodnak az török ellen: azt én sem tagadom; de ezt nem az Luther+ tanításának köszönöm, mely azt tartja, hogy Isten ellen tusakodik, aki harcol az török ellen. Erre néző szavait Luthernek+ igazán előhoztam az Kalaúz-ban: de ti erre is, mint baglyok, csak füleltek, maga ha igaz emberek volnátok, ha cigányul nem járnátok, siketségre nem kellett volna ezeket vennetek.
Csontos-tetemes hamisság az is, hogy az Kalaúz fogja reátok, hogy ti oly hitből várjátok üdvösségteket, mely együtt lehet minden bűnnel. Mert ahol az Kalaúz ezt mondotta, igaz okát is adta mondásának, melyben ti belé sem mertetek kapni. Ha hamisak nem volnátok, fel kellett volna írnotok, mi okon, és minémű fondamentommal írtam ezt felőletek: de maszlagosok vagytok, eszesen semmihez nem szóltok. Ti tanítjátok azt, hogy az Isten törvényében semmit meg nem tarthatunk, és hogy az mi jót cselekeszünk is, merő rútság és utálatosság Isten előtt. Nemo non certissimus esse debet, se semper mortaliter peccare. Omnia quae in te sunt, sunt prorsus culpabilia peccata & damnanda. Quanta Dominus in lege sua a nobis exigit, quorum tamen NIHIL nos praestare possumus. Legem NUNquam facimus.* Ezekből nyilván követközik, hogy az ti üdvösséges luther hitetek együtt lehet minden törvényszegéssel. Holott azt írjátok, hogy az jó cselekedeteket ti igen javalljátok: ámbár úgy légyen, de jusson eszetekbe, hogy ezek az tőletek javallott jó cselekedetek, mind poklot érdemlő rútságok. Opus bonum optime factum est veniale peccatum secundum misericordiam, mortale secundum justitiam Dei.* Én is bezzeg efféle poklot érdemlő lutherista jó cselekedetekkel mondom, hogy együtt lehet az ti igazító hitetek.
Merő balgatagság az is, hogy az római hitet hamissá hagyom, midőn Tertullianus után azt írom, hogy ha hamis volna is az keresztyén vallás, mely az gonoszságot erős tilalommal zabolázza, mégis jobb volna az emberi társaságra annál az tudománynál, mely minden gonoszra taszigál. Ezt én nem magam elméjéből mondottam, ennek fölötte hával szólottam, és semmiképpen hamisnak lenni nem engedtem az mi hitünket. Sőt, Tertullianussal a destructione consequentis ad destructionem antecedentis,* abból erősítettem annak igazságát, mert hamisság nem lehet az több tudományoknál hasznosb és szükséges tanítás. De az Morgók, mint baglyok, napvilágnál sem látnak, hanem csak haboznak mindenben.
Méltatlan hamisolják azt is, hogy az lutherista tanítók ördög iskolájából eredett tudományt hirdetnek. Mert senki Luther+ előtt nem tanította, hogy az mise bálványozás, hanem ezt elsőben az ördög hiteté el Lutherrel+, és őutána ez mai napig azont kákogják az martinisták. Hogy pedig ezt Luther+ az ördögtűl tanulta, az maga saját írásiból megbizonyítám az Kalaúz-ban. Azért nemcsak kísírtette Luthert+ az ördög, mint Krisztus Urunkat, hanem ugyan el is hitette véle mint tanítványával, amit akara. Bezzeg, ha eszek volna az Morgóknak és bíznák magokat, azokat az igaz okokat kellett volna megbontogatniok, melyekkel erősen megbizonyítám, hogy ezt az misérűl való káromlást, sőt egyéb fundamentomit is vallásinak, ördögtűl tanulta Luther+. De minthogy ezt csak ingyen nem is igyekeztek felforgatni, meg kell vallaniok, hogy midőn az misét káromolják, ördög iskolájából költ hamisságot állatnak.
Amit pedig beszélletek tudománytokrúl, hogy ezt az próféták vallották, az apostolok tanították, az evangelisták leírták: az csak hagymázban feküvők tépelődése. Mert valamiben mitőlünk különböztök, azokban egy bötű sincs az Szentírásban, mint elébb is mondám.
Noha pedig azt én is vallom, hogy az ördög néha kételenségből igazat mond: de az Szent Athanázius tanácsa szerént, akkor sem kell vele társalkodni, hanem az Urunk példájára kell nézni, ki még akkor sem hagyá szólani, mikor őtet dicsírné.
Az is szemtelen hamisság, hogy nem igazán írtam, hogy az község előtt sok tanításokat ki nem merik fakasztani az martinista prédikátorok. Mert ezt én nemcsak kardéra írtam, hanem példáját is mutattam. Az Concordiá-ra megesküsznek az prédikátorok. Abban pedig, mint kárhozott tanítás megvettetik, hogy az jó cselekedetek szükségesek az üdvösségre. Hitben tévelygőnek neveztetik, aki azt mondja, hogy az igazulás csak az hit által vagyon, de azért jó cselekedetek nélkül nem üdvözülünk. Annak fölötte ugyanezen Concordia, Luthernek+ az Galatabéliekhez írt levélnek állatásával, azt is helyén hagyja, hogy ha ki elhiszi, hogy hit által üdvözülünk, de azt is melléje veti, hogy meg kell az Isten törvényét tartani: ez ilyen ember teljességgel megtagadja az Krisztust.
Ezek az ti vallástoknak ágbogai, mint az Kalaúz-ban tulajdon írástokból feljegyzettem. De azért senki közületek ezt az község előtt nem meri beszélleni, hanem azt kiáltjátok: hogy aki jót cselekeszik, az üdvözül.
Azonképpen, noha az Augustai Confessio tanítja, hogy az hit dolgaiban tőlünk nem különböz; az Concordia pedig azt parancsolja, hogy lefektünkben és felköltünkben az szent kereszttel magunkat megjegyezzük, és az Miatyánkat azon végezzük: De szabadíts gonosztúl, Amen. Ezeket és több efféle dolgokat egy tök serért ti az község előtt ki nem fakasztanátok. Látjátok azért Morgók, hogy én itt is józanon és igaz példáknak bizonysági után szólottam. Ti pedig csalárdul cselekedtetek, az én bizonyságimat elhallgatván.
Hamisan és cigányul írjátok én káromlásomnak, hogy ti az evangeliomot annyira böcsülitek, mint Terentiust+. Mert ezt én Luther+ után hoztam elő, és Lutherre igazítottam, tulajdon szavait feljegyezvén, melyekben azt beszéli, hogy ők, noha az evangeliomot pattogatják, ezt semmivel nagyobbra nem böcsülik Terentiusnál+.
Az is tudatlan paraszt hamisság, hogy én az Szentírást nem böcsülöm, mivelhogy azt írtam, hogy az Isten úgy íratta az Szentírást, hogy az eretnekek okot vehessenek ebből az viszálykodásra. Ezt bezzeg én írtam, Tertullianus szavaival, kiben semmi káromlás, semmi hamisság nincsen. Mert jóllehet, ha ki azt mondaná (ezt akarnák pedig, amint alítom, énreám kenni az Morgók), hogy avégre íratta Isten az Bibliát, hogy ebből veszedelmes tudományok követköznének: merő hamisat mondana. De aki csak azt mondja, hogy az Isten látta s tudta, hogy az emberi gonoszság okot vehet, sőt üdővel okot is vészen veszedelmére az Szentírásból, mint szinte önnönmagából is Krisztusból: ebben semmit nem káromkodik, hanem tagadhatatlanul igazságot mond. Vajon nem tudta-é Krisztus Urunk, hogy Calvinus+ amaz szókból: Ez az én testem, hamis tévelygést támaszt? Avagy nem előzhette volna-é meg az ő hamisságát, ha nyilván azt mondotta volna, hogy nem az ő testének jelét adja, nem szól figurákkal? Eredj s kérd meg ő szent felségétűl, miért nem akart így szólani?
Hamisság az is, hogy káromkodtam, midőn azt írtam, hogy nemcsak az régi keresztyének, de az zsidók, törökök, abesszinusok szabott testi sanyargatásokat, böjtöket, imádságokat, adakozásokat cselekednek: az mostani újságoknak pedig semmi efféle szabott gyakorlási nincsenek, hanem csak az egy prédikációhallás. Ez oly igaz, hogy az Morgók sem tagadhatják: hanem engem farizeus csemetéjének neveznek, hogy efféléket várok őtőlök.
Végezetre, hamisan írják az Morgók, hogy noha én egyfelől azt vítatom, hogy az régiek írásiból kell az régi dolgokrúl szólanunk: de másfelől az régiek írását megvetem, kik bizonyságot tésznek, hogy nyolcadik János pápa csecses-faros asszony volt. Mert én ez dologban is azoknak mondottam, hogy kell hinnünk, kik akkor éltenek, midőn ennek az asszony-pápának lenni kellett volna, és nem azoknak, akik kétszáz esztendővel utólban írtak.
Ezekből akárki megtapasztalhatja, hogy az Morgók dörgölődése csak merő hiúság, cigányság, hamisság: és az Kalaúz-t egy punctban meg nem érhetik, akármint iparkodjanak is.