Első tanúság az légyen; hogy noha Isten semmiből teremthette volna a mi testünket, de azt akarta, hogy földből légyen kezdeti: avégre, hogy a föld, melyet szünetlen tapodunk, megemlékeztessen kicsiny állapatunkrúl, és fel ne fuvalkodjunk javainkban; hanem a mi akaratosságunk dagályát, a föld emlékezetivel megfojtván, gyakran azt mondjuk magunkban: Miben kevélykedhetik a por és hamu? Mit zúgolódhatik a fazekas ellen a cserép és földedény? Mi oka vagyon, hogy egy szóért haragudjék felebarátja ellen a föld; mely csak azt érdemli, hogy emberek lábaival tapodtassék? In promptu adest nobis monumentum nostrae vilitatis, ex his quae pedibus calcamus. Inclina te ad terram, & cogita, quod ex terra formatus es. Quid magis contemtibile, quam nos sumus? Quid magis merito vili pendimus, quam nos ipsos? Vidisti aliquem veste fiorida indutum; gemma & sericis ornatum? ne obalienent te imagmes. Cogita, quod formavit Deus hominem ex limo terrae: Prope habes commonefactionem tuae humilitatis. Convitiator & iracundus, unde est tibi ira? Ex ignominia? non sustines audire ignobili? Demitte oculos & quiescet ira. Respice terram & cogita; Ignobilem me dixit; cum, quid de terra factus sum: minus dixit, quam ego sum.*
Második tanúságot azt adja Szent Basilius+; hogy midőn embernek, az oktalan állatok termetitűl különböző állapatját tekintjük, eszünkbe jusson, hogy minket igyenesen fennálló termettel azért teremtett Isten, hogy ebből kitessék életünk célja és hivatalunk kötelessége. Mert az egek felé igyenes felserdült állapatot avégre adott Isten, hogy elménket, gondolatunkat, akaratunkat és minden kívánságunkat Istenhez, mennyei jókra igazítsuk; és ne nézzük csak a földet, mint az oktalan állatok: Formavit Deus hominem erectum. Electam tibi hanc formationem, praeter alia animalia dedit, quia electam etiam actionem daturus erat: cetera animalia humi pascentia sunt, & ad quae a natura destinata sunt, ad ea constructionem habent. Genita est Ovicula ad pastum; caput habet inclinatum, ut ventrem inspiciat, & ea quae sub ventre sunt, quoniam finis foelicitatis illius, est repletivo ventris et voluptas: Homo autem non in ventrem aspicit, sed caput est illi sursum versus erectum, quo supernam cognationem intueatur. Ne igitur te ipsum praeter naturam geras; ne terram circumspicias, sed caelestia, ubi Christus est. Ipsa formatio, documentum est finis, ad quem factus es, ut Deum videas, non ut bestialem habeas voluptatem.*
Harmadik tanúságot azt adja ezen szent doktor; hogy az embert az Isten urává tette minden oktalan állatoknak: Faciamus hominem ad imaginem & similitudinem nostram, ut praesit piscibus maris, volatilibus coeli & bestiis universaeque terrae.* Sőt azt írja Mózes, hogy a napot és holdot az emberek szolgálatjára teremtette. Azért minden tehetségünkkel azon légyünk, hogy állapatunk méltóságát megtartsuk, és oktalan állatokhoz hasonlók ne légyünk erkölcsünkben; mint azok, akikrűl írja Szent Dávid; hogy barmokhoz hasonlíttattak: Homo cum in honore esset, non intellexit; comparatus est jumentis insipientibus, & similis factus est illis.* Mert aki elragadtatik a haragosságtúl, dühödt ebbé változik. Aki ragadoz a másén, farkassá lészen. A buják és fajtalanok méltán neveztetnek ménlovaknak: mert ezek erkölcsébe öltöztek, szabad akaratjokkal: Quid igitur dicis? Ego feras & bestias in me ipse habeo? Sane innumeras. Ira cum latrat in corde, nonne omni Cane ferocior existit? Qui velox ad contumelias, nonne est Scorpius? Qui clam ad vindictam concitatur, non est Vipera saevior? Avarus, non est Lupus rapax? Mulierum amore furens, non est Equus insaniens? Equi enim, inquit, facti sunt, feminarum amore furentes, unusguisque ad uxorem proximi adhinnivit: transposuit se ipsum ad naturam brutorum, per affectionem.* Az is keresztyén emberhez illendő gondolkodás, melyet Macrobiusnál+ olvasunk; Hogy e világ Isten temploma: azért úgy kell élnünk e világon, mint a papok szoktak a templomban: Quidquid humano aspectui subjicitur, templum ejus vocatur, qui sola mente concipitur: sciat ergo, quisquis in usum hujus templi inducitur, ritu sibi vivendum sacerdotis.