A megdücsőült angyalok imádságokkal segítik a vitézkedő híveket

Noha a magdeburgi historikusok a régi szentatyák szümölcsői* és vétkei közé számlálják, hogy az angyalokrúl azt tanítják, hogy ők mutatják be Isten előtt a mi könyörgésinket, és segélnek minket imádságokkal; de mindazáltal bizonyosan hiszi a keresztyén anyaszentegyház, hogy az Istennek angyali imádkoznak érettünk. Sőt az Augustana Confessio is ezt nyilván tanítja: Largimur et hoc, quod et Angeli orent pro nobis, exstat enim testimonium Zachariae;* kit Calvinus+ sem tagad, mert az angyalokra, úgymond, a mi üdvösségünk gondviselését bízta az Isten.

Ez pedig oly nyilván vagyon az Írásban, hogy aki éppen teljességgel meg nem veti az Írást, semmi módon nem tagadhatja ezt. Mert Zakariás próféta nyilván írja, hogy az angyal imígy könyörge az Istennek: Seregeknek Ura, Istene, meddég nem könyörülsz Jeruzsálemen és a Juda várasin? És mindjárt az Úr vigasságos feleletet adott az angyalnak. – És nemcsak azt írja Szent Dávid, hogy az Úristen az angyalokra bízta a mi gondviselésünket; de Dániel próféta is nyilván írja, hogy Szent Mihály angyal az Izrael népe mellett volt, azaz, őérettek törekedett. A Tóbiás és Sára könyörgését is az angyal mutatá be Isten előtt. Az Újtestamentomban is azt olvassuk, hogy örülnek az angyalok a bűnösök megtérésén. Ha örülnek, tudják tehát és kívánják a mi megtérésünket; mert a kívánt jónak a megnyerésén szoktunk örülni. Ez pedig az ő jókívánságok, könyörgés Isten előtt. Végezetre Szent János látásában olvassuk, hogy a szentek imádságának drága illata az angyal által mutattaték be Isten előtt. Mert ugyanis a hívek oltalmára rendelt vigyázó angyaloknak egyik tisztek ez, úgymond Szent Ágoston+; hogy Isten eleibe vigyék a mi könyörgésinket. Nem avégre; hogy ezeket tudtára adják Istennek, ki öröktűl fogva mindeneket látott; hanem hogy az ő könyörgésekkel együtt, foganatosb légyen a mi imádságunk. Mert az Írás mondja, hogy ha lészen egy angyal az ezerek közül, aki őérette szóljon, hogy megjelentse az embereknek az ő igazságát, könyörül őrajta és azt fogja mondani: szabadítsd meg őtet, hogy a veszedelemre ne szálljon; találtam, akiben őnéki kegyelmes legyek. Holott nyilván mondja az Írás, hogy az angyalok könyörgéseért megkegyelmez az Isten az embernek.

Erre Gyarmathi csak azt mondja: Ha szinte könyörgenének is az angyalok miértünk, ugyan nem következik, hogy őket imádnunk kell. Túllőttek s ide áll az aljával! Bezzeg ebből az nem következik, s mi sem akarjuk ebből azt kihozni, ha felnyitván szemedet, meg akarnád érteni, mi végre hozzuk mi ezt a Szentírás bizonyságát elő; hanem csak azt bizonyítjuk ezzel, hogy az angyalok imádságokkal segélnek minket, és Istentűl könyörgések által sok jókat nyernek minékünk. Ami pedig az ő imádásokat illeti, arrúl ezelőtt bőségesen szólottunk.

Azt is mondja Gyarmathi, hogy itt nem a teremtett angyalrúl, hanem Krisztusrúl vagyon szó. De mód nélkül mondja, és az önnön saját gondolatját mondja. Mert Krisztus Urunk nem egy az Istennek ezer angyali közül, hanem az ezer angyalok feje; itt pedig az Írás az ezer angyalok közül egyikrűl szól. Ennek fölötte, Krisztus Urunk isteni természete szerént angyalnak nem neveztetik, hanem csak emberi természete szerént; akkor pedig, mikor Jób ezt mondá, nem volt még Krisztus Urunk emberi természete szerént.

Miképpen azért, noha az angyali őrzés nélkül is gondját viselhetné az Úristen az ő választottinak; mindazáltaI, az ő hozzánk való jóvoltának bizonyságára azt rendelé, hogy az angyalok munkálkodnának az hívek őrzésében, és Tóbiást, Jakabot, Szent Pétert az angyalok által akará megótalmazni. Azonképpen azt akará; hogy az angyalok a híveknek úgymint postái lennének, és az ő tiszta, buzgó és hatalmas könyörgéseket a mi hideg és gyarló imádságinkkal egyetemben Isten eleibe vinnéjek, és az ő módjok szerént közbenjárók lennének az Isten és ember közt, mint Mózes közbenjáró vala az Isten és emberek közt; noha olyan közbenjárók nem lehetnek, mint Krisztus Urunk, ki megváltá és megbékélteté az embert Istennel.

Szinte úgy cselekesznek azért az angyalok, mint valami főember a fejedelem udvarában, ki nemcsak bemutatja a szűkölködők supplicátióját*, de kéri is a fejedelmet, hogy könyörüljön a megnyomorultakon. És azért mondja Szent Hilarius: Intercessione Angelorum non natura Dei indiget, sed nostra infirmitas.* És miképpen az ördög nemcsak számot tart a mi vétkeinkre, de ezekkel Isten előtt vádol is minket; és káromlya a híveket, hogy az Istennek haragját hozza fejekre: szinte úgy a jó angyal is a mi könyörgésünk mellett könyörög Istennek érettünk. Noha azért méltán kárhoztatja Szent Ágoston+ a pogányokat, kik azt tanították, hogy az ördög által kell Isten eleibe bocsátani a mi könyörgésünket; de mindazáltal, kétség nélkül a jó angyalok nemcsak őrzik a híveket, de az ő könyörgéseket Isten eleibe is viszik.

Ezt Gyarmathi sem tagadja, sőt nyilván írja, hogy az angyalok imádságárúl vagyon írásunk és példánk. Annak okáért nem szükség sok beszéddel rontani az ő feleletit, mellyel a Szent János látásának 8. részéből vött bizonyság előtt csavarog, mikor azt mondja, hogy ez az angyal nem egyéb Krisztus Urunknál, ki Szent Atyja előtt szószólónk lévén, bemutatja az élő szentek könyörgését. Mert egy az, hogy ugyanezen feleletben megvallja Gyarmathi, hogy a hitnek analógiája, egyenessége szerint az angyalok viszik be az élő szentek könyörgését az Isten eleibe, kiknek meghallgatása felől gyakorta választ is hoznak, mint megtetszik Dan. [Daniel – Dániel próféta könyve – Dániel könyve (Dán) – a szerk.] 9., Tob. [Tóbiás könyve (Tób) – a szerk. ] 12., Lucae. [Lucas – Lukács evangéliuma (Lk) – a szerk.] 1., Actor. 10. Nem szól azért ez a locus* a megholt szenteknek értünk való imádságokrúl, hanem az élő szentekérűl, kiket az angyalok, úgymint szolgák, bévisznek Isten eleibe. Mi is ennél egyebet most ebbűl a helybűl nem akarunk bizonyítani; ha azért ezt megengedi és nyilván vallja Gyarmathi, mit fárasztja elméjét azon, hogy csak egyedül ama nagy tanácsú Angyalrúl, Krisztusrúl kelljen érteni ezt helyet? Nem tagadom én is, hogy Krisztus a fő közbenjáró, aki által bemutattatnak az élő szentek könyörgési Isten előtt; de emellett azt is kell vallanunk, hogy a teremtett angyalok is, úgymint szolgák, bemutatják Krisztus által a mi könyörgésinket. És mivelhogy a Szentírás csak egy bötűvel sem jelenti, hogy ezt a helyet egyedül csak Krisztus Urunkrúl kelljen érteni, s nem a teremtett angyalrúl is, mihelyt nem adhatunk a Gyarmathi magyarázatjának, hogy ezt a locust csak egyedül ő magárúl magyarázzuk, Krisztus Urunkról; hanem inkább a Szentírásnak analógiája, sok egyéb helyeken való egyenlő értelme szerént azt kell mondanunk, hogy a teremtett angyal is bémutatja Isten előtt az élő szentek könyörgését. Sőt nemcsak az élő szentekét, de még a megdicsőült szentekét is, mint Szent János írja, hogy minden szentek imádságát mutatá be az angyal. Ha omnium Sanctorum, minden szentek imádságát: tehát a dücsőséges szentekét is. És így nyilván következik, hogy a boldog szentek is imádkoznak Istennek; nem őmagokért, mivelhogy immár nem szűkölködnek: tehát az ő vitézkedő szolgatársokért, miérettünk. Ezt ő maga is megengedi Gyarmathi, csakhogy azt veti utána, hogy a mennyei szentek könyörgése nem egyenként miérettünk való imádságok. De most mi ezzel megelégszünk. Ennek utána az egyenként való imádságrúl is szólunk, ahol annak helye lészen; mert ugyanis, nem kell mindent minden Szentírás mondásival bizonyítani.

Másutt hozza elő Gyarmathi, hogy Leleszi János+ páter, ki Erdélyben pironkodott Erratorral* egyetemben, ilyen bizonyságot támasztott: Mikor az ördögöt csak suttogva híják is az ördöngösök, ottan jelen vagyon és segíti őket; miért nem segítené tehát a jó angyal a híveket? Erre Gyarmathi csak azt feleli, hogy az ördögök és a megdücsőült lelkek dolga különb; mert az ördög környüllök vagyon a hitetleneknek, a mennyei lelkek pedig messze vannak tőlünk. Mely feleletben nem tagadja Gyarmathi azt, amit most bizonyítunk, tudniillik, hogy a jó angyalok is hallják a mi kérésinket, segítnek minket; hanem csak a hívek boldog lelkeknek mondja, hogy különben vagyon dolga. De e könyvek XVII. része végin megmutatom, hogy ha szabad az angyalokat segítségül hínunk, szabad légyen a szenteket is.

Hazud pedig abban Gyarmathi, hogy Leleszi János+ pironkodott Erdélyben; mert híven és böcsületesen eljárván tisztiben, minden botránkozás nélkül viselte magát mind Arator Istvánnal+ egyetemben. És noha ez az Istennek két jó szántója kemény és kősziklás földre akadott, mely az ekét nem szenvedhette; de mindazonáltal az ő verítékekkel öntözvén, annyira megjobbították vala azt a Krisztus mezejét, hogy mind neked s mind a te társaidnak fájna szemetek rajta.




Hátra Kezdőlap Előre