Tudom és megvallom, Úristen, hogy számtalanszor megszegtem törvényidet, sok gonoszságokkal megrútítottam életemet, kiért fél és retteg az én szívem.
De te, irgalmasságnak Atyja, kinek tulajdona, és minden cselekedetit fellyülhaladja az irgalmasság; ki a bűnös embert hozzád fogadod, valamely órában megtér, és meg nem emlékezel álnokságiról: fogadd hozzád a te tékozló fiaidat. Vétkeztem, Atyám, az ég ellen és teellened. Ha álnokságimra számot tartasz, meg nem menekedhetem. De Uram, a megszáradt falevél ellen fel ne indítsad haragodat, és a por ellen ne mutasd hatalmadat; hanem irgalmasságodat. Ne nézd az én bűneimet, de tekints a keresztfára emelt Krisztus orcájára, és az ő bővséges váltságára, kinek, noha csak egy csepp vére elég volt az egész világ váltságára, mindazáltal, hogy az ő bűnös fiait bátorítaná, utolsó cseppig kiönté érettünk drágalátos, szent vérét.
Nagyobb, Uram, a te kegyelmességed az én gonoszságomnál; hatalmasb az igaz Ábel vérének kiáltása, hogysem az én álnokságim. Bízzál azért Istenben, én lelkem; nézd a te üdvösségednek bővséges kincsét, melyet teéretted az Istennek bemutata Üdvözítőd.
Ha szent Fiad vállára raktad, én Istenem, az én bűneimet, és őbenne megostoroztad minden álnokságinkat, ne büntesd újonnan az én gonosz életemet, hanem szent Fiadat nékünk adván, öntsd ki véle egyetemben irgalmasságodat reánk. Sokszor igen megbántottalak téged; de te, irgalmasságnak atyja, nem raktad-e szent Fiad vállára az én terhemet? Nem gyógyítottad-e szent testének vérrel folyó kékivel lelki nyavalyáimat? Annyira kiterjesztéd, Uram, jóvoltodat, hogy midőn eleget nem tehetnénk bűneinkért, tennen Fiadat adád érettünk; hogy az ő alázatossága megorvoslaná kevélységünket: az ő kínja eleget tenne testi gyönyörűséginkért; az ő engedelmes szelídsége haragos engedetlenséginket megtisztítaná. Miért esném tehát kétségbe? Miért nem bíznám az én megváltómnak véghetetlen érdemében, és a te nagy szerelmedben? Ha gyilkosidnak kegyelmet kérél a keresztfán; ha Szent Pétert, ki megtagada téged, ha a keresztfán könyörgő latort, ily künnyen hozzád fogadád: most sem változott meg irgalmasságod; és mivel kegyes ígéretekkel hívod magadhoz a bűnnel terhelteket, és künnyebbséget ígírsz nékik: én is, szegény bűnös szolgád, hozzád folyamom reménységemmel, mint erős vasmacskával; tehozzád, mint erős kőszálhoz ragaszkodom. Ha soha ezelőtt meg nem utáltad a benned bízókat; ha soha senki meg nem szégyenült, aki benned vetette reménységét: ne utáld meg az én szegény fejemet is.
Én Atyám, ki engemet színed látására teremtél, és az igaz hit által Krisztusban plántálál: ne szenvedd, hogy bűneim miatt elvesszek, és énbennem haszontalan légyen szent Fiadnak vére hullatása. Bátorítsad az én szívemet, és mondd azt néki: Én vagyok a te üdvösséged; valaki énbennem bízik, el nem vész. A te szent vérednek drága érdeme, a te üdvösséges Jézus neved, és hozzánk való eleven szereteted gerjessze fel bennem az igaz reménységet: hogy tebenned, ki mind ítélő bírám, s mind kegyes szószólóm és oltalmazóm vagy, minden háborúságimban teljes szűvel állhatatosan bízzam. Ki élsz és uralkodol. Amen.