Azt kellene immár megmutatni, hogy ez az igaz anyaszentegyház a római anyaszentegyház. De mivelhogy ezt bőségesen megmutatám Vithakerus és Hunnius+ ellen, az anyaszentegyházrúl írt könyvemben, most rövideden szólok a dologrúl.
Megmondám azért abban a könyvben, hogy a római gyöleközeten nemcsak a Róma kőfala közt lakozó híveket értjük; hanem azokat, kik a római pápával egyetértnek, mert régentén is az igaz keresztyéneket rómaiaknak hítták. Ennek fölötte megmutatám, hogy Krisztus igaz anyaszentegyházának olynak kellett lenni, mely minden tévelygések ellen győzödelmet vevén, örökké megmaradott; sem a poklok ereje tévelygésbe nem vihette ezt, és eretnekségbe nem ejthette. Ennek fölötte mindenkor nyitva volt az ő kapuja mindennek, valaki üdvözülni akart, mivelhogy e kívül, mint a Noé bárkája kívül, senki nem üdvözülhetett, és annak okáért, aki üdvözülni akart, mindenkor megesmérhette ezt, és ennek tagja lehetett. Megmondám azt is, mely hamis módot és jelt adjanak az atyafiak ennek esméretire, és minémű jelekből esmérhesse meg minden ember az igaz anyaszentegyházat. Végezetre megbizonyítám, hogy ezek a jelek nem illenek sem a Calvinus+, sem a Luther+ aklához, hanem csak a régi keresztyén anyaszentegyházhoz.
Ezeket azért most elhagyván, csak rövideden két bizonyságot hozok elő, melyekből eszébe veheti ember, hogy a római gyöleközet igaz anyaszentegyház; és hogy ettűl kell a Szentírás igaz értelmét megtanulnunk.
Először: Az az igaz anyaszentegyház, és attúl kell az Írásnak igaz magyarázatját vennünk, amelytűl a Szentírást vöttük, amint igen szépen megbizonyítja Szent Ágoston+, az imént előhozott helyen. Mert akinek tanítását bévettük, mikor előnkbe adta, melyik legyen a Szentírás, annak az Írás magyarázatjárúl való tanítását is bé kell vennünk, amint ezelőtt megmutatám. Tagadhatatlan pedig, hogy Luther+ és Calvinus+ a római anyaszentegyháztúl vötték a Bibliát. Mikor ők a római hittűl elszakadának, akkor immár a Bibliát bévötték vala a római gyöleközet tanításából. Azt pedig nem mondhatjuk, hogy ők nem a római eklézsia tanításából, hanem csak az előtt való anyaszentegyháznak egyenlő vallásából tanulták meg, hogy ez legyen a Szentírás. Mert a régi gyöleközetek egyenlő vallását nem egyebünnen ismerték meg, hanem a jelenvaló anyaszentegyháznak bizonyságtételéből. És ha valaki tagadná a régi tradíciókat avagy Írásoknak igaz voltát, az jelenvaló anyaszentegyháznak tanításából kellene az ő tévelygését megrontani. Bizonyos dolog tehát, hogy csak a római gyöleközet az az igaz gyöleközet, melytűl az Írásnak igaz értelmét megtanulhatjuk.
Másodszor: Ha a római gyöleközet nem igaz anyaszentegyház, és az ő tudománya tévelygés, nyilván követközik, hogy az apostolok halála után egész 1517-ik esztendeig nem volt e világon igazbit és igaz anyaszentegyház, és így mindnyájan a szent mártírok, doktorok s keresztyének az anyaszentegyház kívül levén, elkárhoztak, a pokol kapui hatalmat vöttek az igaz anyaszentegyházon. Ezek pedig nyilván ellenkeznek az Isten igíretivel és atyai gondviselésével. Lehetetlen tehát, hogy a római gyöleközet kívül más igaz anyaszentegyház legyen. Ennek a győzhetetlen bizonyságnak csak az első részét kell megmutatni, melyet sok nyilvánvaló erősségekkel megmutaték a fellyül említett könyvben. Azért ennek bizonyításában nem akarok most munkálkodni, mert csak az is elég bizonysága ennek, hogy soha senki az újító atyafiak közül csak egy embert sem mutathat, az apostolok után, aki ővélek egyetértett volna a hit dolgaiban, és aki az anyaszentegyházban lött volna, ha római gyöleközet nem igaz anyaszentegyház. Mert ha valakit neveznek: avagy olyat neveznek, ki egy vagy két dologban ővélek egyezett, emellett száz articulusban különbözött, melyekért magok is kárhoztatják őket; avagy olyat, mely sem kálvinista, sem lutherista nem volt, hanem egyéb kárhozott eretnekségbe esett.
De amint mondám, mivelhogy erről másutt bőségesen szólék, és ez írásnak rövid volta nem szenvedi, hogy tovább nyújtsam írásomat azért.
Az Atya mindenható Istent kérem, az ő Szent Fiának érdeméért, adjon Szentlelket azoknak, kik e könyvecskét olvassák, ki szent malasztjával az ájtatosságra és istenes életre felindítsa őket, minden tévelygésnek homályát vegye el szűvökrűl, vigasztalja szomorúságokban és meghallgassa minden könyörgésekben. Amen.
Dücsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek.