Sokan a régi pogányok közül, úgymond Szent Ágoston+, azt tanították, hogy ki-ki üdvözülhet az ő hitiben, és ugyanezent tanítá Mahomet is. A mostani új tanítók is, hogy az ő kifolyó, sebes lelkiisméretüknek valami flastromot* találnának, mellyel ha meg nem gyógyíthatnák is, imígy-amúgy, Ádámmal együtt, falevélből csinált gatyával béfödözik undokságokat; azt ítílték, hogy a Krisztusban hívők mind egyaránt üdvözülhetnek, mert ezek közt csak valami aprólék dologrúl vagyon a visszavonás, mely az üdvösségnek nem árt. Azért mondja az Augustana Confessio, hogy a hit dolgaiban nem különböznek a konfesszionisták a római közönséges gyölekezettűl, hanem csak némely számos gonosz szokásokban, és ez okon nyilván vallják, hogy a pápisták üdvözülnek az ő vallásukban, amint másutt megmutatám. Ennek fölötte a hitet kétféléknek ítílik lenni. Egyiket históriás hitnek nevezik, mely hiszi, valamit előszámlál az Írás história módjára; másikat üdvösséges hitnek neveznek, mellyel az ember hiszi, hogy Krisztus által megbocsáttattak az ő bűnei és az örök életre választatott; és azt tanítják, hogy valakiben ez a hit vagyon, az el nem kárhoztatik. Kiből nyilván követközik, hogy mind lutheristák, kálvinisták, ariánusok etc. egyaránt üdvözülnek, mert mindnyájan hiszik üdvösségeket. Végezetre Bullinger+ (in firmo fundam. part. I. cap. 3., Musculus+ in locis cap. de haeres. 2.), azt mondják, hogy a hit dolgai közül némelyek fondamentomi a keresztyén vallásnak, némelyek nem fondamentomi, és a fondamentomban való tévelygés kirekeszti embert az üdvösségtűl, de az egyéb dolgokban való egyenetlenség nem árt az üdvösségnek; és csak effélének ítílik a kálvinisták és lutheristák közt való egyenetlenséget.
Ennek okáért sokan, mikor a hit dolgairúl emlékeznek, azt mondják, hogy ők hiszik a Credo-t és a Szent Athanasius+ Symbolom-ját, és ezzel megelégesznek, mintha valaki ezeket hiszi, mind üdvözülhetne, akármit higgyen egyéb dolgokrúl.
De ezek nyilvánvaló hamisságok, mert az Írás azt mondja, hogy egy az Isten és egy az üdvösséges hit is, és ha ki csak egy dologban megveti is Isten akaratját és tanúbizonyságát, szinte úgy elkárhozik, mintha mindenben megvetette volna. Ennek fölötte, ha minden ember üdvözülhet az ő vallásában, miért mondja Szent Pál, hogy akármely kis kovásza is a hamis ítíletnek; az egész tésztát mind megveszi? Miért parancsolja az Isten, hogy akik üdvözülni akarnak, egyetértsenek, egy szűvel és szájjal dicsírjék az Istent? Miért kívánja azt tőlünk az Írás, hogy jól reá vigyázzunk azokra, akik valami újságot, visszavonást és különbséget kezdenek, és ezeket eltávoztassuk s még csak ingyen se köszöntsük? Nyílva, ha minden ember üdvözülhetne az ő vélekedésében, haszontalan és heábavaló parancsolatok volnának ezek. Igazán mondja tehát Szent Athanasius+ és Szent Ágoston+, hogy nem üdvözülhet, aki épen és mindenben nem követi a közönséges keresztyéni vallást. És eleitűl fogva, úgymond Szent Hieronymus+ (lib. 3. cont, Ruff. ca. 7.), sok eretnekségeket kárhoztatott az anyaszentegyház, csak egy szóért is; mert ugyanis, jobb meghalni embernek, úgymond Szent Basilius+, hogysem megvetni csak egy bötűben is az isteni tudományt. Mert az isteni bizonyságtételnek, mind kicsiny s mind nagy dologban, egyenlő böcsületinek kell lenni.
Nem méltán biztatják tehát némelyek magokat azzal, hogy ők megelégesznek a Credo-val és Athanasius+ Symbolom-ával. Mert legelőször, a hitnek sok szükséges ágazatirúl nincs ezekben emlékezet, úgymint a keresztségrűl, az oltáriszentségrűl, a keresztyéni erkölcsnek és rendtartásnak módjárúl. Ennek fölötte, noha bötű szerint vallják a Credo-t az atyafiak, de amint másutt megmutatám, ennek igaz értelmét nem hiszik. Végezetre, ha egy dologban tartozunk az anyaszentegyház által kijelentett isteni bizonyságtételnek helyt adni, kétség nélkül tartozunk egyéb dolgokban is ezt bevenni, és ez okon, aki vakmerőül megveti akármely részét is az isteni tudománynak, méltán kárhoztatik, mert valaki az Istennek bizonyságtételét megveti, az egész hitnek fondamentomát megveti, mivelhogy a hitnek nincs egyéb fondamentoma az Istennek bizonyságtételénél; és bizony örömest érteném, hon olvasták az atyafiak az Írásban, hogy a hit dolgai közül némelyek fondamentomok, némelyek nem? Honnan tudják, hány és mely cikkely fondamentomi a hitnek?