Hogy az mostani új tanítók első mestere az pokolbéli ördög volt

Nem hejába nevezi Szent Pál apostol ördögi tudománynak az tévelygést: mert ugyanis amaz hazugságnak atyja, a Sátán az, aki konkolyt hint az Úr vetése közé: és minden kétség nélkül, úgymond Szent Athanasius+, Tertulliánussal egyetembe, az eretnekség atyja nem egyéb őnálánál.

Ez az oka, hogy eleitűl fogva eszekbe vötték az hívek, hogy az eretnekségek kezdői az ördöngősökkel, varázslókkal, égbenézőkkel* társalkodtak: és mivelhogy az apostoli parancsolat szerént az hitben való állhatatosság által ellene nem állottak az ördögnek, nemcsak lélek szerént, tévelygések által, de test szerént is az ördöggel társalkodtak: és mivelhogy az igazságnak győzhetetlen kőoszlopátúl, az anyaszentegyháztúl nem akarának tanulni, a Sátántúl tanulának. Maga a Szentlélek Istentűl kellene az igaz pásztornak tanulni, nem az hazugság atyjátúl, kinek ellenmondván az keresztény ember, és az keresztség által a Krisztus zászlója alá adván magát, köteles arra, hogy semmi frigyet és társaságot ne tartson a Sátánnal, hanem szüntelen viaskodjék ellene, tudván, hogy nem fér öszve az Isten az ördöggel, Dágon* az Úr szekrényével*: és amint szépen mondja Tertulliánus+: a Sátánnal semmi egyéb frigye és végezése nem lehet az keresztyénnek, hanem csak az, melyre fogadást tött az keresztségben: ellenemondván néki, az ő pompáinak és angyalinak. Ez a te végezésed, keresztyén ember. Meglásd, hogy fogadásodat meg ne másoljad, és amit egyszer hited kötelességével megvetettél, ahhoz ne nyúlj: mert az te ellenséged bévádol tégedet az igaz ítílő Isten előtt, ha megmáslod kötésedet. Ez lőn oka, hogy az mi Üdvözítőnk, mihent megkeresztelteték, az bajvívó helyre a pusztába méne, és ottogyen a Sátánnal viaskodék; akarván példájával tanítani, hogy bajvívás a mi életünk ez világon.

Simon, kit vezetéknéven ördöngősnek hívunk, apja lőn és kezdője az eretnekségeknek, amint Irenaeus+ írja. Errűl azt olvassuk az régi doktorok írásiban, hogy teli vala ördöngös mesterségekkel: és minekutána azon a pínzen, melyen a Szentlelket meg akarja vala venni, egy Ilona avagy Selena nevű tisztátalan személyt vött volna, szemfényvesztő csudáival és csalárd mesterségivel, melyeket az Sátán erejével cselekszik vala, oly igen megcsalá az embereket, hogy végre Rómában, Claudius császár idejében, egy kőoszlopot állatnának az ő tisztességes emlékezetire, melyen ez vala írva: Simoni Deo Sancto.*

Menander támada Simon után, ki még Simont is fellyülhaladá ördögi mesterségekkel: és Antióchiában sokakat eltévelyíte. Saturninus követközék Menander után. Ez is ördöngösséggel, varázslással és kötésekkel szokta vala tudományát támogatni. Basilides* támada Saturninus után, ki mind holtig űzé az ördöggel való társalkodást. Carpocrates is pártot üte Basilides után, kinek mind tanítványival egyetemben, oly szövetsége vala az ördöggel, hogy véle egy székben ülne a Sátán, kinek erejével fajtalan szeretet-szerző s álomlátó italokat csinál vala: és ezzel ugyan kérkedik vala is. Marcus nevű eretnek támada ezután, ki az Anaxilaus szemfényvesztő csalárdságival elegyítvén az ördögtűl vött mesterségét, sokakat megcsala. Az gnosztikusok is, úgymond Epifánius, ördöngös mesterségekkel tötték kedvesekké magokat, és a Sátánnal társalkodtak. Apelles egy Filuména ördöngős asszonyállatot hordozván magával, mindeneket az ő tanácsából cselekeszik vala. Montanus, bosszúságában, hogy az kívánta méltóságra nem emelteték, az Sátánhoz köté magát. Buddas, aki Mánes mestere vala, kitűl az manichaeusok származának, ördöngös vala, úgymond Szent Cyrillus. Eutychesrűl ezent írja Teodorétus, Bogomilusrúl Euthymius. Az ördög is ő maga, sok emberek hallottára, megvallá: hogy Arrius és Eunomius által ő kezdette az mi Üdvözítőnk ellen való tévelygéseket. És jóllehet az Sátán hazug lévén, gyakran hamisat mond: mindazáltal néha az Istentűl kényszeríttetik maga gyalázatjára igazat is mondani; és ez okon az régi keresztyének még az ördög tulajdon bizonyságtételével is hadakozni szoktak a pogányok ellen. Berengariusrúl+ (ki a szakramentáriusok apja) azt írja egy lutherista superintendens, hogy gyakran látták őtet egy iszonyú ördöggel együtt. És amint Feuadentius megbizonyítja Lanfrancus, Guitmundus, Algérus, Antonius, Sabellicus írásiból, mikor Szent Fulbertus, carnoti püspök, halálos ágyában fekszik vala, kiűzeté Berengáriust előle, mivelhogy egy iszonyú ördögöt láta mellette. Mahomettúl Zonaras és Paulus Diaconus ezent írják: az több régi tévelygések előljáróirúl az több régi doktorok.




Hátra Kezdőlap Előre