| Oh Músa! mondj oly verseket, |
| | Melyek csudálást érdemelnek. |
| Add, hogy füleljen a Duna, |
| | Adj, hogy megálljon énekemre; |
| Vagy visszafordítván magát, |
| | Nagy zaj között folyjon fejéhez. |
| | S ugráljon erdő, kő szavamra. |
| Képzem: ha majd mind a Duna |
| | Fejéhez indúl nagy-zajogva; |
| Mind a kevély Gellérdhegye |
| | Egykét magyart jár potrohával: |
| Sok megcsudál, és engemet |
| | Mint nagy poetát felmagasztal. |
| Minek csudáltatnád magad? |
| | Elég, ha meg fognak szeretni. |
|
