| Kinek szelidebb szív juta isteni |
| Kézből, s dicsően mennyei lánggal ég, |
| | Jó lelke annak messze futja |
| | Ami gonosz, s tele mellel érzi |
|
| A szépet. Ifju korban elandalog |
| Vidám tavasznak zsenge virágjain, |
| | Édesdeden búsong ligetben |
| | Zengedező Philomélé dalján. |
|
| Keblébe szent tűz gerjed, elömlenek |
| Érzési, s lantján boldogan énekel |
| | Az új keletnek, rózsaszálnak, |
| | És, kinek ezt szedi, kedvesének. |
|
| Erősbb korában bajnoki tetteket |
| Zeng a Hazának, s Róma vitézeit, |
| | Kik a szabadság gyámoláért |
| | Élteket áldozatúl letették. |
|
| A vakhitűség régi homályait |
| Oszlatja, bárdus hangjaival puhult |
| | Lelkekbe bátorságot öntvén |
| | Híresen érdemek által élni |
|
| Indit, s örökké hinni csak a valót. |
| Megvetni kincset, mely alacsonyra vonz, |
| | Szívhez dalol, s fellelkesűlve |
|
| Meg nem haló hír a maradék előtt |
| Fenttartja múló századok által is |
| | Becsűlt nevét, bár semmi márvány |
| | Nem födi év letiporta sírját. |
|
| Hirdetni meg nem szűnik az élesebb |
| Eszü előtt, mely égve szerette ő |
| | A szent szabadságot, miként mert |
| | Érte veszélybe rohanni szíve. |
|
| A sok hibáktól megmenekedve, mint |
| Nevette a köznép levasaltatott |
| | Gondolkozását, a bal hitűek |
| | Nyelv düheit mi merőn veté meg. |
|
| Magosra vágyván, mint fejedelmi sas, |
| Ki a ködön túl a kies ég alatt |
| | Kedvvel röpülvén, Boreasznak |
| | Zordoni fergetegére nem hajt. |
|
|
