| Egy földes uraság lakozott, |
| Ki egy levélre várakozott. |
| S hogy megkapja az izenetet |
| A postára küld egy követet, |
| Kinek megígér jó áldomást |
| Csak hozza hamar azt az írást. |
|
| | Sokat tesz egy icce bor ára! |
| A paraszt is fut a postára, |
| S kérdez levelet az urának, |
| Hogy azt kiválthatja magának. |
|
| De Pál nem tudván az árához, |
| Hát hogy adjuk? szól a Postához. |
| „S nótz krajczer” ez a feleleti. |
| „Dehogy Uram! a’ méregdrága, |
| Négy krajcár lesz illő váltsága. |
| Nyolc krajcár? e fél napszám díja |
| Fél márjás csak egy kis pénz híja. |
| Hisz én megfizetek emberűl, |
| Ez úgyis a szemetre kerűl.” |
| „Én, mond e, nem kontolok fele, |
| Ket nótz krajtzer csak nid a fele”. |
| „Ennye no, hatot adok érte, |
| Tudom illy drágán más nem kérte. |
| De ezt megadom az Uramért: |
| Kend se pereljen két krajcárért. |
| No fogja kend.” A Posta erre |
| S így felel komor tekintettel: |
| „Notz krajtzárir akarot tett-el.” |
| No mond Palkó, én megvénhedtem, |
| Kenyeremnek javát megettem, |
| Sokat bévettem köszönettel, |
| Nem volt bajom csak e némettel; |
| Semmit sem enged a szavából, |
| Vegyen a lidérc a bótjából. |
|
| | Azomban hogy már megfizetett: |
| Míg a Posta járt s keresgetett, |
| Lassacskán az asztalhoz ment |
| Vagy két levelet ingyen elcsent, |
| S mint ki szénáját jól rendelé, |
| Pipát tölt s ballag hazafelé. |
|
| | Az ura mihelyst meglátja, |
| Kérdezi tőle: no Pál bátya, |
| Hát kapott kend mégis levelet? |
| Ugye, hogy eljött a felelet? |
|
| | „El ám, de uram, megvénültem, |
| Hogy még úgy öszve nem kerültem; |
| Nem volt ily ára a levélnek, |
| Miolta csak emberek élnek, |
| Mikor a két kis semmi levélért |
| Higyj’ el az Úr, hogy nyolc krajcárt kért.” |
|
| | „Jaj kend a Postát nem esmerte, |
| Hiszen úgy van az országszerte |
| Szabott ára van ott mindennek |
| Már oda csak fizetni mennek.” |
|
| | „Bár is Uram! de nem jól tette, |
| Ki azt elsőbben megfizette, |
| Mert el is kényesedik vele, |
| Ha mindég elkél a levele. |
| De én bezzeg, ha megfizettem, |
| Azt a németet rá is szedtem.” |
|
| | „Hogy hogy? Jaj mert Uram, az alatt |
| Míg ott a Posta jött, ment, szaladt, |
| Már az Isten vagy áld, vagy megvér, |
| De látván hogy annyit meg nem ér |
| Még hozzáloptam két levelet. |
| Ugye, hogy e’ csak nagyobb emelet?” |
|
| | Az úr kacag, s kérdezi tőle: |
| „Hát már Palkó, mi lesz belőle |
| E’ mindkettő a más levele, |
| De kend osztán mit csinál vele?” |
|
| | „De biz Uram, nem megy e’ kárba, |
| Mert van egy öcsém Fejérvárba, |
| Kit ezelőtt két esztendővel |
| Egy verbunkos elvitt erővel. |
| Jó lesz neki az egyik levél, |
| S megizenem hogy az úr is él.” |
|
|
