| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| | Megsejdíti Karák a Hollós zászlókat |
| Hunyadi hajóin messze villogókat, – |
| Bíztatja a Holló névtül irtózókat – |
| Öszvekötözteti lánccal a hajókat. |
| | Repül a gyors Holló sebes evezővel, |
| Öszvecsap a vele szemközbe menővel; |
| Vagdalja a láncot, tör, ront nagy erővel |
| Vagy megfúr, vagy meggyujt sok hajót kénkővel. |
| | Feszület volt a szent Kapisztrán kezébe |
| Melyet fegyver helyett szorított ölébe; |
| Buzgó könyörgést visz Krisztusa elébe, |
| S ezzel megy a kevély pogány ellenébe. |
| | Hunyadi néki vátt Karák hajójának |
| S mivel nem árthatott erős oldalának, |
| Béugrik; vitézi, kik vele valának |
| Mindnyájan utána béugrándozának. |
| | Ordít a megijedt basa katonája, |
| Kit kedvére szabdal Hunyadi szablyája. |
| Jaj volt a töröknek minden parolája |
| Mikor ki a magyar, nyakkal taszigálja. |
| | Karák Hunyadinak nézvén ősz fejére, |
| Megfagy s hideg jéggé válék minden vére, |
| S míg kardot nem mérnek kopasz nyakszirtjére, |
| Egy szomszéd hajóba ugrik szerencsére. |
| | Onnan látván vesztét sok szép hajójának, |
| Melyek közül sokan tűzzel lángolának, |
| Sokbul katonái vízbe ugrálának, |
| S tulajdon vérekbe beléfulladának. |
| | Úgy hogy már sok hajók üresen maradtak, |
| Sokak elmerültek, sokak elfogattak, |
| A Duna habjai vérrel boríttattak; |
| És már Mahumednek előre hírt adtak, |
| | Nem véli ezt tovább a basa tréfának, |
| Jelt ád, visszafordul, s utat vesz magának; |
| Utána a magyarok nyomba nyomulának |
| És a várba véres kézzel bészállának. |
| | Örvendez Belgrádnak romladozott fala, |
| Úgy tetszik hogy épül megrongált oldala. |
| Hunyadi, s Kapisztrán olyan kedves vala |
| Mint az égbül szállott két Isten angyala. |
| | Kapisztrán, hogy boldog vége lett már ennek |
| Áldja megtartóját s hálát ad Istennek! |
| Hunyadihoz sokan tanácskozni mennek, |
| Kiket ő bátorít, s rendet szab mindennek. |
| | Hadirendbe szedi a kereszteseket |
| A kardforgatáshoz szoktatja kezeket; |
| Foltozza a rongált várban a réseket, |
| S jó helyre rendeli az őrizeteket. |
| | Mahumed Karaktul mikor megértette, |
| Hogy Hunyadi őtet mind megijesztette; |
| Már nagy reménységét veszteni kezdette, |
| S Hunyadi erejét úgy tetszett, reszkette. |
| | Mert ő abba bízott, hogy amint gondolta, |
| Hunyadi erejét már jól kisatolta |
| A vénség; de fél már tőle amiolta |
| Oly csudálatosan Karákot megtolta. |
| | Félt; de nagy fejébe senki sem verhette, |
| Hogy nehéz, és aztat nagyon szégyenlette: |
| Ha tizenötödnap amint ő feltette |
| Ezt a híres várat meg nem keríthette. |
| | Nem is késett, hanem hajnalhasadtára |
| Egész táborával rárohan a várra. |
| Melynek sok leomlott fallal tölt sáncára |
| A temérdek török felhág nemsokára. |
| | Megijed Hunyadi, de színli félelmét |
| Biztatja a népet, mutat bátor elmét; |
| Kapisztrán unszolja Jézusa szerelmét |
| Felnéz, s a hegyekrül várja segedelmét. |
| | Míg Hunyadi emitt a pogányt szabdalja, |
| Amott magyar testtel telik a vár alja: |
| A török a külső sáncot elfoglalja, |
| Hangzik a rakásra omlott test zuhajja. |
| | Mit nem tesz a hív, de vakmerő goromba? – |
| Egy török, zászlósan siet egy toronyba, |
| Ezt látván egy magyar, veszi tüstént nyomba |
| S míg űzi, a török fel is ér azomba: |
| | S kezd fent dicsekedni holdas zászlójával – |
| Birkózik a magyar, – nem bír bajnokjával – |
| Általölelvén hát erősen karjával, |
| Leugrik; és azt is lerántja magával. – |
| | Hunyadi olyan volt ez zenebonában, |
| Mint akinek nagy tűz támad a házában; |
| Hol ide hol oda futkos bánatjában, |
| És hol ezt, hol amazt ragad a markában. |
| | Kanizsait alig hozza jól eszére |
| Tüstént Szilágyinak szalad mentségére. |
| Onnan a megvett sánc visszanyerésére |
| Ahol Rozgony volt a sereg vezére. |
| | Akivel itt öszvekapcsolván erejét |
| Zavarja mint a szél a török erdejét. |
| Nem is nyugszik s addig izzasztja ősz fejét, |
| Míg vissza nem nyeri az elnyert sánc helyét. |
| | Már a nagy piacra fel háromszor hága |
| A fegyveres török roppant sokasága. |
| Háromszor a külső bástyán utat vága |
| Fénylett már zászlója, látszott holdvilága. |
| | De mind a háromszor Hunyadi hangjára |
| Visszanyomult s rogyott le a vár aljára. |
| Végtére Mahumed Kurkut unszoltára |
| Lest vetni futással próbál utoljára. – |
| | Nem várja Hunyadi a Kurkut futását |
| Nyomba veszi, s mellé úgy ejti ugrását; |
| Úgy szívre intézi dárdája szúrását, |
| Hogy lerohan, meghal, s nem adhatja mását: |
| | Fut a fejevesztett jancsárság kéntelen |
| Azomba Szilágyi kergeti más felen |
| Karákot s ugy nyakszirt csapja reméntelen, |
| Hogy a lova alá lefordul hirtelen. |
| | Ment a keresztes nép mindenütt nyomába |
| Szilágyinak aki sebes nyargaltába |
| Űzte Karák népét – már ért táborába, |
| Mely elnyúla hosszan a Száva folytába. |
| | Ezt mikor Mahumed császár sajdította, |
| Hogy a biztos magyar népét megfosztotta |
| A Natoli basát mellé szólította, |
| S futtát a keresztes nép felé tartotta. |
| | Szilágyi a fortélyt korán észrevette, |
| A keresztes népet visszatérítgette, |
| De az csak a Jézus nevét emlegette, |
| S kész ezer halált is szenvedni érette. |
| | Kapisztrán a várból nézi szegényeket, |
| Hogy mindjárt a halál borítja fejeket; |
| Siet hívni vissza a kereszteseket, |
| Kik nem tudtak semmi hadi törvényeket. |
| | Hunyadinak pedig más volt a fejébe, |
| Hogy majd ő a lesnek lest vét ellenébe, |
| Nem is késik, szalad Mahumed elébe, |
| Már kész nyereséget tartván a kezébe. |
| | De látván, hogy fordul Kapisztrán visszára, |
| Tekerül Mahumed a hegy oldalára; |
| Siet míg elérnek a vár kapujára, |
| Bémenő utjoknak ellenállására. |
| | Hunyadi is tüstént a fortélyt fordítja, |
| A sáncokon népit fel-visszaszállítja, |
| Hogy mire a kaput amaz elállítja, |
| Ő minden erejét ellene lázítja. |
| | Indul s nagy sereget kiviszen magával, |
| Már vítt is a török Kapisztrán hadával; |
| Hogy Hunyadi a vár két kapitányával |
| Öszveakad ama Nátoli basával, |
| | Megállj, úgymond, megállj, ne kerüld kezemet, |
| Próbáld most, ha régen szomjúzod véremet, |
| Próbáld Kurkut után te is fegyveremet, |
| Mely magad vérébe téged is eltemet. |
| | Ezzel, oly mérgesen rohan a basára, |
| Hogy az, vért ökrendez első csapására; |
| S elment dühös lelke Kurkut látására, |
| A törökök testi Paradicsomára. |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
