Egy hajadon fővel a hóltaknak hideg tartományában által vitetett
gyenge hajadon 60 esztendős szűznek halálán való kesergés
és gyászolás végett íratott temetési versek*

(Részlet)
 
Itt hallgat egy elébb halni,
 mint hallgatni tudó szűz,
Akinek szája pattogóbb
 vólt, mint a fenyőfa-tűz.
A per, lárma, rágalmazás
 olly vastagon s keményen
Gőzölt gyomrából a torkán,
 mint a füst a kéményen
Mint a tűz-moslék az Etna
 vagy Vesuv nagy hegyéből,
Úgy forrott az átok, szitok
 méreggel fűlt mellyéből.
Nabugodonozornak is
 hétszer fűtött kályhája
Katlannak sem jó lett vólna
 hasonlítván hozzája.
A Falaris embereket
 sütő tüzes ökrének
Bőgése is ehhez képest
 csak lakadalmi ének.
Minden hámornál, hutánál,
 hol az érc-kő kínjába
Csikorogván olvad össze
 Több tűzlángok szájába.
Egyszóval az égő poklot
 minden ördöggel egybe.
A világ megtestesülve
 szemlélhette ez egybe.
Az ő lármájához képest
 kivált, ha vólt szomorú
Csak piano muzsika hang
 minden égiháború.
Ámbár a meredek hegyről
 eső Rhénus vizére
Épülne malom, vagy a Styx
 rohanna kerekére,
Tíz, vagy tizenkét kővel is
 Annyit nem derálhatna,
Mint ez amennyit fecsegett,
 s ha élne, locsoghatna.
 
– – – – – – – – – – – – – – –


Hátra Kezdőlap Előre