|
2.
| Ritkán láttak Rósám némelyeknek mását, |
| Te szép ajakidnak ékes mosolygását; |
| Egyenes térdednek gyengéden hajlását, |
| Fekete szemednek ékes mosolygását. |
|
| Illendő lépésed drágább az aranynál, |
| Szép ifjú termeted szebbek az rubintnál, |
| Szebb vagy édes rósám gyémántnál, aranynál, |
| Mert angyali képed ammind szebb azoknál. |
|
| | Nem kár volna néked nevedet leírni, |
| Gyémánt kőtáblára szépen lerajzolni, |
| Rubint kőből csinált ládában tartani, |
| Ünnepet kellene nevednek szentelni. |
|
| | Nem dicsérem, de szép, mint az hajnal csillag, |
| Angyalom mógyára, ki előttem ballag. |
| Neveti, hogy kérdem, hol lakol szép alak? |
| Két szép szemeivel integeti ballag. |
|
|
9.
| Ne járj szivem hozzám éjjel, |
| Inkább látlak nappal jöjj el; |
| Ha fogsz hozzám nappal járni, nem félek senkitől, |
| Akik fogják irígyelni, távozzál ezektől. |
|
| Ámbár fogjál nappal járni, |
| Ha én téged édes rosám szeretlek szívesen |
| Estve hozzád szeretetem mutatom kedvesen. |
|
| Had irígye kinek tetszik, |
| Viseld magad, amint illik. |
| Ha el kezdtél már szeretni, szeress, már mind addig, |
| Miglen tested hóltod után földbe nem tétetik. |
|
| Szépen szólló galambocskám, |
| Kezed, orcád, ajakidat ezerszer csókolom, |
| És azután gratiádba magamat ajánlom. |
|
|
13.
| Siratom azt a napot, amelyen férjhez mentem, |
| Béla gyöngyös pártámat a porba leejtettem. |
| Jaj, kontyom nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
|
| Jaj, kontyom, nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
|
| Jaj, kontyom, nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
| Rósa nevet viseltem, tökvirággá lettem. |
|
| Jaj, kontyom, nagy gondom, máris kilenc a fattyam, |
| Rósa nevet viseltem, tökvirággá lettem. |
|
|
19.
| Erdélyország s más országok, |
| Ebben néktek mi hasznotok, |
| Hogy ennyire megcsaltatok? |
|
| Tréfás, nyájas, nyughatatlan, |
| Elszenvedni nagy méltatlan. |
|
| Mikor leszáll a pusztára, |
|
| Senki azért ne csudállya, |
| Kedvem olykor ha nem láttya, |
| Mert az tudja, ki próbállya, |
| Szivem mennyi bú talállya. |
|
| Csuda dolog kell vallani, |
| Hogy e világ úgy tud csalni, |
| Meg sem tudtam vólt gondolni, |
| Hogy eztet kellyen szenvedni. |
|
| Ez az oka mord kedvemnek, |
| Bokros bánattya szivemnek |
| Míg lészen vége éltemnek. |
|
| Éltem eddig de nem immár, |
| Minden felől csak a sok kár, |
| Vigasztalást szivem nem vár, |
| Míg koporsómban bé nem zár. |
|
28.
| Isten jó nap, bíró gazda a kend házában, |
| Fogadj Isten szép Ilona az én házamban. |
| Miért jöttél szép Ilona az én házamban? |
| Azért jöttem bíró gazda a kend házában. |
| Én kihajtám ludaimat a zöld pásittra, |
| Oda méne bíró fia köziben hajta. |
| Agyon üté bíró fia szép gunáromat. |
| Mit kivánsz hát szép Ilona szép gunárodért? |
| Azt kivánom bíró fia szép gunáromért – |
| Szépen kiterjedt szárnyáért egy arany tollat, |
| Szépen sétáló lábáért arany kanalat, |
| Hajnal kiáltó torkáért arany trombitát. |
| Számtalan sok kivánsága szép Ilonának, |
| Akasztó fa azért hellye bíró fiának. |
| Eredj el hát bíró fia, akaszd fel magad, |
| Szép Ilona két karján függeszd fel magad. |
| Akasztófád ollyan légyen, mint kinyilt rósa, |
| A két lába a két karja akasztófája. |
132.
| Mindjárt mégyek galambom, |
|
| Szeret engem szép legény, |
|
|
