Fazekas Mihály
Nyári esti dal*

Halkkal ingó lanyha pára!
Szálldogáló harmatok!
Kis furuglyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok.
Lengd be véle, gyenge szellet,
Sík mezőnk határait,
A juhász a nyája mellett
Hadd fülelje sorjait.
Míg az este bíborozza
A lement nap hajnalát,
Míg az ég becsillagozza
Szétterítve fátyolát,
Addig a menny földre hinti
Balsamának harmatit,
S új erővel áldva inti
Új örömre állatit.
A mocsáros nép kuruttyol,
Prüccsög a sok kis bogár,
Réce hápog, fürj palattyol,
Hangicsál egy kis madár.
Jó napunkat felcserélő
Édes esti nyúgalom!
Téged áld e tenger élő,
Téged áld e kis dalom.
Harmatoddal részegülve
A virágos tarka rét,
Hímje nővel egyesülve
Néked ontja fűszerét;
A nap éles fénye súlyján
Minthogy úntig szenvedett,
A kaszás a szűre ujján
Alva tisztel tégedet.
Oh pajolj rá, csendes este,
Nyugtató lehelletet,
Hogy törődött vére, teste
Újra nyerjen életet;
Szállj le rám is sátorozva,
Szenderítő nyúgalom,
Közbe közbe szunnyadozva
Csendesedj le kis dalom.


Hátra Kezdőlap Előre