| Vad házasságomnak, s különös létemnek, |
| Egyetlen gyümölcse, s lánca életemnek! |
| | Eltávozásoddal be üresen hagyád |
| | Hajlékom, melyben nem talál sehol anyád. |
|
| Csak némán susogja, minden gyászló szeglet: |
| Nincsen az én Klárim! nincsen sehol – elment. |
| | Összevonult falak! pusztán maradt kis ház! |
| | Melyben sorsom terhe egyedül engem ráz. |
|
| Bús bizonyságai magánosságommak, |
| Lesztek-e tanui még – vigasságomnak. |
| | Vagy hogy egyetlenem velem lenni megszünt: |
| | Vele együtt minden örömem is eltünt. |
|
|
