| Elérkezett végre ama gyászos estve |
| | Melyben a rémítő halál volt kifestve |
| Melynél szív szörnyebbet soha nem képzele |
| | Mert a pokol kínja együtt rohant vele. |
| Melyben a koporsó felnyitván éh száját |
| | Benyelé fejemet mint élő prédáját |
| Midőn félholt szívem ahhoz láncoltatott |
| | Kinek neszére is szörnyen irtóztatott, |
| Te tégy bizonyságot óh iszonyú éjjel |
| | Mint daraboltatott szívem akkor széjjel |
| Ticius kányái miként marcongották, |
| | S mely nagy pokolbéli kínok hóhérlották, |
| Hasoníthatatlan lévén nagy fájdalma |
| | Miként borítá el az inség hatalma, |
| Jajjal elegy könnyem bús orcámat mosta |
| | Mert szívem képtelen fájdalom mardosta, |
| Mely néki előre már azt prófétálta, |
| | Hogy lesz az örömtől ma végső megválta, |
| Azért úgy képzeltem a vigadók sorát, |
| | Mintha azok laknák bús fejem gyásztorát. |
| Ilyen az anyának majmos szereteti |
| | Megöli magzatját addig ölelgeti |
| Mely engem is ekkor élve eltemetett |
| | Halálomig tartó nagy rabságba vetett, |
| Látván azért hogy már szívem leláncolva |
| | Van, és erőszakkal úgy körülsáncolva |
| Hogy szabadulása sohonnan nem lehet |
| | S lábam tetszésemre egy lépést sem tehet, |
| Tehát immár rajtam nem segít a sírás, |
| | Hanem csak a tűrés és magammal bírás, |
| Már hát arra vetém elmém gondosságát |
| | Miként győzhessem meg kőszivem vadságát |
| Mint bizonyitsam meg a keresztyénséget |
| | Hogy el tudok tűrni egy fő ellenséget, |
| Mivelhogy ez élet a boldogság útja |
| | Azért aki híven itt a pályát futja |
| Annak el kell tűrni a viszontagságot |
| | Ha akar szemlélni boldogabb világot |
| Melyben végetlenség az időt felváltja |
| | S többé ott a jajszót nyelvem nem kiáltja. |
| Hanem bírni fogok olyan dicsőséget |
| | Melyben a boldogság s öröm nem ér véget. |
| Amely boldogságba immár berepülni |
| | Látszott lelkem s azzal ínségem enyhülni |
| Úgyhogy képzésére e nagy boldogságnak |
| | Bátran nekihajték a nyomorúságnak. |
| Mondván: légyen éltem bár keserű üröm |
| | De mint jó keresztyén keresztem eltűröm, |
| Minthogy nem míveltem én ezt egyéb végből |
| | Hanem a leányi engedelmességből |
| Engedelmességem hát azzal tetézem |
| | Hogy szívem rablója érdemét nem nézem |
| Hanem néki egész tiszteletet tészek |
| | S hozzá mint férjemhez barátsággal lészek, |
| Tudom hogy szívemet szükség öszvetépni |
| | Mikor nyájasságra fogok vele lépni, |
| De hiszem az ég nyújt erre segedelmet |
| | Ha szerelmet nem is tűrésre kegyelmet. |
| Mely feltételemet mind el is követtem |
| | Kőszikla szívemen erőszakot tettem, |
| Igaz hogy sok kemény harcot kiállottam |
| | Míg szívemet avagy csak arra hajtottam |
| Hogy mint barátommal vele beszélhessek |
| | Vagy egy nyájas nézést felé intézhessek. |
| De majd szívem titkos kínját addig főztem |
| | Hogy habzó gyötrelmét mint lehet meggyőztem. |
| És mint hív feleség magam úgy viseltem |
| | Bár kínomban sokszor helyemet nem leltem, |
| Sőt majd szelídségem mindent elkövetett, |
| | Ami egy erőtlen edénytől telhetett |
| Mert őtet az Úrnak megnyerni kivántam, |
| | Hogy ebben is panasz ne lenne irántam, |
| Mondván, szelídségem őtet majd meggyőzi |
| | És ő a hűséget erántam kettőzi |
| Ha látja, hogy hozzá én hűséges vagyok |
| | A visszás életre köztünk nem lesz nagy ok. |
| Így vélekedtem én magamban eleve |
| | De minden szándékom haszontalan leve. – |
| Sőt elvetve munkám amit érte tettem |
| | Jó keresztyénségre mert őt nem vehettem, |
| Mivelhogy ő csupa száj-keresztyén vala |
| | Engem az anyámtól míg álnokul csala |
| S mihelyt szándékában ére kívánt véget |
| | Önként odahagyta a keresztyénséget |
| Sőt azt másokban is mihelyt eszrevette |
| | Gyomorból gyűlölte s csúfosan nevette, |
| Mondván: mind bolond az aki annak hiszen |
| | Hogy a szabad élet a pokolba viszen, |
| Sőt nincsen is pokol csak a papok költik |
| | Mert e tudományból tárházokat töltik, |
| Hogy a bolond népet beszéddel elcsalják |
| | Azért mívelik, hogy hasokat hizlalják. |
| De keresményemből úgymond részt nem vesznek |
| | Engem szép szavokkal bolonddá nem tesznek, |
| Inkább költeném azt vagy egy itce borra |
| | Sőt ha reám bíznák, ölném őket sorra. |
| S illeté azokat rút káromlásokkal, |
| | De nem fertéztetem írásom azokkal, |
| Nem volt az anyámnak bezzeg becsülete |
| | Sőt mihelyen velem együvé kelhete |
| Vén ördög s boszorkány lőn szegénynek neve |
| | S legútálatosabb szeme előtt leve, |
| Soha egy jó szóra rá nem méltóztatta |
| | Fiúi hűséget hozzá így mutatta!… |
| Boldogtalan anyám melyen elrémüle |
| | S gyötrelmi árjába annyira merűle |
| Hogy nékem kellett már szívét erősítni |
| | Mivel maga magán nem tudott segítni, |
| Azért vígasztalni szüntelen kívántam |
| | Nem szomorítottam sőt szívesen szántam, |
| Ama gyilkos pedig tékozolt kedvére |
| | S többnyire házunkhoz részeg fővel tére. |
| Elfajult élete magával azt hozta |
| | Hogy szegény fejemet szüntelen kínozta, |
| Sok szidalmazással szívemet gyötörvén |
| | Ártatlanságomban testem öszvetörvén |
| Végre dühös szíve egészen megvetett |
| | Minthogy jó lélekből soha nem szeretett. |
|
