| Bús szívem háborúi olyan nagyok, |
| | Mint a tengeren szélvészben a habok. |
| | Én istenem! nincs mint tennem |
| | Ha nem segitesz mélységben borúlok |
| Gyötrelmim napról napra nevekednek |
| | Bánat habjai reám törekednek |
| | Nincs segítőm, nincs enyhítőm |
| | Szívem fájdalmi csak mind öregbednek |
| Melyért szemeim sós forrássá válnak |
| | Kikből könnyeim mint patakok folynak |
| | Nagy kínjaim, bokros jajim |
| | Egeket érvén Uram téged hívnak |
| Jövel, mert szívem nyugalmat nem talál |
| | Ne hagyd hogy éltem elnyelje a halál |
| | Nyújtsd jobb karod; ha akarod |
| | Segíthetsz mert vagy aki régen valál |
| Lelkem eleped nagy kívánságában |
| | Segedelmednek szíves várásában |
| | Nézvén, Égre, jövel végre |
| | S ne hagyj süllyednem e veszély sírjában |
| Adj segedelmet kérlek hogy tűrhessek |
| | A kereszt alatt tarts hogy el ne essek |
| | Elődben jutván kegyelmet nyerhessek |
| Nagy szerelmeddel lelkemet bátorítsd |
| | Szívem sebeit irgalmaddal gyógyítsd |
| | Kegyelemmel, kegyes szemmel |
| | Hozzád kiáltó juhocskádat tekintsd |
| Ragadd ki lelkem sok nyavalyájából |
| | E nagy vizeknek mélységes sárjából |
| | Hogy víg szívvel, mondhassam el |
| | Megtartott Isten irgalmasságából. |
|
