| Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta |
| | És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl, |
| Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel |
| | S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént. |
| A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban |
| | Menvén a vídám pásztor utána, süvölt. |
| A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek |
| | Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár. |
| A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász |
| | Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc! |
| A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz! |
| | A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét. |
| Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír! |
| | Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió! |
| Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup! |
| | Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk! |
| S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének: |
| | Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt? |
| Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már |
| | Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl. |
| Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már |
| | Nemdenem a citerám végyem örömmel elő? |
| Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának |
| | Amikor a napfény gyenge mezőre kihív, |
| Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat |
| | Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk. |
| Aki beléjek adott egymást értő különös szép |
| | Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok. |
| Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját |
| | Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik; |
| Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén |
| | Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat. |
| Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang |
| | Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt. |
| Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról |
| | Mindazokat nékünk engedik által ezek. |
| Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott |
| | Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk. |
| Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja |
| | Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg. |
| Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk: |
| | Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura! |
|
