| Boldog az, aki nehéz gond nélkűl szép ősi földjén, |
| | Hajdani nemzetként, szántogat ökreivel. |
| Másoknak sem adós, pénzét ozsorára sem osztja: |
| | Álmát félbeszegő tábori dobra se kél. |
| Tenger habjaitól sem retteg, gőgös uraknak |
| | Pitvarokon sem jár, sem peres udvarokon. |
| Vagy szőlőt kötöget, fájának vagy nyesi hitván |
| | Ágait, és termősb vesszeit oltja belé. |
| Vagy, gondos szemmel nézgélvén messze leterjedt |
| | Zöld völgyben bőgő barmait, annak örűl. |
| Vagy tisztán sajtolt mézét kis edényre leszűri, |
| | És most nyíri sütős nyár melegére juhát. |
| Vagy, mikor a szép ősz már érett korra kifejti |
| | Drága gyümölcsökkel több örömünkre fejét: |
| Most szőlőjének vígan szaggatja gerezdit, |
| | S oltott körtvélyét bő kosarába szedi. |
| Most kényén hever árnyékban tér csernek alatta, |
| | Vagy veszteg napját zöld puha hanton üli. |
| A sűrű erdő ingó levelekkel azonban |
| | Lengedez, égi sereg zengedezése cseveg. |
| Megfelel a siető forrás csergése is erre, |
| | Ő pedig édesded szenderedésbe merűl. |
| Vagy mikor éjszakról s délről keveredve süvöltnek |
| | Téli szelek, s hoznak puszta mezőkre havat; |
| Hív ebeket feluszít, kiterűlt hálókba felugrat |
| | Friss vadakat, vagy tőrt a madarakra ki vét. |
| Vagy félénk nyulakat vereget vagy darvakat ejtget, |
| | S kedves ajándékit tér mezejének öli. |
| Ó! itt hogy ne felejtse nehéz gyötrelmeit, aki |
| | Élte virágában bús szerelembe merűlt. |
| Ámde ha hív feleség, hazavárván estve kifáradt |
| | Férjét, konyháján rakna sietve tüzet: |
| Egybe segítgetné gazdasszonykodva majorját, |
| | Jól dajkálkodnék drága szülötti körűl: |
| S víg nyáját számlálva, sövény aklába rekesztné, |
| | Tölgyes barmaitól fejne dalolva tejet: |
| Csínos négelből új bort meregetne, s feladná |
| | Házi vagyonjából tiszta friss ételeit: |
| Gőggel megvetném Lukronnak vízicsigáit, |
| | Ízöket elvesztnék tengeri drága halak: |
| Ionium császármadaránál s többre becsülném |
| | Afrika tyúkjánál kertem olajfa levét: |
| A réten termő keserű lapu vólna kelendőbb, |
| | Vólna nekem kedvesb orvosi mályva füvem: |
| S a bárányka, Határ Isten napjára kit ölnék, |
| | Vagy gedelyőm, farkas kit mara kertem alatt. |
| Illy vendégség közt mi igen vídulva tekintném, |
| | Amikor a síkról térne akolba juhom. |
| Látnám, mint vonnák haza fáradt ökrök az éllel |
| | Fordúlt fényes ekét terhes igájok alatt. |
| Látnám házam előtt széltében fekve alunni |
| | Lankadt béresimet víg vacsorájok után. |
| Ezt meggondolván, mikoron pusztára ki készűl |
| | Aufidus eltéved, s dús ozsorára siet. |
|
