| Halljad, ó áldott Buda! szóllok, el sem |
| Olthatom forró nagy hevét örömmel |
| Kedvesen megtelt kebelemnek, ébreszt |
|
| A köz utakból kivezet kezemnél |
| Fogva, s válláról maga nyújtja lantját, |
| Énekeltetvén arany új szerencséd |
|
| Hol vagyok? Szép föld: nyomozom kevélyebb |
| Lábbal a Sappho szigetét, s dalomra |
| A magas dombról magyarúl felelget. |
|
| Ó! tehát a szent tudományok immár |
| Vissza úgy térnek, s lebocsátva felség |
| Fényeket, nyelvünk ősi drága kincsét |
|
| Boldogabb sorsból kifogyott Aténát |
| Hajdan ott hagyván szomorú porában, |
| Úgy emelték fel becsit a míveltebb |
|
| Szent öröm közben kezeket kinyújtván, |
| A kilenc múzsák seregekbe önként |
| Hív barátsággal fiait fogadják |
|
| Tellyes értéssel magok általadják |
| Titkokat s mondják magasabb karokból |
| Sokfelül édes mieink az áldott |
|
| Hallgat a külső Galeottus és más |
| Tartományokból jövevény tanítók, |
| Akiket Mátyás kegyesebb királyunk |
|
| Erre felgerjed Duna, víg habokkal |
| Zúgja látását, s ezután feloldják |
| Titkait több kis vizek a jövendő |
|
| Ó! tehát könyves szemedet törűljed, |
| Már öröm s jó kedv mosolyogjon ázott |
| Képeden, kedves magyarom! Budának |
|
| Itt neveltetvén haza nagy reményét, |
| Kedvesen fogják ölelő karodról |
| Bölcsesség fejtett eleit rebegni |
|
| Már nagyobb korban buzog a mezőben |
| Láttatott fegyver-viselő sereggel |
| Törni szebb testét valamelly vitézebb |
|
| Már nagyobb lelket köz örömre innét |
| Vár az országlás, s jeles érdemekből |
| Nádor-ispánság viszi, vagy tetézi |
|
| Béke, csendesség, jutalom felébreszt |
| Többeket, szép ész, finom íz, tanult mű |
| Boldogulását azalatt megadják |
|
| Újra majd Zsigmond hida is felépűl, |
| Majd siet Rómát vetekedve feljebb |
| Múlni hét dombon kiterült falakkal |
|
| Adjad ó Isten, s kötelezz le jobban |
| Olly kegyességű fejedelmeinkhez, |
| Akikért ismét hadaink vitéz vért |
|
|
