| Dédalus e tájban ráúnt fogsága helyére |
| a mély tengertől környülvett krétai földön; |
| S újra feléledvén szívében hazája szerelme: |
| Szárazon is, vizen is gátolják útamat (úgy mond) |
| Tágas az ég, el nem zárhatják; arra menendek. |
| Bár mindent bírjon Mínos, nem bír az egekkel. |
| Illyeneket szólván, ember természeti ellen |
| Elméjét, s kezeit csuda mesterségbe avatja: |
| Mert tollat szedeget, s amaz hajdani pásztori sipként |
| Rendeli el dolgát, mely rendként nő vala nagyra |
| Legrövidebb nádtól fogvást, hetedikje leghosszabb |
| Úgy ő válogatott tollát szép sorba lerakván |
| Kezdi az apróktól munkáját, végzi nagyokban. |
| S hogy netalán ide és tova hulljanak, öszveszorítja |
| Cérnával közepett, de alatt ragadóska viasszal. |
| Eképpen készűlt leleményét végre meghajtja, |
| Úgy, hogy igaz szárnyat képezzen. Véle van a kis |
| Ikarus, és (nem gondolván, hogy gyilkosi lésznek, |
| Mikkel múlatozik) mosolyogván, s vígan ugrálván |
| Vagy röpöső pihéket fogdos, vagy gyenge hüvelkkel |
| Sárga viaszt lágyít; s Attyának előtte utánna |
| Gyermeki kedve szerént játszván késlelteti dolgát |
| Eztet hogy elvégzé az öreg, karjára szorított |
| Szárnyaival levegőt űzvén testének alája, |
| A föld színéről felemelkedik, és szabadon függ. |
| Majd szépen leereszkedvén: nosza, Íkare! (úgy mond) |
| Égben evezni fogunk madarak módjára; de vígyázz, |
| Hogy sem kelletinél feljebb, se alább ne röpülgess, |
| Mert könnyű szárnyad közel a tengerhez evezvén |
| A víztől nehezűl, feljebb a tűz megemészti. |
| Menj közepett, mint én; ne kövessed az Északi Medve- |
| Pásztort, vagy Göncöl-szekerét, vagy kardos Oriont. |
| Én leszek útmutatód. Így szól, s a szárnyakat ottan |
| Gyermeke karjaihoz, s keze két szárára kötözvén, |
| Rendi szerént magyarázza, miként kell élni azokkal. |
| Munka, s beszéd közben látnád a jámbor Öregnek |
| Könnybeborúlt szemeit; keze reszket, szíve megindúlt, |
| És, csókolgatván édes fia vállait, úgy sírt, |
| Mintha ugyan tudná, hogy utolsó csókokat osztott. |
| Így elkészűlvén, maga csattagtatja előre |
| Szárnyait, és ámbár szívét nagy gondok ijesztik, |
| Mégis, mint a saskeselyő a fészket elúnván |
| Tollasodott fiait magasabb levegőre vezérli, |
| Úgy ő is bíztatja fiát; s kárára tanítja. |
| Ő maga gyorsan evez szárnyával, s visszatekéntvén |
| Nézi, miként evez a fia is. Szemlélte, s csudálta |
| Itt egy halász, ki folyóvíz partján ülve az hosszú |
| Vesszőről függő horgát a vízbe vetette: |
| Másutt egy borzas pásztor, ki, az égre tekéntvén, |
| Nyája mögött görcsös botján nyúgatta az állát: |
| Itt vagy amott ekeszarvainak dőlt durva parasztok |
| Látták, s elhitték, hogy ezek bizony isteni képek. |
| És már erre Szamos, Junónak régi lakása, |
| Félremaradt sok egyéb szigetekkel: amarra Lebintos |
| Látszott, s a jó méheknek nevelője Kalidna; |
| Amikor a mérész gyermek szárnyának örűlvén |
| Elszakad útmutatójától, s magas égre sietvén |
| A ragyogó naphoz közelít; nem győzheti ennek |
| Olvasztó melegét viaszos szárnyának az alja: |
| Húll a toll ide is, tova is; csak heába mozognak |
| Karjai a levegőégben: csak heába kiáltván |
| Atyja nevét, leesik, s mély vízben végzi el éltét. |
| Ettől vette nevét megtartja az Íkari tenger. |
|
