| Már elég hóval, s fene jégesővel |
| Üldözött minket nagy Urunk, Királyunk, |
| S mennyköves tűztől vereses kezével |
|
| Félt, hogy a földet vizek elburítják, |
| S nagy csudák jőnek nyomorúlt fejünkre. |
| Mint, midőn Próteus hegyeken nevelte |
|
| A halak szilfa tetején akadtak, |
| Hol galamb máskor szeret üldögelni; |
| S ottan úszkálván, hol előbb futának, |
|
| Láttuk a sárgás Tiberisnek árját, |
| Mely erőszakkal sietett Numának |
| S Vesta Asszonynak jeles háza ellen |
|
| Széjjel-áradván vizeit szalasztá |
| Várasunk ellen, csakhogy Iliának |
| Állja bosszúját, noha nem javallá |
|
| Ím! Hazánk fegyvert köszörűl nyakára, |
| Vajha érezné nyaka Perzsiának! – |
| Elveszünk! s nem sok fiaink siratják |
|
| Mondd, kitől várhatsz ezután segédet? |
| Veszni tért Váras! van-e még reményed? |
| Lám süket fülnek szaporít meséket |
|
| Júpiter vajon kire bízza dolgod? |
| Oh siess immár valahára hozzánk |
| Tiszta fellegben liliom-szabású |
|
| Vagy te, víg Tzipris! ki-körül az ékes |
| Tréfa, s a kisded szerelem röpülget: |
| Vagy te, Márs! rajtunk könyörűlj! Kik hajdan |
|
| Szánj meg! úgy illik; noha vad szemednek |
| Csak sisak, páncél, haragos kiáltás, |
| S a dühödt Maurus katonának ádáz |
|
| Vagy te, ó Hermes! ha talám Urunkban |
| Tégedet tartunk fiatal személynek; |
| Akinek császár megölői ellen |
|
| El ne hagyj minket! ne siess egekbe! |
| Míg lehet, múlasd magadat közöttünk, |
| Bátor a vétkek sokasága bajos |
|
| Itt örűlj számos diadalmi pompán: |
| Légy Atyánk, és élj fejedelmi névvel; |
| Féljen a Nédus lovashad, Te lévén |
|
|
