Rájnis József
Mennyegzői dal^*

Vidékünk kies dombjai,

Kis tengerünk hullámjai,

Most keljetek magasbra:

Szűz nimfák habok tetején

Állván s hegyeknek bércein,

Tekintsetek utakra.

Ki jön? ki jön? mi pompa ez?

Víg heje-huja zengedez,

Nagy örömszó hat égre:

Sok éljen-éljen hallatik,

Erdőkről visszacsapatik

A keszthelyi térségre.

Elől a hír sietteti

Gyors szárnyát és az hírdeti

A harsogó kürtjével:

Keszthely felé igyekszik,

Majd oda el is érkezik

Szép menyecske férjével;

Hymen késéri szekerét,

Ő hordozza két címerét

E két jeles személynek,

Kik nagy örömben részesek,

Mint válhatatlan hitvesek

Egymást szeretve élnek;

Egy címer sokat fitogat,

Királyi pálcát mutogat

Szép koronás sisakkal:

Egy tarka s egy kék mezejét

Láttatja s zöld domb tetejét,

Szarvast veres szarvakkal.

A másikban két oroszlán

Áll fejedelmi koronán,

És fenyeget kardjával:

Őrt áll a daru fő helyén

Kis koronának tetején,

Követ tart egy lábával.

Ez képzi jeles érdemit,

És dicsőíti tetteit

Gróf Festetich nemének:

Amaz díszét esmérteti,

És fő hatalmát hirdeti

Hechinga hercegének.

E két címer megegyezett,

Gróf László öszveköttetett

A hercegi asszonnyal;

Méltán is eggyé lettenek,

Akik úgy öszveillenek,

Mint drágakő arannyal.

Mert kegyesség s nyájasság,

És hozzá illő csinosság

A menyecskét szépíti:

Elmésség a beszédiben,

Bátorság a tetteiben

A férjet ékesíti.

E pár Keszthelyben váratott,

S ihon! már béfogadtatott

Több nagy nemű társakkal:

A mozsarak ropogjanak,

Dob s trombita hangozzanak

Örvendező szavakkal.

Élj László! éljen kedvesed!

Majd Jozefina hitvesed

Ép fiacskát fog szülni,

Kinek Keszthely, Molnári is,

Csáktornya és Hechinga is

Felette fog örülni.

Hátra

Kezdőlap

Előre