| Felhőkből zúdúlva midőn lerohantak az essők, |
| | A nap öröm-színben, kékes egekre kiszáll; |
| A zúgó szelek harcok után békére ha léptek, |
| | Öbleiből kifeszűlt tenger haragja lohad; |
| Nem tud hazánk a homályok után napfényre derűlni: |
| | Amit fájlaljon s féljen, örökre talál. |
| Bújában Niobé kővé vált; annak azonban |
| | Megtörlé szemeit nem sok időre halál. |
| Ez pedig él; ámbátor, hogy él, nem tudja, de mégis |
| | Él, s látván örökös kínjait, egyre zokog. |
|
