| Nézd a fenntermett elmét! – E szókra fakadtam, |
| | Amikor olly kendett versed előmbe kerűlt. |
| Még nem merte talán arcád illetni borotva; |
| | Még ábrázatodot moh ki nem űlte talán: |
| És odahajtottál, azhová sok nem tud elérni, |
| | Bátor elég hóval légyen is hintve feje. |
| Már, ha virágodbann illy drága gyümőlcsre fakadtál, |
| | Állapodott élted, mondsza, mifélit adand? |
| Vajha hazánk nevedéki reád ütnének! ha mellyek |
| | Versre hevűlne, s magyar tollat emelne kezek! |
| E nyelv, e kéncsünk, mellynek veszedelmire nézvén |
| | Csaknem vérrel elegy könyveket önt ki szemünk: |
| Majd beteg ágyából népünk örömére kikelne, |
| | Majd szabadabb lábat kapna bilincseiből. – |
| Nékem igen tetszel; s jobban fogsz tetszeni, hogyha |
| | Néha görög módon pengeted húrjaidat. |
|
