| Édes apám! már rég szabnak tenyeremre lapos fát, |
| Rég verik a s…em, rég elhagyám az ekét, |
| Mégis azért semmit sem küldött kend, az ebadtát! |
| Mintha bizony fia sem volna kendnek emitt. |
| Már a csizmámról lekopott patkóm is, az ingem |
| Ujja lyukas, már a lábbelim összeszakadt. |
| Engemet úgyse, farom majd meztelenül marad, hogyha |
| A rongyos Jankón nem könyörül kemetek. |
| Hát a fámiliás! mindennap tépi szakállam, |
| Merthogy az iskolapénzt meg nem adók nekie. |
| Már elhigyje kemed, kifogyék a drága dohányból, |
| És a szárt rágom, mint Pharao fiai. |
| Nosza tehát! egyszer legyen embersége kemednek, |
| Édes apám! s küldjön már valamit kemetek. |
| Vagy tíz rőf vásznat kívánok s egynek az ára |
| Itt nálunk három poltura, vajmi kevés? |
| Csizmámat patkolni kiend mint tudva vagyon már. |
| Küldjön hat krajcárt és valamennyi dohányt. |
| Ha jó volna kemed, szárt is vághatna berekben, |
| A pipámba, mivel már az is összetörött. |
| Édes anyót kemed ám szépen de köszöntse nevemmel |
| Örzsit is és Jutkát és valamennyi gulyást. |
|
