| Ti kínos édes nyögdelések, |
| Te, kit nem ért kívűlem más, |
| Titokkal teljes húnyorgás! |
| Ti egybeforrt ölelkezések! |
|
| Elmúltak. – Ah, mindennek vége! |
| Örömnapunk homályba tűnt; |
| Szerelmünk bájos édessége |
| S boldog csalódásunk megszűnt. |
| Oh Chloris, élte nyugodalmát |
| Kebledben hagyta kedvesed; |
| Utánad sír, enyhítsd siralmát, |
| S hozd fel az elhúnyt örömet. |
|
| Ha ütsz ismét, te boldog óra, |
| Mely kínjaimnak véget vet, |
| S ölembe zárja kincsemet? |
| Ha fordúl végezésem jóra? |
| Oh sors, ne nyújtsd keservemet |
| Tovább ez ál-vígság helyében, |
| S önkényt letészem éltemet |
| Imádott Chlorisom keblében. |
|
|
