| | Már könnyű pacsirta tollas magzatjával, |
| Fiaival nőstény pintyőke s kanjával, |
| Kirepült fészkéből! – lebeg a szellőkön, |
| Élődik szérűkön, cseveg a mezőkön: |
| S még jóbarát távol nyög jó barátjától, |
| Távol örömitől, távol hazájától! |
| Ó kegyes szerencse! hozd el már nyaramat, |
| Hogy én is elhagyván magánosságomat, |
| Repülhessek Buda kedves sziklájára, |
| Ifjú nyájosságim hív kalibájára. |
| Ott előbbször versek kegyes istenének |
| Gyujtom tömjénemet, s Múzsák seregének, |
| Azután barátom dobogó szivére, |
| Dőlök boldogságom menedékhelyére. |
|
