| Itt vagyok, hol hajdant zokogó Múzsával |
| Vén kopasz verselő nemzetek sorsával |
| Játszott, s öszvevetvén királyt jobbágyával, |
| Szabadságról mesélt s firkált pennájával. |
|
| Ó! múlt s következő időknek homálya, |
| Halandó titkodat hasztalan vizsgálja, |
| Mert a történetet akármint csodálja, |
| Eseteknek rendit mégis nem találja. |
|
| Hol dühös Ibrahim szeg-paripájával, |
| Fekete Musztafa tíz-fontos baltával, |
| Csuporly fél-mázsát nyomó buzgányával |
| Dőzsöltek, ott Phoebus mulat Minervával. |
|
| Hol haragos Ali Despóti pompával |
| Dívánt tartott ezer keresztyén kárával, |
| Véres törvényt szabott éles pallosával, |
| Ott áll az Igazság mérséklő fontjával. |
|
| Ahol kényes Kadi keresztyén rabokat |
| Sarcra vetett, s lóért cserélt sok foglyokat: |
| Ott immár bölcsesség formál tanítókat, |
| Természet-vizsgálók adnak orvosokat. |
|
| Gondviselő Felség! hát így volt végezve, |
| Ezerhétszázhetvenhét lenne jegyezve, |
| Mikor tudományok bujdosván rettegve, |
| Budára szálljanak fejek-felemelve? |
|
| Úgy van! így hozta ezt időnek forgása, |
| Országoknak, szükség, légyen változása: |
| Nem lehet világnak egy módon állása, |
| Ebben áll nemzetek fő-boldogulása. |
|
| Jer tehát, Jó Barát! szent Gellért hegyére, |
| Nézzünk Mátyás király palota-helyére, |
| Vessük szemünk csonka-torony tetejére, |
| Küldjünk ezer áldást Mária fejére. |
|
| Ne sirassuk többé nemzet romlottságát, |
| Nézzük fiainknak pallérozottságát, |
| Csodáljuk rokonink sebes okosságát, |
| Várjuk csendes szívvel bajunk orvosságát. |
|
| Pozsony nevekedik, Buda roppant lészen, |
| Prófétának szava most tudom mit tészen, |
| Magyar haza megnő, szent, szép lesz egészen, |
| Fiaink jók lesznek Szencen és Cseklészen. |
|
| Ó Buda! te játszó szerencse labdája, |
| Gyászos eseteknek gyakori példája, |
| Ki régenten valál törökök prédája, |
| Te légy tudományok tündöklő fáklyája. |
|
| Így dúdoljunk mohos kőszikla tövében, |
| Tekintvén leendő dolgok örvényében, |
| Várjuk nemzetünknek aggott idejében, |
| Tudomány mit szül majd magyarok szívében. |
|
| Látok már hegyeken acélos nyársakat, |
| Hogy mennykő ne érjen bádogos tornyokat, |
| Tűzi pára hajtja a terhes hajókat, |
| Sodrott szél gyógyítja a romlott tagokat. |
|
| Ne készülj hát, Jó Társ, kérlek, a halálra, |
| Ládd, szép század nyílik nemzetünk hasznára, |
| Nem szorulunk többé szomszéd tárházára, |
| Mert bölcsnek szüksége nincs más aranyára. |
|
| Elmúlik veszendő kincsnek áhítása, |
| Igazságnak megtér sebesebb járása, |
| Kit hová sors rendel, ott lesz maradása, |
| Nem lészen iramló jó polgár állása. |
|
| Faluról az erkölcs béjön városokra, |
| Együgyű áldozat lobban oltárokra, |
| Elaludt szeretet leszáll jobbágyokra, |
| Gőgös szív meghajlik erőtlen tagokra. |
|
| Harag és irígység több apró hibákkal |
| Eltűnik, megegyez Bellóna Múzsákkal, |
| Öszvekeveredik csoroszlya dzsidákkal, |
| Együtt fog recsegni duda trombitákkal. |
|
| Többet mit fog szülni tudomány hazánkban, |
| Istennél van, ő lát setét kamarákban, |
| Hol jövendők függvén kúcsolt zacskócskákban, |
| Kedvére omolnak halandók nyakában. |
|
|
