| Vers, kit csak természet tud jól feltalálni, |
| És nem a mesterség szokott hagyigálni: |
| Kit pompás szavakkal nem illik cifrálni, |
| Mért mégy a világban ily módon cirkálni. |
|
| Mint jössz? mit tanítasz? akarsz-e tetszeni? |
| Akarsz-e márványos asztalon heverni? |
| Kikelvén prés alúl messzire terjedni? |
| Vagy főbb könyvek polcán porban penészedni? |
|
| Bujj el, együgyű vagy, nem tetszel senkinek, |
| Más írásnak módját hozz a nemességnek, |
| Román kell mostani asszonyi rendeknek, |
| Ki sokrét leírja módját szerelemnek. |
|
| Rendetlen tenéked majd minden cikkelyed, |
| Sokfelé zavaros zugásod elszéled, |
| Hosszas ábrázolás rendét sem kedveled, |
| Törvényét írásnak, módját sem követed, |
|
| Nem ily szülemény kell mostani időben, |
| Ki tanítást foglal némely cikkelyében, |
| Nem jót zúg ilyetén hang azok fülében, |
| Kik nem gyönyörködnek az anyjok nyelvében. |
|
| Nincsen e sorokban brillanti concetti, |
| Gustus, harmonia, mely magát tetszeti; |
| Turneurs materiát nem messze vezeti, |
| A szót nem keresvén imígy amúgy ejti. |
|
| Semmi pompa nincsen, semmi elevenség, |
| Semmi tűz szavakban, sem nagyobb erősség, |
| Alszik a te múzsád, nincsen benne szépség, |
| Nem tudom, mitől jött reád e betegség. |
|
| Nyilván Minervának kiestél kedvéből, |
| Kádenciád rosszul dudorog fejedből, |
| Szimmetria nélkül büfögsz részegségből, |
| Kivetnek, elhiggyed, Parnassus hegyéből, |
|
| Sok festék szükséges, ha verset kell írni, |
| Sokszor ájulásban elmének kell jutni, |
| Néha felébredni, néha kell aludni, |
| Néha ellankadni, néha felgerjedni. |
|
| Most sírni, továbbra kell ismét kacagni, |
| Eleven képzéssel dolgot felruházni, |
| Ugrándozó tréfát bele kell csúsztatni, |
| Fáknak, virágoknak szavakat kell adni. |
|
| Madarak, források, hogy s miképp beszélnek, |
| Tengernek habjai, tűz hogy ijesztenek, |
| Az istenek, nimfák, hogy vendégeskednek, |
| A fekete lelkek miképp rettentenek. |
|
| Te ezen törvénytől távol akarsz járni, |
| A kilenc múzsákat sem akarod várni, |
| Kik arany betűkkel szép verset firkálni, |
| Szoktak, és a rútat messze hagyigálni. |
|
| Meglehet, Bélának boldog idejében |
| Mikor még a szkíták laktak e megyében, |
| Leltél volna olyat, kinek szerelmében |
| Jutván, felvett volna rejtvén kebelében. |
|
| Néked madaraknak tetszik éneklése, |
| Kóta, pauza nélkül ejtett csevegése, |
| Menj azért erdőben, hol ezek zengése |
| Csinosabb is, szebb is, mint szarkák csergése. |
|
| Puszta templom van ott Pánnak felszentelve, |
| Ez idegen gőzzel nem volt megfüstölve, |
| Az oltár nincs ugyan arannyal terhelve, |
| Csak természet szerint vagyon ékesítve. |
|
| Idejönnek néha a nagyok áldozni, |
| Kik nagy méltóságtól szoktak unatkozni, |
| Itt teher s gond nélkül szoktak szunnyadozni, |
| Igaz barátságban vígan mulatozni. |
|
| Itt tehát akadj fel vén cserfa ágára, |
| Ha megázol, rádjön a napnak sugára, |
| Úgylehet, akadhatsz olyan Kadikára, |
| Ki házához viszen, s feltesz gerendára. |
|
|
