Faludi Ferenc
Szakácsének*

1.
A szakácsnak jól van dolga,
 Télen, nyáran könnyen él.
Úr a szakács és nem szolga,
 Mikor tetszik, akkor kél.
Mindjárt vannak udvarlói,
 Szép jó reggelt mondanak,
Hízelkednek szolgálói,
 Mosdóvizet hordanak.
2.
Tiszta kötényt vesz magára,
 Hármas kés van óldalán,
Bécsi acél pántlikára
 Szépen függ a potrohán
Hálósüveg van a fején,
 Úri módon teszi fel,
Kis rojtocska a tetején,
 A szakácsnak több nem kell.
3.
A tüzét más rakogatja,
 És ha több kell, más hord fát,
A nyársát is más forgatja,
 Ő csak fő gondjához lát.
Tehénhúsa, kápostája,
 Jó korán a tűznél áll,
Az inasa néz hozzája,
 Ő még ásít és sétál.
4.
Előveszi majorságát,
 Öl, vág benne, bontogat.
Túrja, gyúrja szin-tésztáját,
 Belé valót válogat.
Elkészíti főzeményét,
 Egynehány tál étkeit,
Nyársra való süteményét,
 Számazza vendégjeit.
5.
A vadaknak különbsége,
 Fenyős-, császármadárkák
Az ebédnek ékessége:
 Fogoly, vadkan, fácánkák,
Tornyos, lapos tortátája,
 Pástétom és marcipán,
Mesterséges pogácsája
 Megvan nemes asztalán.
6.
Megdicsirik szép ebédjét,
 Urak laknak, inas fal:
El nem hagyja hív cselédjét,
 Maga ehel meg nem hal.
Jóízűen eszik-iszik,
 Mennyit gyomra, torka kér,
Naprul napra jobban hízik,
 Bőribe is alig fér.
7.
Ebéd után szunnyadozik,
 Pipáz, kártyáz, eltréfál,
Hívalkodik, mulatozik,
 Ide s oda elsétál.
A szakácsnak így van dolga,
 Jobb hivatalt nem talál.
Úr a szakács és nem szolga,
 Konyhájában kiskirály!


Hátra Kezdőlap Előre