| 1. |
| A kemény kősziklák kietlen kebelében, |
| Járatlan barlangok elrejtett mély öblében, |
| | A vadon erdők közt találtam kedvemet, |
| | És lelkem-kihültig itt töltöm éltemet. |
|
|
| 2. |
| A büszke szin világ sétáljon fris bársonyban, |
| Egy kevés ronggyal is béérem én azonban. |
| | Maholnap a kigyók felbontják testemet, |
| | Az apró férgecskék elosztják bélemet. |
|
|
| 3. |
| Tobzódó torkosok felkészült jó lakási, |
| A borral töltöző iszákok tombolási |
| | Nem kisztik torkomat; énnálom édes iz |
| | Egy marok fűgyökér, egy ital forrásviz. |
|
|
| 4. |
| Ha búba merülek, ha szivem kezd lankadni, |
| Ébreszt a forgó ég, vigasztalást tud adni, |
| | Éjjel a csillagok viditják szivemet, |
| | A hajnal felderül, meghozza kedvemet. |
|
|
| 5. |
| Ha test, vér megindul, háborgat rut ostrommal, |
| Böjttel sanyargatom, megtöröm ostorommal, |
| | Tüskébe keverem áruló testemet, |
| | Igy óltván tüzeit, megmentem lelkemet. |
|
|
| 6. |
| Eltelvén napjaim, nem félek a haláltul, |
| Elválok örömest ez árnyék rossz világtul, |
| | Ohajtva járulok tehozzád Istenem! |
| | Jutalmam, örököm, kincsem és mindenem. |
|
|
| 7. |
| A lelkem öltözik, reméllem fényességbe, |
| A csontom itt hever, mig társul megyen égbe, |
| | Egy buzgó gondolat engem itt temete; |
| | Ha kérded, ki valék: – egy szegény remete! |
|
|
|
