Egy megtalált könyv

Zsibbadt sokáig olvasatlanul

(Inni, vadászni sokkal könnyebb

Magyar kastélyban) s végül kidobták

Bűnöknek bűnösét: a könyvet.

Jó könyv volt: elmés, szép Voltaire-kötet:

Nagy rombolások szent harctevője.

(Egykoron volt még a magyar urnak

Tisztessége és agyvelője.)

Ma már a kastély unja a betűt,

Retteg a könyvtől s hunn trágyadombok

Várják Voltaire-től egészen máig,

Aki könyvekben nagyot mondott.

S a trágyadombnál elment valaki,

Egy szennyes zubbony, egy éhes elme

S isten bárányát, Voltaire ó könyvét

A trágyadombról fölemelte.

Belenézett és megdördült az ég,

Dühtől gyultak föl bús, izzadt orcák,

Hejh, fázni fog még e könyvtől, tüztől

A papos, uri Magyarország.

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1907. december 22. XXXV. évf. 303. sz. – Ady Endre – Olvasótár [a Népszava melléklete] 2. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1008.

Szövegkritika

Alapszövegünk a Nsz-ból.

Javításaink:

4 A Bünöknek bünösét rövid ü-it mindkét szóban ritmikai meggondolásból hosszúra javítottuk.
8 A sor végén a zárójel és a pont sorrendjét fölcseréltük.
9 A betüt rövid ü-jét ritmikai indokból hosszúra javítottuk.
11 A Voltairetól-t Voltaire-től-re javítottuk.
18 A bus rövid u-jára ritmikai okból ékezetet tettünk.

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula hívja föl a figyelmet arra, hogy a Nsz kiadásában ekkor jelent meg Voltaire Candide-ja. (Földessy: Amt 302.) Ady a verset ez alkalomból írta a Nsz-nak. – A hunn trágyadombok kifejezés esztendők múlva visszatér az 1912-es Rohanunk a forradalomba c. költeményben „Hunnia úri trágyadombja” alakban. – Az isten bárányát, Voltaire ó könyvét: bibliai reminiszcencia. Keresztelő János nevezte Jézust Isten bárányának: „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni és monda: Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János 1: 29.) „Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül; És ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Imé az Isten Báránya!” (János 1: 35–36.)