| Egy perc és megcsókol az Élet, |
| Testem vidám, lángoló katlan. |
| Égnek a nők, a házak, utcák, |
| A szívek, álmok. Minden ég |
|
| Egy perc és kis ördögök jönnek: |
| Üstökkel a lángot lohasztják. |
| Jön a kétség, a hunyás, nagy Fagy. |
| A sár jön s tán eszünkbe jut |
|
| Egy perc és szörnyű buta balság |
| Ül mellünkre jeges üleppel. |
| Röhögést hallunk: „Lapos erszény, |
| No-no, lassan a testtel.” |
|
| Egy perc és meghal minden bennünk. |
| Meghal a mesebeli herceg, |
| Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk: |
| „Rossz Isten, adnál legalább |
| Csak tízszer ennyi percet.” |
|
|