|
Első megjelenés: BN Esti lap 1907. november 3. XII. évf. 261. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel Az álmok légiója címen A nagy álom c. verssel együtt másodikként közli.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 178.; VA2 (1910) 99.; VA3 (1910) 99.; VA4 (1918) 99.; VA5 (1919) 134. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 82. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA1-ből. A BN publikációja csak két strófás: az 1. és 3. versszakból áll. A 2. versszakot feltehetően a VA összeállításakor iktatta be a versbe Ady. Ady a VA1 levonatában (PIM A. 126/1.) a 2. sor végén a vesszőt pontra javította. KeletkezéstörténetA halál-hangulat és a továbbélés gondolata Adynál nem sokkal korábban novellában is megjelenik: „A halhatatlanság az – írja Levél egy Ilonához c. novellájában 1907. okt. 24-én –, hogy én hiába halok meg akár naponként is, hiába temetem el magam, vagyok. Vagyok, sőt, ha egyre kevesebbet írok, annál erősebben és fanatikusabban csinálom az irodalmat.” (AEön 770.) Személyének és műveinek, valóságos életének és képzeletének ilyen ellentételező szétválasztása gyakori a verseiben. Különös módon vizionál: Most egy kicsit elbujdosik / S megáll az elmulásnál: „Így beszélni csak egyedül Ady tudott – írja Földessy Gyula –, ez az ő egész külön nyelve. Megáll az elmúlásnál, annyi, mint meghal. De mégse! Mert a »most egy kicsit elbujdosik« annyit jelent, hogy egyszer megint visszajön az életbe. Olykor nagyon furcsán fejezi ki Ady e földi élet előtt már-volt vagy a földi élet után leélendő életét.” (Földessy: Amt 80.) Ady verseit álmok légiójának nevezi: Versek, álmoknak légiója; e kép megjelenik már az Ahol Árgyilus alszik c. versben: „Árgyilus az álmok királya.” (L. e vers jegyzetét.) Földessy az álom motívumot Komjáthy Jenő Kérdés c. versével hozza kapcsolatba: „Vágyak s remények légióin / Korlátlan úr s alattvalói / Az álmok ragyogó hada, / A gondolatok milliárdja, / Az eszmék fényes csapata” – olvashatjuk Komjáthynál. Földessy ehhez hozzáfűzi: „Nem merném mondani, hogy az Ady Komjáthyéival azonos látásai, mondásai akárcsak önkéntelen reminiszcenciák is volnának, annyira beleillenek az ő képei, szavai, szólásai, az ő életérzés-életszemléletbeli egészébe, önmagáról alakított szimbólumaiba.” Rokonságuk mellett különbségükre is utal Földessy. (Uo.) Az álmok felvonulása már Baudelaire-nél megtalálható. Földessy idézi Le poison (A méreg) c. költeményének egyik sorát: „Mes songes viennent en foule” (álmaim csapatosan jönnek). (Uo. 81.) Benedek Marcell a fáradsággal és csüggedéssel magyarázza Ady ekkori halálhangulatú verseit. „Ilyen az elbocsájtott légió – írja. – Álmoknak légiója: a versek szolgáljanak más urat ezentúl, hagyják el a harctalant, a kifáradt, rezignált költőt, »szegény, bús, vén vezérüket«. De ha gazdájuk más lesz is: »föl, föl, föl a magasba«. A rezignáltság csak a maga személyének szól.” (Benedek II. 24–25.)
|