Erdély lelkének fehér és piros vérsejtjeiből dómkolosszus épült, amelynek minden köve és pillére a művelődés és az ősi talaj védelmének lendületét, bátorságát leheli szét. A finom veretet és a könnyű, kecses vonalakat néha rideg kősziklatömegek éktelenítik ugyan, de a masszívumról is lerí ennek a földterületnek különleges, minden országtól elütő, sajátságos jellemvonása.
Hol van még a világon aránylag ennyi templom és egy faluban annyiféle és mégis egyvonású istenimádat?! Hol van annyi versengés az igaz erkölcs és a patriarkális vonás megőrzésében? És hol van az az ország, ahol annyira fénylenének a békés és megzavart évszámok, és ahol – sajnos – újabban oly kevéssé becsülik meg a közös népi élet korszakokat alkotó, ragyogó vívmányait?!
De azért büszkeséggel tölthet el mindenkit, hogy az idők járása alig hagyott fekete foltot a história s az emlékek lapjain. És büszkeséggel tekinthet azokra a törekvésekre, amelyek a múlt megbecsülésére vonatkoznak. Minden régi kő, amit visszahelyeznek eredeti helyére, és minden antik tárgy, amelyhez szívósan ragaszkodnak, amelyet dédelgetnek és el nem tulajdonítanak, azt a szellemet dicséri, amely naggyá teszi ezt a tartományt. A miénk a Bethlen bástya, a dévai vár éppúgy, mint a Kirchenburg és a szombatfalvi Brâncoveneşti-templom*.
A szász földnek temérdek a műemléke. Megalkotásukat a Flandriából hozott szellem segítette elő, de megőrzésük Erdélyé. És minden emlék különleges rokon vonást, egységet árul el. Nemcsak szépséget, magasztosságot, hanem praktikumot is. A Szent Mihály-templom tornya elüt a templom stílusától, de meg van úgy alapozva, hogy minden viszontagsággal büszkén dacol. A gyulafehérvári ősi templom iskolája az építészeti stílusoknak. Ha újabb forma jött, azt alkalmazták. Mindenben a változatoknak és különbözőségeknek ez a csodálatos harmóniája jelképezi e bérces hont.
Változatosságában szép a berethalmi vártemplom is. A gót ívek barátságosan férnek meg a román stílű bástyafalak mellett, és harmóniába olvadnak a püspöki rezidencia magyaros motívumaival. A mauzóleum, amelybe közel négyszáz évnek egyházi múltját tömörítették, a germán sajátosság mellett is felmutatja a kölcsönhatásokat. Reverendissimus Dominus Jacobus Aurelius sírkövén olyan a metszés és olyanok a díszítések, hogy a magyar művészet befolyását letagadni nem lehet. A Freimaurerek, akik a német történelmi városokban vagy pedig a kőfaragás ottani iskoláinak elágazásaként tanulták a mesterséget, felszívtak minden esetben valamit annak a területnek szokásaiból és jellegéből, ahová a munkaadó, a megrendelő hívta őket.
A vártemplom eldugott völgyben fekszik, alig ismerik, nem sokan törődnek vele. A háború előtt a budapesti szépművészeti iskola tanítványai kirándulásra jöttek a községbe, és felvételezték az épület minden különleges és nevezetes porcikáját. A rajzokat az új idők furcsaságai eltüntették a hajdani püspöki rezidenciából. De szerencsére megmaradt a szellem, az az erősség, amelynek az erdélyi szász nép hétszáz éves múltját köszönheti. Jelentéktelen és megakadályozhatatlan pusztuláson kívül a vártemplom minden részét muzeális állapotban tartják fenn.
Állnak a kövek, és figyelmeztetnek. Mert Erdélyben minden a védelemre rendeződött be, s a lovagi várakból sohasem törtek ki harácsolásra a hadak. Védték a Maros vizét, a havasokat és Istenüket. S a vártemplomok lőrései közül a szeretet hite ömlött szét, amikor elvonult a pogány, s a hegyek, völgyek fölött fehér, csipkeszerű bárányfelhők úsztak.
1928