Köpeczi Sebestyén József+

Erdély címere

Magyarország erdőntúli része a mohácsi vész előtt nem volt önálló, tehát külön címere sem lehetett. Ez országrész három egyenjogú nemzetének – a magyarnak, székelynek és szásznak – külön nemzeti és politikai területe volt ugyan az uralkodók által biztosított önkormányzattal, mégsem alkottak külön államot a magyar állam keretén belül. Az erdőntúli rész kormányzását a vajdák látták el, kik okleveleikben saját nemzetségi címerüket használták.

A mohácsi vész után, midőn Magyarország megoszlik, az erdőntúli rész – Erdély – lépésről lépésre halad az önállóság felé, melyet 1542-ben el is ér. Urai, mint Szapolyai János, majd özvegye, Izabella, és fia, János Zsigmond bár csak Erdélyt és kapcsolt részeit bírták, igényt tartottak egész Magyarországra, s így a magyar királyi címet és Magyarország címerét viselték mint igénycímert, és erdélyi uralmukat Magyarország megszerzése alapjának tekintették. Uralkodásuk alatt Erdélynek még külön vajdái is voltak.

János Zsigmond 1571-ben lemondván Miksa javára a királyi címről, ezzel végleg kialakul a három nemzet szövetséges államisága – a független Erdélyország.

*

Báthori Gábor fejedelmi címere

*

János Zsigmond halála után, 1571-ben Báthori István lett Erdély fejedelme, ki mindenképpen biztosította az ország függetlenségét, s 1576-ban, lengyel királlyá történt választása után is, midőn a kormányzást testvérére, Kristófra bízta, éberen őrködött Erdély államisága felett. Mindketten – mint a régi vajdák – csak nemzetségi címerüket használták az ország ügyeiben.

Báthori Kristóf utóda, fia, Zsigmond – ki római szent birodalmi herceg lett, s ősi címerét a birodalmi sas mellére helyezte – egyesítette a három szövetséges nemzet címerképét; alatta alakul ki Erdélynek nagyjában máig változatlan címere.

Szapolyai János királyi címere négyelt pajzs szívpajzzsal; a szívpajzs négyelt; első és negyedik mezejében egyszarvú, a második és harmadik mezejében hármas halomból növekedő farkas látható, melyet félhold és csillag kísér (családi címer); a nagy pajzs első és negyedik mezejében a magyar vágások, második és harmadik mezejében a hármas halmon álló kettős kereszt foglaltatik (Magyarország címere). Özvegye, Izabella királynő, és fia, János Zsigmond Lengyelország, Milano (Sforza), Dalmát- és Magyarország címerét egyesítik családi címerükkel. (Négyelt pajzs; I. szintén négyelt; 1. a hármas halomból növekvő farkas; 2. a hármas halmon álló kettős kereszt; 3. a magyar vágások; 4. egyszarvú. II. A koronás lengyel sas. III. Cölöpmentén ötször hajló, koronás gyermeket elnyelni látszó kígyó [Milano]; IV. A három, koronás [2,1], szembefordult oroszlánfő Dalmátország).

Báthori István mint erdélyi fejedelem csupán nemzetségi címerét használta (három párhuzamos, pólya mentén lebegő, balról ínyből kinövő, kissé fölfelé ívelt, hegyes agyar; vörösben ezüst). Lengyel királlyá választatása után a lengyel sassal és litván lovassal négyelt pajzsára helyezte szívpajzsképpen nemzetségi címerét.

Báthori Kristóf nemzetsége címerével pecsételt. Fia, Zsigmond fejedelem alatt 1590-ben alakul ki Erdélynek a magyar, székely és szász nemzet címeréből összetett címere.

Hogy az erdélyi három nemzetnek 1500 előtt volt-e külön-külön címere, homály födi.

A magyar nemzet sasos címerére némi bizonyítékunk az, hogy a legrégibb magyar vármegyének, Alsófehérnek nagyjában azonos címere van, s hogy e vármegye főispánja őrizte a magyarok pecsétjét.* A nemzet címere mindenkor növekvő, stilizált, a vármegyéé pedig halmon álló, természetes, kiterjesztett szárnyon fekete sas, kék mezőben.

Hogy a székely nemzetnek kék mezőben napot és félholdat mutató címerét – az azelőtt használt medvefőn, szíven és koronán átszúrt kardot tartó páncélos kart ábrázoló címere helyett – Zsigmond király adományozta volna, nem bizonyítható.

A szász nemzet hétbástyás beszélő (ti. Siebenbürgen) címerének is legelső nyoma az 1590-es fejedelmi pecséten található. Pecsételési jogukról II. Endre király 1224. november 30-án kelt oklevele így szól: „In super eisdem concessimus, quod unicum sigillum habeant, quod apud nos et magnatos nostros evidenter cognoscatur”stb.* Pecsétjük, melyet I. Lajos király uralkodásáig használtak, kör alakú, átmérete 6,8 cm. A kettős poncsor közti legendája: SIGILLVM CIBINIENSIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM. Tudtunkkal egyetlen ép példája sem maradván meg, a legenda több pecsét töredékéből volt megállapítható.

A pecsét Nagy Lajos király uralkodásának kezdetéig volt használatban, mikor újabb címeres pecsétet vésettek; az 1372. évben kelt oklevél így jelzi az új pecsétet: „In cuius rei testimonium firmum verum ratum novum sigillum omnium septem sedium praesentibus cernitur subappensum.” Alakja 6,4 cm átmérőjű kör; két domború gyöngysor közti unciális betűs legendája: SIGILLVM CIBINIENSIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM. Tükrét négyes karéj foglalja el, melynek külső, ívelt háromszögű beszögelléseit egy-egy stilizált liliom tölti ki. A négyes karéjnak (Vierpass) kettős vonalakkal, keresztben rutázott mezejében három háromszögletű pajzs foglal helyet; a két felső peremén pedig egy nyílt korona nyugszik, három magas, karcsú liliom között egy-egy tüskével; e korona alsó mérete egy pajzs szélességgel egyenlő. A két felső pajzs oldalai összeérnek, tengelyük párhuzamos, és csücskükkel az alsó pajzs két felső szögletén nyugszanak. A három pajzs címerének leírása a következő: 1. A felső jobb pajzs mezeje hasított; jobbról hétszer vágott, balról pedig liliomokkal hintett. 2. A felső bal pajzs mezejében koronás sas lebeg. 3. Az alsó pajzs mezejében liliomos, nyílt korona alatt egy hegyével lefelé fordított, áttört háromszög lebeg, melynek minden csúcsára egy-egy heggyel kifelé álló szívalak van tűzve.

*

Bethlen Gábor fejedelmi címere

*

A felső jobb pajzs a magyar állam Anjou-kori – a felső bal pajzs Lengyelország – az alsó pedig Szeben kerületnek címere.

A leírt pecsétet használja ma is a Szász Egyetem Nagyszebenben; tipariuma XV. századbeli, s minusculás körirata: Sigillum Minus Septem Sedium Saxonicalium, ami azt mutatja, hogy nagypecsétje is volt.

A szász nemzet nem tartotta meg címerében a levelekkel tűzött háromszöget, megőrizte azonban Nagyszeben város címerében a koronával együtt a háromszöget két harántkeresztbe helyezett pallossal átfűzve (vörösben arany).

Báthori Zsigmond fejedelem pecsétjén tűnik fel először Erdélynek a három nemzetéből alakított címere.

Nagy, fejedelmi pecsétje kör alakú, átmérője 4,4 cm. Keskeny levélkoszorúval övezett mezejében nagy, latin betűs körirata: SIG · DG · TRA · MOL · VAL · TRA · ET SAC · ROM · IMP · PRIN · PAR · REG · HUN · DOM · SIC · COM, melyet felül a címerekre helyezett korona szakít meg. A pecsét tükrében három, stílusában különböző pajzs, illetve kartus foglal helyet. A legfelső pajzs háromszögletű, ettől jobbra és balra egy-egy, belső oldalán erősen kikaréjozott, kívül kevés megszakítással köríves, alul és felül csigavonalban végződő olasz reneszánsz kartus vonul a pecsét tükrének aljáig, közbevevén az alsó, szimmetrikus, lengyel reneszánsz kartust. A két oldalon levő kartusnak a háromszög pajzs felé nyúló végződésén nyugszik egy nagy, nyílt korona, öt karcsú, gótikus levél közt négy csücsökkel. A pajzsok címerei következők: 1. A felső, háromszögletű pajzs mezejében kettős, koronás fejű sas lebeg, mellén koronázott szívpajzzsal, ebben három agyar, ínyből kinövőleg, heggyel balra fordítva (a fejedelem római szent birodalmi hercegi címere). 2. A jobb oldali kartus vágott; felső mezejében növekvő sas, s felette sugaras nap és növekvő félhold, alsó mezejében pedig hét bástya (3, 3, 1) lebeg (Erdély három nemzetének egyesített címere). 3. A bal oldali kartus vágott; felső mezejében, a vágóvonalon természetes, kiterjesztett szárnyú, balra fordult, de jobbra tekintő sas áll, csőrében jobb haránt irányú kettős kereszt szárát tartva; a kereszttől jobbra sugaras nap, balra növekvő félhold lebeg (Nagy-Oláhország); alsó mezejében pedig üres pajzslábon két szembefordult, hosszú kaftános férfi áll, köztük a pajzslábból kinövő, magas törzsű, lombos fa tetején balra fordult, csőrében gyűrűt tartó holló (Kis-Oláhország). 4. Az alsó szimmetrikus kartus mezejében szembefordult, karikával átfűzött orrú bölényfő, szarvai közt hatágú csillag, tőle jobbra fogyó félhold, balra pedig sugaras nap lebeg (Moldva).*

*

Barcsai Ákos fejedelmi címere

*

Bocskai István 1605-ből való aranyán és pecsétein következő címert használja: három pajzs; 1. a középső, Sárkány-renddel övezett pajzsban oroszlán ágaskodik, melynek szeme dárdával van átütve; csőrsisakjának dísze az oroszlán lépő helyzetben (családi címere, kékben arany). Ettől jobbra 2. Magyarország (kettős kereszt) jobbról, vágások balról. 3. Balról Erdély; pajzsa vágott; felső mezejében növekvő, koronás sas, az alsó mezőben pedig felül négyes, alul hármas halomsor, s minden halom tetején egy-egy bástya; a nap és félhold elmaradt.

1606. évi aranyain a címer: zárt korona alatt négyelt pajzs, Sárkány-rendes szívpajzzsal, ebben családi címere. A nagypajzsban: 1. az apostoli kereszt; 2. vágott; felül nap és növekvő hold, alul kinövő sas; 3. hétszer vágott; 4. hét lebegő bástya 2, 3, 2; a bástyák sorrendje nem mindig ez.

Rákóczi Zsigmond pecsétjén s pénzein a címer: a pajzs alul vágott; mezejében a nemzetségi (hiányos) címer: a vágóvonalon álló, jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú koronás sas, felemelt jobbjával görbe kardot tartva, s a vágóvonallal párhuzamosan, a sas bal lába által megszakítva AQVILA felirat; a pajzslábban pedig hét bástya lebeg egy sorban. Úgy látszik, az aquila szó helyettesítette a magyarok sasát e hibás szerkezetű, heraldikátlan címerben, a székelyek napja és félholdja pedig, mint annyi más későbbi emléken is, elmaradt.

Báthori Gábor hárompajzsos címert használt; középsőben nemzetségi, jobb oldaliban a szász (hét bástya), bal oldaliban pedig a magyar kinövő sas (gyakran a sasos pajzs van jobbról). 1609. évi négyszögű tallérjának címere áll legközelebb Erdély mai címeréhez; a székelyek címere azonban hiányzik belőle. Sárkány-renddel övezett s e felett zárt koronás, kerek talpú, keskeny pólyával vágott pajzs, szívpajzzsal, ebben nemzetségi címere; a nagypajzs felső mezejében a pólyából kinövő sas, alsó mezejében pedig hét bástya lebeg (4, 3). E heraldikus, szép, bár nem kifogástalan (a Sárkány-rend csak a családi s nem Erdély címerét illeti meg, tehát a szívpajzs köré lett volna helyesen alkalmazandó) s hiányos emléken találkozunk először Erdély címerének mesteralakjával, a keskeny pólyával.

Bethlen Gábor fejedelem 1617. évi garasának címere: kerek talpú pajzs, kétszer vágva; a felső mezőben nap és félhold lebeg; a középsőben kinövő sas, az alsóban pedig hét (4, 3) bástya lebeg. Tízes aranyának címere három pajzs, melyeknek peremén két oroszlán tart közösen egy zárt koronát. A középső pajzs Sárkány-renddel övezett, s az iktári Bethlen nemzetség címerét tartalmazza, mely két szembefordult hattyú, s nyakukat közösen egy pólya menti nyílvessző fúrja át (kékben); a család címerében a hattyúk felett egy ezüst talpas kereszt lebeg, ezt azonban a fejedelem valószínűleg protestáns hitére való tekintettel sohasem használta. A jobb oldali pajzs felül és alul vágott; a pajzsfőben nap és félhold lebeg; a középső mezőben pedig az üres pajzslábból balra tekintő sas növekedik. A bal oldali pajzsban hét bástya (1, 2, 1, 2, 1) lebeg. Mint választott magyar király Magyarország címerét is felveszi címerébe, s pajzsa fölé a szent koronát helyezi. Ekkori címere: négyelt pajzs, Sárkány-renddel övezett szívpajzzsal, ebben nemzetségi címere; a nagypajzs 1. koronás hármas halmon a kettős, apostoli kereszt (e címerben jelenik meg először erdélyi emlékeken a hármas halmon a korona); 2. kinövő sas, melyet sugaras nap és növő félhold kísér; 3. hétszer vágva; 4. hét lebegő bástya (2, 3, 2). A székelyek két címerképét néha elválasztja egymástól; előbbi helyén maradt, a sas előtt, utóbbi pedig a bástyák fölé kerül. Bethlen Gábornak a királyi címről való lemondása után elmarad címeréből a Magyarországot jelző rész, s helyébe az első mezőbe felesége, Károlyi Zsuzsánna hármas halmon álló, szívet tépő karvalya, a 3. mezőbe pedig Oppeln és Ratibor* sasa kerül.

*

Apafi Mihály fejedelmi címere

*

Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi (Hohenzollern) Katalin házi címerét egyesítette Erdély és elhalt férje címerével.

A két Rákóczi György lényegében megtartotta Erdély címerét úgy, mint Bethlen Gábor alatt volt. Különösen szép I. Györgynek címere az 1641-ben készített s jelenleg a kolozsvári városház lépcsőházának falába beépített, később helyesen színezett kőemléken. Ez kartusba foglalt, hasított, jobbról pajzslábbal, balról pajzsfővel ellátott kerek talpú pajzs, szívpajzzsal; ennek vörös mezejében hármas, zöld halom mögül előtűnő, hatküllős aranykereken arannyal fegyverzett, koronás, stilizált, fekete sas áll, felemelt jobbjával aranymarkolatú, görbe kardot tartva (Rákóczi-címer). A nagypajzs jobb oldali kék mezejében a vörös pajzslábból stilizált, koronás, fekete sas növekedik, felette pedig sugaras naparc lebeg. Baloldalt a kék pajzsfőben növekedő ezüst félhold, alatta pedig aranyban hét (2, 3, 3) vörös bástya lebeg. A pajzs peremén zárt, fejedelmi korona nyugszik.* Pecséteiken, érmeiken szintén ezen címert használták; a pajzsláb legtöbbször damaszkolt, s a bástyák sorrendje változó.

Rhédey Ferenc, Barcsai Ákos, Kemény János, Apafi Mihály szintén megtartották elődeik országcímerét, melyre szívpajzsképpen saját nemzetségi címerüket helyezték. Rhédeyé: (kékben, zöld mezőn) koronás, kettős farkú oroszlán, görbe karddal. Barcsaié: (kékben) koronán könyöklő, görbe kardot tartó, átnyilazott páncélos kar (néha korona nélkül, cölöp mentén lebegő páncélos kar karddal, nyílvessző nélkül). Keményé: (kékben) lebegő koronából növekvő szarvas, melyet félhold és csillag kísér; ez utóbbi néha elmaradt. Apafié: (kékben) lebegő csonkból kinövő, leveles, gyümölcsös szőlővenyige s ezen rohamsisak, mely alulról bal haránt irányban egyenes karddal van átütve.

Apafi Mihály egyes emlékein a nap körül, vagy a nap és hold közt, egy vagy több csillag is szerepel felemlítendő azonban, hogy a keskeny pólya majdnem minden érmén feltalálható. Erdély címerének ezen mesteralakja – mint tudjuk – Báthori Gábor alatt fordul legelőször elő.

Barcsai fejedelemsége alatt az erdélyi rendek Szászsebesen+ országgyűlést tartottak (1659. május 24-től június 25-ig), melyen elhatározták a három nemzet s a partium részére külön-külön címeres pecsét vésetését.*

A három nemzet pecsétje elkészült, a partiumé valószínűleg nem. A magyar nemzet, illetve vármegyék pecsétjének eredeti tipariuma az Országos Levéltárban van. A másik kettő még 1661-ben elveszett, s Apafi Mihály a szebeni polgármester útján készíttetett az elveszettekhez hasonló újakat.

Az erdélyi fejedelemségnek az ausztriai ház jogara alá jutásával letűntek Erdély címeréből nemzeti fejedelmeink ősi, nemzetségi címerei, s elkövetkezett a német-római szent birodalmi, császári sas uralma.

Különben lényegileg nem változott meg Erdély címere, mely immár a birodalmi sas keblén ékeskedett, az Aranygyapjas-rend jelvényével övezve, szívpajzsában a Babenbergek pólyás címerével.

Apafi fejedelem 1690. április 15-én bekövetkezett halála után a gubernium Bánffy György pecsétjét használta, majd a nagyszebeni országgyűlés 1691-ben elhatározta négy pecsét vésetését, azonban arra nézve nem történt intézkedés, hogy milyen címert és köriratot foglaljanak e pecsétbe. I. Lipót 1693. évi május 18-án kelt leiratával három pecsétnyomó készíttetését rendeli el, s ezek közül egy nagyobb s egy kisebb álljon az udvarnál levő kancellárnál s egy az Erdélyben maradó főtisztviselők egyikénél. A pecsétek 1696-ra Bécsben elkészültek s használatba vétettek. Címerük a következő: a német-római szent birodalmi sas mellén az Aranygyapjas-rend jelvényével övezett, ovális vágott pajzs, szív alakú, pólyával vágott szívpajzzsal; a nagypajzs felső mezejében növekvő sas, alsó mezejében sugaras nap és kelő félhold alatt hét bástya (3,4) lebeg. A nagyobb pecsét közjogi és kegyelmi oklevelekre, a kisebb pedig kormányszéki jelentésekre és ítéletekre nyomatott.

*

II. Rákóczi Ferenc nagypecsétje

*

I. Lipót pénzein a címer rendesen hasított pajzsba foglalt; jobbról a kinövő sas, felette a nap, balról a növő hold s alatta hét bástya lebeg. 1692. évi aranyának előlapján a birodalmi sas s mellén Szeben címere foglal helyet; hátlapján pedig vágott pajzsban Erdély címere, felül kinövő sas, alul hét (4, 3) halom, mindenikén egy-egy bástya; a pajzsot császári korona fedi. Pénzein gyakran csak a hét bástya jelzi Erdélyt.

Még föllángolt egyszer a nemzeti fejedelemség, s Erdély címerébe visszatért újból egy ősi nemzetség pajzsa, mely fél századja tűnt le onnan, a Rákócziaké.

II. Rákóczi Ferenc rendkívül finom kivitelű és heraldikus pecsétjén a címer a következő: kerek talpú, négyelt pajzs, kerek talpú szívpajzzsal, ebben a nemzetségi címer: vörös pajzsban, hármas halom mögül előtűnő, hatküllős kereken álló, kiterjesztett szárnyú sas, jobbjával görbe kardot tartva. A nagypajzs négyelt; 1. kékben sugaras naparc; 2. vörösben növő arcos holdsarló; 3. vörösben damaszkolt, ezüst pajzslábból kinövő stilizált sas; 4. kékben hét (1, 2, 3, 1) bástya. A pajzsot hercegi korona födi. Ez a legelső színjelzett országcímer.

Pénzeinek címere: pólyával vágott ovális pajzs, szívpajzzsal (nemzetségi címer); a nagypajzsban felül kinövő sas; a pólyában nap és növő hold; alul hét bástya (4, 3).

I. József, Eleonóra, III. Károly alatt nem változott Erdély címere. A fejedelmi cím a magyar királyival kapcsolatban 1712-ben, III. Károly alatt jelenik meg először, kinek pecsétcímere teljesen azonos I. Lipót 1706. évi címerével.

Mária Terézia 1740-ben, trónralépte után hamarosan új pecsétet készíttet Erdélynek. Ennek címerében egymás mellett két zárt koronával fedett szívpajzs van; a jobb oldali Babenberg, a bal oldali Erdély (vágott, felül kinövő sas, nap- és holdkísérettel, alul hét [4, 3] bástya). A nagypajzs egyszer vágott, pajzslábbal; a felső mező négyszer hasított (1. Dalmácia, 2. Magyarország, 3. négyelt: Castilia, Leon, Aragónia, Szicília, 4. Csehország, 5. Horvátország). A középső mező hasított (1. Milánó, ezt födi a Babenberg-címeres szívpajzs; balról újból hasított; 1. Burgund, erre van helyezve a második szívpajzs; Erdély címere. 2. Tirol). A pajzsláb négyszer hasított (1. Krajna, 2. Steiermark, 3. Lotaringia, 4. Karinthia, 5. Görz). A pajzsot császári korona födi. Midőn férje 1745-ben római császárrá választatott, e címer változatlanul a kétfejű sas mellére helyeztetett.

Erdély 1740-ből való, Mária Teréziának Vallis F. által készített hódolati érmén a címernek egy egészen új formájával találkozunk. Ez aranyékkel három részre osztott kék pajzsban jobb oldalon balra repülő természetes sas, balról sugaras naparc, s alatta növő félhold, az ékben pedig 7 vörös bástya lebeg (színjelezve van). A pajzsot fejedelmi korona alatt hermelinnel bélelt bíbor palást övezi.

Mária Terézia királynő Erdélyt 1765. november 2-án kelt aranybullás oklevéllel nagyfejedelemségre emelte, s régi címerét új, nagyfejedelmi koronával ékesítette, fejedelmi süvegét leveles és pántos diadémmal övezvén, csúcsát kereszttel díszítvén. Pecsétjén pedig az előbb leírt s a római szent birodalmi sas mellére helyezett nagy címerre két királyi korona helyeztetett, s az erdélyi szívpajzs koronája nagyfejedelmi koronával cseréltetett fel.*

Mint látjuk, a címer a koronán kívül semmi új motívumot nem tartalmaz, ugyanaz – a pólyán kívül –, mint a Báthori Zsigmond pecsétjén levő; feltűnő azonban, hogy a székelyek holdja, mely minden emléken növőnek, azaz szarvaival jobbra van ábrázolva, itt megfordul, s fogyó félholdat mutat.

 

*

 

A címer többé lényegében nem változott, helyét azonban többször változtatta a Habsburg–Lotaringiai-ház uralma alá tartozó országok címerei között.

*

Erdély címere a nagyfejedelemségi oklevélen

*

II. József erdélyi nagy, titkos pecsétjének háromszor hasított s négyszer vágott pajzsa a német-római szent birodalom glóriás fejű sasára van helyezve; ennek közepén, egymás mellett két, koronás pajzsocska látható, s a jobb oldali a genealógiai, a bal pedig az erdélyi nagyfejedelemségi címert tartalmazza. A nagypajzson a magyar és cseh korona nyugszik, a sasfejek felett a császári korona lebeg.

I. Ferenc 1792-ben használt erdélyi titkos pecsétjének címere (ez nincs a kétfejű sas mellére helyezve) szintén a fenti két középpajzsot mutatja. A nagypajzsra a magyar szent korona van helyezve. 1804. évi nagy pecsétjének pajzsa már a glóriás birodalmi kétfejű sas mellén díszlik, s peremére a magyar szent és cseh korona van helyezve; a két középpajzs éppen olyan, mint az első kettőn.*

Az 1804. augusztus 8-án megállapított német-római császári nagy, titkos pecséten kerül Erdély címere a magyar szent korona alá tartozó országok címerei közé. E nagy címernek első csoportja négyelt, szívpajzzsal (Magyarország a szent koronával): 1. Dalmát-, 2. Horvát-, 3. Szlavónországok, 4. Erdély. Az ugyanazon évi magyar, nagy titkos pecsétben a szívpajzs szent koronával fedett, s Magyarország címerét mutatja, ez födi a fennhatósága alá tartozó kilenc ország címerét a középpajzsban (Dalmát-, Horvát-, Szlavónországok, Bosznia, Szerbia, Kumánia, Galícia, Lodoméria és Bulgária); a nagypajzs kétszer hasított s kétszer vágott, és a középső sor (hasított) jobb oldali harmadának jobb mezejét foglalja el Erdély címere, vagyis nem tartozott magyar impérium alá. A nagypajzson a cseh és a házi, a nimbuszos sasfők felett a császári korona ábrázoltatott.

A szabadságharc alatt nyomott papírpénzek címere négyelt pajzs, szívpajzzsal. Magyarország jobbról, vörösben négy ezüstpólya (!), balról vörösben az apostoli kettős kereszt; a nagypajzsban: 1. Erdély (úgy van ábrázolva, mint a Mária Terézia részére készített 1740. évi hódolati érmen, vagyis ékkel), 2. Horvát-, 3. Szlavón-, 4. Dalmátországok címerei.

Az 1866. évi nagy, császári címerben megmarad Erdély a nagypajzs jobb első, Magyarországhoz tartozó csoportjának negyedik mezejében. A középcímerben a sas jobb szárnyának negyedik helyéről a bal szárny harmadik helyére került. A címerek sorrendje itt következő: az osztrák császári sas mellén az érdemrendek jelvényeivel övezett Habsburg–Lotharingen-címer nyugszik. A jobb szárnyon felül 1. Magyarország, alája sorakoznak: 2. Galícia, 3. Alsó-Ausztria, 4. Salzburg, 5. Steiermark, 6. (legalul, középen) Tirol. A bal szárnyon legfelül: 1. Csehország, 2. Illíria, 3. Erdély, 4. Morvaország–Szilézia, 5. Krajna.

Erdély címere már az 1804. évi császári nagy pecsét címerének Magyarországhoz tartozó csoportjában is a negyedik mezőt foglalta el, s e rangsort tartotta meg minden rendezés alkalmával, így akkor is, midőn az egyesített címer Fiume (1874. febr. 9.), majd Bosznia-Hercegovina címerével bővült (1915. okt. 11.).

Hivatalos leírása az 1915. évi legfelső kézirat szerint: „4. (Alsó bal negyed) Erdély; vörös keskeny pólyával osztott mező; fent kékben arannyal fegyverzett, kinövő fekete sas, melyet a felső jobb sarokban sugaras arany nap, a felső bal sarokban fogyó, ezüst holdsarló kísér; lent aranyban hét (4, 3) vörös bástya (vár) egy-egy zárt kapuval, két-két oromsorral – a felső három-, az alsó négyormú – és az oromsorok között két-két ablakkal.”*

A sas az 1765. évi nagyfejedelemségi diplomában fekete csőrű. Az 1896. évi hivatalos kiadványban szerepel először arany fegyverzettel, s így állapíttatott meg az 1915. évi középcímerben is. A félhold az 1896. évi hivatalos kiadványban növekedő, ez az 1915. éviben helyesbíttetett.

Erdély címere szerkezetileg több tekintetben kifogásolható, így politikailag is, mert a három egyenrangú nemzet két, helyesen, rangsor szerint következő címerképe mellett a székelység nap és holdja csak mint kíséret, tehát mint a magyar nemzet sasának járuléka szerepel, holott – helyesen – a pajzsnak külön mezeje illette volna meg, miként a másik két nemzetet. Heraldikai szempontból pedig hibás, mert a címertan ama sarkalatos törvénye ellen vét, mely szerint színre színt alkalmazni nem szabad. Igazán szép és kifogástalan a címernek a szász nemzetet illető mezeje, mely érces színt mutat.

Az unióval megszűnt Erdély államisága. Címere politikai határokkal jelölt országot nem jelent, s így egyetlen emlékcímer Magyarország középcímerében.*

1917




Hátra Kezdőlap Előre