A Királykő.

A Királykő, mint már emlitém, a rosnyói völgy délnyugati szögletében emeli fel megdöbbentően nagyszerű, idomra nézve hasonlithatlanul szép sziklatömegét, mely a déli Kárpátoknak királya lenne, ha ott nem állana mellette a Bucsecs 849 lábbal ezt meghaladó szikla óriásaival (a Királykő 7104 láb magas). A Királykő – mint már emlitém – egy óriás L idomát utánozza, rövidebb szára a zernyesti térre néz falmeredeken lemetszett szikláival, hosszabb szára pedig délre nyulik le a törcsvári szoros mellett egészen az oláhországi határszélekig. Legmagasabb s gyönyörűen eredzett csúcsa azon szögletben van, hol e két szár összeütközik. Zernyestről ügyes hegymászó felhatolhat a büszke havas ormaira, az út a Riu átfolyta Subordilla völgyen viszen fel, hol egyik felől a Gura-Riu, másfelől a Királykő vadregényes nagyszerű tájai gyönyörködtetik az útast. E patakban igen sok pisztráng van, elannyira hogy a zuhatagokban rohanó csermelynek messze fenn levő forrásfejénél is bőven találhatni pisztrángot, miért a havasi oláhok azt hiszik, hogy azok a föld alól a forrás erein jönnek ki, pedig tudjuk, hogy a mindig tiszta vizet keresve fölfelé uszó pisztráng bámulatos ugrásokkal szokott a zuhatagokon s más akadályokon áthatolni s igy valószinű, hogy a Riu forrásfejénél mutatkozó pisztrángok is ily módon jutottak oda. A Riu fennvölgyében kanyargólag lehet feljutni a Királykő azon keletre ágazó lankás kifutványára, melyen Magura nevű fennebb emlitett havasi falu van szétszórva. Magurától délnyugat irányu – roppant kőhalmazok, s félelmes sziklafalak közt kigyózó – szük völgyen halad az ösvény a Sztina-Patrillához s azután hegyre emelkedve három órai fáradságos út után a Királykő függőlegesen fölemelkedő sziklafala alatt 3900 lábnyira fekvő Sztina-Vladuszkához ér, mely egy elzárt hegykebelben gyönyörűen fekszik, s hol az oláh határőrök tanyája van. Ez őrtanya fölött vagy 1000 lábnyira a Királykő szikláiba bemélyedő több barlang van, egyike kutszerűleg mélyül nagy távolságra, mert a beledobott kő csak fél percz alatt ért feneket. Ide közel van a Krepatura, egy még a tordai hasadékot is nagyszerüségben túlszárnyaló sziklarepedés, melynek nagyszerű tájaktól környezett nyaktörő ösvényén szintén fel lehet Zernyestről jutni a Sztina-Vladuszkához, csak hogy e rövid út nem másnak, mint zergéknek s zergeként mászó csobánoknak (pásztor) való. Különben annak nem sokat enged azon út, mely a Vladuszkán túl következik, s melyet lovaink hátrahagyásával csak gyalog folytathattunk. Az a Királykő falmeredek oldalának hajmeresztő sziklarepedésein és gerinczélein délirányba hatol, s vagy két órát vesz igénybe, s e két óra minden percze ezer veszélyt hozhat; pedig még hátra van az út veszélyesebb része, mert a hogy a Királykő hátsó részének tetejére felkapaszkodtunk, ösvényünk északra kanyarodik s mindenütt a havas sziklagerinczen huzódik, mely mindinkább egybe szükül, mig egyszer tenyérnyire keskenyedik, ugy hogy alig marad hely, hová az útas lábát letehesse, de nemsokára még e fösvényen kimért tér is elvesz lábai alól, a sziklagerincz oly élessé lesz, hogy azon csak lóháton való ülmodorban lehet tovább kúszni. Két felől széditő mélység s szemkápráztató 7000 lábnyi örvények. A ki szédül, az ne kisértse meg, a roppant sziklalónak éles gerinczén való ezen vészes lovaglást, mert az mulhatatlanúl egyensulyt vesztve, zuhan le a rémletes mélységbe; de aki e vadregényességében borzadályos útat megtenni elég bátor, az egy órai kúszás után a Királykő tetőlapjára ér, honnan nem csak a Barczaság, hanem tiszta időben egész Erdély feltárul szemei előtt és nem csak Erdély, hanem egy messze letekintés nyilik Oláhországba is, a Babuska és Batrina szép hegylánczolatai övedzte Dumbovicza és Jalomicza völgyeire. Idább, közvetlen közelben, szemben a Bucsecs néz farkas szemet; odább a Bodza- és ósánczi szorosok büszke szikla-orma a Csukás; túl a fogarasi havasoknak roppant csúcsai a Negoj, Szurul és Vurfu-Vurla tünnek föl, de mindezek innen, a felhő szomszédos nagyszerü sziklapáholyból tekintve, eltörpülni látszanak és a Királykő uralogni látszik mindezen bércz óriásokat, valamint a végtelenségbe enyésző roppant láthatárt, melynek nyugaton az abrud-bányai havasok, északon a Czibles, Naszód és Besztercze havasai, keletre a Kelemenhavas, Hargita, Nemere és a Szilon vetnek határvonalat, ezen országot körülövedző havasok elmosodó fátyolképekként mind látszanak a távol kétes homályában.

De nem csak e gyengén körvonalozott, de leirhatatlan kilátás az, mi a Királykő csúcsára mászót megjutalmazva elbűvöli, hanem emellett még a királykői viszhangnak észlelése is gazdagon kárpótolja fáradalmaiért, mert e viszhang a földtekén ismert többszótagu viszhangok harmadika. A Királykő tetején egy 1842-ben épitett két öl magas trigonometricus kőgúla van, ettől nyugati irányban 43 lépésnyire a gúla alatt megállva, északnyugatnak kell fordulni, ugy hogy a hang ne a sziklára, hanem a Zernyesttől balra eső erdőségekre essék. A viszhangot hallgatni akarónak pedig a gúla nyugati oldalára kell támaszkodnia, honnan 15 szótagos mondatot roppant nagyitott mérvben dörgésszerüleg ad vissza e viszhang, mely e szerint egy hajlott viszhang, melynél a phonokamis központja nem esik össze a phonissal, azaz hogy a beszélő és hallgatónak két különböző ponton kell állnia, vagyis oly csereviszhang, melyet csak két egyén felváltólagosan élvezhet. E viszhangot szabadságharczunk egyik nemes áldozata, Kurz Antal*1849-ben megölték az oláhok. fedezte fel. 1842-ben*Akkor arról érdekes felolvasást tartott a Siebenb. Landesk. egylet közgyülésén, mely annak évkönyvében megjelent.; ugyanakkor látott ő a Királykő tetején egy nagyszerű szivárvány dicsfényben ragyogó ködképet, melyet oly szépen, oly meghatva irt le akkor*Lásd Blätter für Geist stb. 1843-ik évf. 106–107. lapján.. E gyönyörű tehetségű, e nagy szerepre hivatott fiatal, a szabadságnak e lelkes hőse, ki hivatva vala az erdélyi szászok között a szabadság áldásos magvainak elhintésére, a magasztos lelkületű iró és történész élete tüneményszerű volt és tünékeny volt mint ama túlvilági ködkép, mely talán az ő dicsőülésének volt előképlete. De neve nincs elfeledve, az fényes helyet foglaland el szabadságharczunk történetének lapjain; de örökitse itt e roppant szikla-gúla – mely annyi küzdelmét látta szabadságra törő nemzetünknek – az általa fölfedezett viszhangban, melyet jogosan nevezhetünk Kurz Antal viszhangjának; minden idejövő kiáltsa az ő nevét, hogy az által feltalálójának emlékét és nevét századok múlva is viszhangozzák e bérczek. Azonban a Királykő ormán legtöbbnyire uralkodó hideg szél, melyet a versenygő Bucsecs lehell ide át, nem engedi meg a soká időzést, s hamar lesietteti a vizsgálót a saskeselyük lakta sziklaormokról, honnan Ortelius elbeszélése szerint Báthori Zsigmond fejedelem tábori sátrára szállt azon király-sas, mely a nyujtott eledelt elfogadván, s magát megfogatni engedvén, szerencsés előjóslata volt a Szinán pasha elleni sikerült hadjáratnak.

Lejövet még megtekintést érdemel az Ördög malma (mora drakuluj), mely a Királykő déli oldalában veszélyes, bajosan megközelithető helyen 6500 lábnyira van a tenger szine fölött. A Plaju-Foi felett egy Klisku-sperli nevű öblösülés van, innen vagy 600 ölnyire esik a Királykő délnyugati szögletén az Ördög malma; toronyszerű sziklagúláknak festői csoportja alkotja az előtért, hátul 20 ölnél magasabb sziklafal oldalán több üreg van, melyekből zuhatagként omlik alá a finom fehér homok, alant örökké növekedő halmokat alkotva. Ezen titokszerű üregekhez feljutni nem lehetvén, nem lehet azt kitudni, hogy mily erő működteti ezen kőőrlőket, föltehetőleg valami vulkáni processus folyhat ott benn a hegyek emberi fürkészet előtt elzárt keblében*A kőpor közt nagyobb kavicsok is gurulnak le, lehet, hogy azok sziklákhoz ütődése által képződik a sziklaliszt. s csuda-e, ha még az észlelő embert is bámulatra ragadó s megmagyarázhatlan ezen jelenséget, az előitéletes havasi nép az ördög műveletének tartja, hol sziklaőrlő malmai vannak a sötétség szellemeinek. Fölemlitendőnek hiszem azt is, hogy Zernyestről a Királykő szikláin két csempész ösvény vezet át Oláhországba, egyik a Királykő nyugati részén Rukurnak, egy másik a Királykő keleti részén a Vurfu-Bácsulujon át szintén Rukurba. Valószinüleg ez utóbbin ütött be Tököli 1690-ben, itt ereszkedett le fényes győzelmét kivívni. Ugyanezen ösvényen mászott ki Friedrich Ágost hannoverai herczeg az 1690-ik év végén, mikor az ott portyázó kuruczok és törökök által kevés emberével meglepetvén, lesujtatott*Lásd Marienb. Geogr. II. 307..

A királykői kirándulás minden tekintetben kielégitő volt; csak egyre nézve nem elégité ki tudvágyamat, mert én mindig reméltem, hogy a régi Királykeve várának, mely még 1459-ben mint fennálló királyi vár szerepelt, valahol romjait fölfedeznem sikerülend, de miután minden lelkiismeretes keresésem és a havas minden zugát ismerő pásztorok és vadászoktól (a Királykőn zergék is vannak) való puhatolódzásom után is ily rom lételét fölfedezni nem tudtam, azon előbbi véleményemnél kell maradnom, hogy amaz elvesztett vár nem ezen Királykövön, hanem a bodzai Királyhegyen feküdt, hol már romjait meglátogattam és leirtam. S most búcsút veszünk az annyi élvezettel minket királyilag megjutalmazott Királykőtől, fölemlitve utólagosan, hogy annak főalkatrésze kárpáti mészkő és eocengyüleg, itt-ott syenith, porphyr és csillámpalával keverve, melyek koronájának nemesebb eredetű drágaköveit képezik.

Jöttünkkor a rosnyói völgynek csak keleti oldalát vizsgáltuk meg; most a Zernyest táján előtörő Barcza vizét követve, az a völgy nyugati oldalán való kutatásra útal s csakhamar Ó-Tohánba vezet el.