A brassai basilika.

Boldogult Schultz F. – kinek kora halála oly nagy csapás volt nemzetünkre – elragadtatásában igy ir Brassó főegyházáról*Lásd „Archeologiai értesitő” 1870-ik évf. II. k. 180–181. lap.: „Ha Brassó főegyházát tekintjük, távol képzeljük magunkat Erdélytől… mert a többi szegényes erdélyi épületek között ezen egyház tünemény, mely kábit! Egyrészt nem tudjuk felfogni, miként győzte a költséget*Nem is épitette azt önerején Brassó, hanem a mint alább kimutatom, az ország és európai gyüjtés segélyével., másrészt pedig, miként lehetett ily nagyszerű épületet oly háborús időben létesitni? Midőn e templom épült, bizton nagy épitészeti iskola volt Brassóban, s azon kivül még sok épülhetett – de sajnos Brassó templomai s profán épületeiből alig maradt reánk valami.”

Alig lehetne a brassai basilikát jobban dicsérni, mint Schultz fennidézett szavainak ideiktatása által, mert a mester, ki Európa legnagyszerűbb műemlékeit tanulmányozta, ki azokat leirta és ismertette, ki a műrégészetben európai tekintély volt, bizonyára csak olyan épület előtt lelkesedhetett, a mely azt megérdemli; pedig nem csekély a dicséret, a midőn azt Erdély hasonlithatlanul első épületének mondja, melynek látásánál Erdélytől távol képzeljük magunk; nagy magasztalás, ha meggondoljuk, hogy Erdély, hol a gyula-fehérvári nagytemplom, a kolozsvári piaczi templom, a harinai, a segesvári hegycsúcsi templom, a szászsebesi, dézsi és a marosvásárhelyi várbeli templom tünik fel, nem éppen oly szegény műemlékekben. Schultz ezen dicsérete és az ő bár rövid, de szabatos leirása után alig érzek magamban bátorságot arra, hogy ezen nagyszerű műemlék leirásához fogjak; de miután Brassó ismertetéséhez kezdettem, még se menthetem fel magamat azon kötelesség alól, hogy azt ismertetésem tárgyává tegyem.

A brassai tanácsház déloldalról felvett látképe. (Rajz. Bicsérdy J.)

A brassai tanácsház déloldalról felvett látképe. (Rajz. Bicsérdy J.)

Mielőtt azonban e nagyszerű műemléknek vázlatos leirását adnám, szükségesnek tartom rövid történeti ismertetését előre bocsátni.

Ezen szentegyház – mely régi okiratokban Basilica Coronensis néven fordul elő – 1385-ben kezdett épülni*Ez évszám volt a templom falkrónikájában, mint az épités kezdetének éve felirva. A katholikus plebánia jegyzőkönyvében pedig 1383-ik év van bejegyezve, mikor Fronenius Tamás brassai decán és lelkész leteszi és megszenteli e templom alapkövét., s Fasching szerint 40 év alatt készült el; azonban ugy látszik, hogy Fasching tévedett, mert hogy az általa jelölt hosszú idő sem volt elégséges ezen nagyszerű épület teljes bevégzésére, mutatja az, hogy Zsigmond király 1437-ben (halála évében), megszorgalmazza e templom tovább épitését, s hogy 1474-ben még mindig nincsen fölszerelve.

Különben Zsigmond, e szenvedélyes épitő királyunk, nagy érdekeltséggel viseltetett ezen mű-emlék létesitése iránt, mert a mellett, hogy maga is tetemes összegekkel járult ahoz, még az országban, az ország rendei között is többszörös gyüjtéseket rendele el, a püspököket és zászlós urakat adakozásra ösztönözte, sőt még külföldön is gyüjtéseket rendezve, a pápákat és külföldi uralkodókat is megjáratta, az ország adójából pedig 300 aranyat rendelt a brassai basilica épitési költségeinek fedezésére; a barczasági népnek, hogy az anyaghordásban segélylyel légyen, több évi adóját elengedte stb. A városban lakott magánosok is sokat áldoztak, legtöbbet Ágotai Sándor Tamás brassai lelkész, ki 1413-ban Zsigmond királytól nyert zernyesti és toháni birtokát ajándékozta a templom épitési költségeire. Nem keveset tett e szentegyház épitésére és fölszerelésére a „Corporis Christi” nevű confraternitás*Ezen társulat templomok épitése és a keresztyén hit terjesztésére 1328-ban a pápai birodalom Gualdó nevű városában alakult., mely társulat e templom épitése korában Brassóban fióktársulatot alapitott; e társulat emléke máig is fenmaradt a Heilige Leichnams-Gasse és ily kapu elnevezésében. Ily erélyes közreműködés és segélyezés mellett is a nagyszerű épület teljes bevégzése hosszúra húzódott, elannyira, hogy az még Mátyás király támogatását is igénybe vette, mit tanusit a templomban most is meglevő czímere e királynak, melyet annak emlékeül véstek oda, hogy nagy királyunk is segité e templom teljes bevégezését; hogy pedig Mátyás uralkodása első korszakában e templom még épités alatt volt, arra adatul szolgál IV-ik Sixtus pápának 1474-ben april 13-án kiadott azon bullája, melyben mindazoknak, kik a brassai szentegyház épitésére és fölszerelésére segitséget nyujtanak, bünbocsánatot engedélyez*Ezen bullát egész terjedelmében közli Theiner Monumentája II. k. 446. és 447-ik lapján, röviden értelme ez: A dicsőségesen uralkodó Mátyás király birodalmában a milkovai dioecesisbe osztott Corona, másként Brascho városa, mely a kereszténység véghatáránál fekvő virágzó város, a pogány törökök által feldulatván és kifosztatván, az ottan sok költséggel faragott kőből épülni kezdett temploma a boldogságos szűznek, nem készülhetett és nem ékitethetett fel illőképen; azért, hogy az gyorsabban elkészülhessen és fölszereltethessék, Isten kegyelméből, mindkét nemen lévő gyónóknak és bűnvezeklőknek, kik e templomot Sarlós boldogasszony és azt megelőző és követő két napon meglátogatják, annak épitésére segélyt nyujtva meggyónnak, minden egyes esetre, midőn ezt teszik, hét esztendőt s ugyanannyi quadragenát elengedünk bűn vezeklésükből. És Riodel János mostani lelkész és követünknek megengedjük, hogy ezen napok szükségleteire 15 rendes gyontató atyát állitson be; kik még a püspöki hatáskörbe tartozó bűnökben is bűnbocsánatot adhassanak. – És ezen kegyes bűnbocsánat hatályát kiterjesszük mindazokra, kik ezen egyház épitésére és fölszerelésére kegyajándékot tesznek stb. Ezt 1516. dec. 29-én Leo pápa is átirja és hatályba helyezi. Lásd Benkő Milkovia I. 178..

Az adományozók és adakozók nevei mind fel voltak a szentély falára jegyezve, de azok, fájdalom, az 1689-iki nagy égés alkalmával megsemmisültek, s ekként ha azt részletezni nem tudjuk, de a fennebb közlöttek is elégségesek annak bebizonyitására, hogy ezen templomot nem Brassó épitette, – mert egy város vagy vidék elégtelen egy ily nagyszerű műemlék emelésére – hanem az épült a király és ország segélyével, a vidék és a város több évi adójának arra forditásával, a szomszédos országrész munkaerejének oda rendelésével; épitette azon kor, mely nagyszerű műemlékek létesitésében találta örömét; épitette azt az országnak vallásos kegyelete Isten, és ama – nagyszerű dolgok előállitására hivatott – kor dicsőségére; emelte azért, hogy az utókornak egy bámulatos műemléket, egy kőbe vésett történeti és épitészeti kincset hagyjon hátra, s Brassó: a hadászatilag erős fekvésű keritett város ezen nagyszerű épitészeti műemléknek csak letéteményese volt, hogy az a harcz dulásai ellen védve legyen. A teljesen elkészült templom Nagyboldogasszony tiszteletére volt szentelve, a Szűz Mária, Megváltó és apostolok aranyozott ezüst szobraival díszitett fő oltáron kivül, még más 22 oltár volt abban elhelyezve, s belberendezésének nagyszerűsége öszhangzásban volt az egész nagyszerűségével.

A reformatió terjedtével, midőn a Honterus által hirdetett tisztult vallást egész Brassó 1542-ben befogadta, a templom is a hivekkel együtt a lutheránusok kezére ment át, s azóta folytonosan ezen hitfelekezetet valló szászok birtokában van.

E templomot a keletkezése óta lefolyt századok hosszú során sok baj és viszontagság érte.

1516-ban földrengés rongálta.

1526-ban augusztus 24-én iszonyú felhőszakadás volt; a város falait ledöntő árviz oly nagy mennyiségben tódult a városba, hogy a templom ujból halastóvá változott át (mint Teutsch mondja, vonatkozva arra, hogy régen a templom helyén halastó volt).

1534-ben ismét földingás rongálta.

1689-ben tüzvész pusztitá e műemléket, midőn annak boltozata is összeomlott, az oltár ezüst szobrai elolvadtak, s a templom egész belbutorzata megsemmisült. De mindezeknél inkább kell fájlalnunk a templom falkrónikájának eltüntét, mert az történeti kincs volt, mert az valóban kőbe vésett története volt a multnak; ugyanis szokásban volt, hogy az e várost és a hazát érdekelt események, viszontagságok rövid sorozatát mindig egykorulag bevésték a templom falaiba. Ezen jegyzetek a templom alakulásától kezdve egész 1571-ig jöttek le, s ekként magukba foglalták hazánknak legeseménydúsabb két századát, a Hunyadiak és nagy Szolimán korszakát. Ezen a tüz által megrongált becses történelmi kincset 1772-ben levakarták a lelkiismeretlen balga templom igazitók, s ma azoknak csak leirását birjuk Ziegler és Tatler után*Lásd Unterhaltungsbl. für Geist. stb. 1839. évf. 18–23. számában..

Legujabb átalakitása és kijavitása e templomnak a mult 1865-ik évben történt, mikor a nagyszerű ódon templom szentélyébe sehogy sem illő régibb oltár helyére egy a templom épitészeti modorával összhangzó goth izlésű szép oltár emeltetett. Ez alkalommal a szentély talaja fennebb emeltetvén, a templom oldalfalából és a padozatból 20-nál több sirkő vétetett ki, melyek most a templom különböző részeibe és a kar alatti előcsarnokban vannak elhelyezve. Ezek között sok igen csinos faragásu s kiszinezett dombormüvű alakokkal ékes sirkő van, s mivel a szentély alatti kriptába voltak eltemetve Honterus, Wagner, Fuchs, Weis Mihály s más Brassó és a reformatio történetében szerepelt személyek*Brassó nagy-templomában az oltár mellé van eltemetve a Gritti által Felméren nyomorultan legyilkolt nagy hazafinak Czibak Imrének jenicsérek által elmetszett feje is. Kővári Erd. Tört. 3. k. 42. lap és Istvánfi 123., mennyire érdekes és közhasznu lenne azoknak történeti kritikával való ismertetése. Valóban csodálnunk kell, hogy Brassó szász értelmisége között nem találkozott senki, ki az ily történeti emlékek ismertetésére adná magát, valamint bámulhatjuk, hogy nem találkozott mindeddig a tudós szászok közt egy sem, ki ezen classicus multu, s jelenben is legérdekesebb városnak, az abban található műemlékeknek, s főként e nagyszerű templomnak ismertetését magának feladatául tűzte volna ki, mikor már jelentéktelenebb városok: mint Medgyes, Segesvár és Szeben is birnak ily leirásokkal és egyediratokkal. Pedig ily munkát csak is benszülött hajthat végre, mert idegen azt nem teheti, arra sem ideje, sem alkalma nem levén, főként azon féltékenység mellett, melylyel régi okmánygyűjteményeiket – melyekben oly gazdagok Brassó levéltárai – az idegen előtt féltékenyen dugdossák, s nem hogy tanulmányozásra, de még megtekintésre sem igen adják elő, azért e városnak hű részletezett leirását csak arra hivatott benszülött készithetné el; az idegen – miként én is – csak futólagos vázlatot adhat, mely az itten útazót egyre-másra figyelmezteti, de a mely a legjobb akarat mellett sem lehet Brassónak tüzetes ismertetése.

A szentély nagy előtanulmányt igénylő sirköveit ha tüzetesen nem irhatom is le, de legalább szükségesnek látom a nevezetesebbeket megemliteni. Honterus sirköve az oltár talapzatba van elhelyezve, az őt méltán megillető helyen, de roppant terjedelmű feliratai a rajtajárás által nagyon el levén koptatva, azt nem adhatom. A kar alatt elhelyezett sirkövek közt nevezetesebbek:

egy sirkő 1511-ből olvashatlan felirattal.

Chrestelts György biróé † 1672-ben.

Manchesch János biróé † 1699-ben.

Simon Abelius rectoré, ki 1593-ban szül.

Rether András biróé † 1707-ben.

Neidel Kristof questoré † 1742-ben.

Filtisch János rectoré † 1743-ban.

Closius Mártoné † 1784-ben.

De mindeniknél szebb, egy évszám nélküli, melyen Drauth János és két Simonnak (apa és fiu) van domborművü s gazdagon szinezett mellképe kifaragva. Ezen többnyire renaissance kori sirkövek művészi faragás szempontjából is érdekesek, de még érdekesebbek kiszinezésük élénksége és szépsége által, ugy hogy ritkán, nálunk főkép éppen nem lehet oly szépen sikerült szobor polychromiát látni. De érdekesek azok szobrászatilag mint arczképek is, s még érdekesebbek az azok által előtüntetett díszöltözetekre nézve, mert azok egytől-egyig mind magyar díszöltönyben vannak előállitva, a miből a mostani szászok megtanulhatnák, hogy őseik korán se voltak a magyar nemzetnek és daliás viseletének oly ellenségei, mint mostani utódaik. Van e sirkövek dombor alakjai közt sok olyan, a melyeknek valóban csipke finomságu faragványain aranyműveseink a régi ékszerek gyönyörű mintáit tanulmányozhatnák. Szóval oly sok tekintetben érdekesek e sírkövek, hogy azoknak kiszinezett rajza méltó helyet foglalhat Brassó remélhetőleg megirandó monographiájában. Pedig ezek csak kisebb részét alkotják azon sokkal nagyobb sirkő gyüjteménynek, mely a szentély alatti most elzárt altemplomban (kripta) van elhelyezve. Ezen emléklapok mindenike egy-egy élettörténetet képvisel, azok összege nagy történeti kincset tartalmaz. Hány nevezetes embernek van ott meg arczképe és életmozzanatainak nevezetesebb vonása följegyezve. Ott az egész szentély alját elfoglaló kriptában a mult van eltemetve; annak eseményeit tanulmányozni, egybegyüjteni most kellene, mig az idő és az emberek kiméletlensége azokat szét nem tördeli, meg nem semmisiti; mert azon nemzet, mely multjának emléktöredékeit becsülni nem tudja, mely multjának önérzetével, ismertével nem bir: az a jelenben nagyra, nemesre lelkesülni képtelen, s jövője iránt nagy reményeket nem táplálhat. Most miután e templom történetében némileg tájékoztatva vagyunk, lássuk magát az épületet.

     Brassó temploma egy három hajós goth izlésű csarnokegyház és pedig egyike a késő goth izlés nagyszerűbb és monumentalisabb alkotásainak, melyen ezen épitészet meglepő magasztossága, légi könnyűdedsége, s dus díszitési műizlése, az egésznek megható nagyszerűségével öszhangzatos párhuzamban van tartva; és ha az a külföld nagyszerűbb goth domjaival nem állhatja is ki a versenyt, de honunkban bizonyára az e nembeli műalkotások legmegragadóbb példányát mutatja fel, bár a későbbi kontár ujitások nagyon sokat ártottak, s főleg belsejét csak nem egészen kivetkőztették eredeti alakjából.

Mérték arányáról és nagyságáról megközelitő felméréseim leginkább fogalmat adhatnak, ezek szerint (a templom belvilágát véve):

a szentély hossza 36 lépés
hajó hossza 50 lépés
kar alja és toronycsarnok 21 lépés
és igy az egész épület belvilágának hosszúsága teszen 107 lépés

Szélességi arányai következők:

szentély szélessége 22 lépés
középhajó szélessége 17 lépés
a középhajó hosszával biró mellékhajók szélessége egyenkint 8 lépés
és igy legnagyobb belvilági szélessége 33 lépés

A brassai basilika, az ugynevezett feketetemplom délnyugatról nézve. (Rajz. Greguss Ján.)

A brassai basilika, az ugynevezett feketetemplom délnyugatról nézve. (Rajz. Greguss Ján.)

Már most lássuk ez arányok betöltését és az épület bel berendezését. A szentély a tizenhatszög 5 oldalával záródik. A záródás három közép lapján a symbolicus három ablak foglal helyet, két-két ablak van a hosszentély mindenik oldalán*Egyike ezeknek a sekrestye helyén levén, csak felső részén van áttörve, alsó része csak jelölve van. és igy a szentélyben összesen hét ablak. Ezek aránylagos keskenységök mellett nagyon magasak*Magasságuk közel öt öl, 3 egy fél láb szélességnél., csúcsívesek s teljes épségben megmaradt díszművezetük a négy és háromlevél különféle combinatiójából van dúsan alakitva. Belbélletük három horony közé foglalt körte és hengerrel van tagozva; külbélletük tagozata még ennél is dúsabb*A szentély-zárolás három ablaka és a hosszszentély déli ablakainak bélletét kivülről három horony közé foglalt körte és henger, és észak oldali ablakok külbéllete három horony és két körte taggal van ékitve. A hajó ablakainak külbélletét három horony és két hengerpálcza ékiti.. Ezen csaknem a tető boltozatig felnyuló ablakok a szentélynek kiváló könnyűdedséget adnak, s a világosság behatásának tág tért nyitván, eltávolitják azon rideg komorságot, mely a kisebbszerű goth egyházaknál éppen az ablakokkal való fösvénykedésen alapul. A szentély közepén két sorba helyezett 6 nyolczszög pillér emelkedik fel, melyeknek csinosan idomitott jóniai fejezetére voltak nyugasztva a boltozat gerinczei, mig a fal felől a nyolczszög félszelvénye alkota talapzatról emelkedő faltőkre voltak levezetve, mely faltők öt henger és négy horonnyal tagozvák. Ily tagozat ékithette a boltozat gerinczeit és hevedereit is; de azok ma eltűntek, mert az 1689-ki nagy égéskor ugy a szentély, mint a hajó eredeti boltozata beomolván, helyébe durva, nehézkesen lapos, s minden gerincz és heveder nélküli újabb boltozatot csináltak a műértelem és műizléssel nem biró templomujitók. Ezen kontár odatoldás nagyon sokat árt az egyház összhangzatos nagyszerűségének, s boszantólag sérti még a kevés szakismerettel biró szemét is, a szakértő műizlését pedig fájdalmasan botránkoztatja meg. Miként ezen műfogalmában oly szép szervezetű szentélynél a barok boltozat sérti a szemet, ugy megbotránkoztatja a merészen fellövelő diadalívnek ez alapon történt megcsonkitása is, melynek fellövelő csúcsíve a boltozathoz idomitva, laposra nyomatott össze.

A szentély két oldalán később oda épitett páholyok, s a mellékhajók fölötti karzatra vezető csigalépdék grádicsházai vannak elhelyezve, melyek kisszerű alakjaikkal szintén sértik az öszhangzatot kereső szemet*Ezen páholyok pár év előtt lebontattak.; hanem az igen szép faragványu szentélyszékek a fametszésnek igen remek példányait mutatják*A szentély-székekben és a karzatokon igen sok régi török szőnyeg, több igen szép rajzu és szinezetű oly ritka példány van, hogy még magában Törökországban se igen lehet hasonlókat találni. E templomban a családoknak külön széke, a czéheknek a karzaton és azok alatt külön meghatározott helye van., valamint az 1865. emelt egészen aranyozott goth izlésű oltár*Ezen remek oltárt Roggenhofer Mátyás csinálta Barchos mérnök terve szerint. a szemnek igen kedves nyugpontul szolgál. Ez oltár talapján szép dombor faragásban azon jelenet van előállitva, midőn Honterus a brassai tanácsos és polgárságot a lutheránus hitre tériti át; az egykoru rajz után készült domborműven ugy Honterus mint környezői magyar díszöltönyben, bajusz és szakállal vannak előállitva; ezt lehet észlelni a fennebb emlitett sírkövek még azon féldombor alakjain is, melyek a mult századból valók, mi mutatja, hogy a szászok a magyar érzelmekkel, a magyar nemzeti öltönyt is egészen elsajátitották volt. Mennyire elhagyta a mai ivadék őseinek nem csak mezét, hanem érzelmeit és politikai hitvallását is; mennyire eltértek azon útról, melyen az ősök öt század viharjain át hazát és nemzeti szabad intézményeiket fenntartva, s e haza többi népeivel testvéri egyetértésben élve előre törtek; mily megállapodás nem csak, hanem visszahanyatlás következett be e jóra fogékony nép érzeletében. Bizonyára, ha az ott nyugvó ősök most fölébrednek, nem ismerve ezen sirjaik fölött tomboló újöntetű nemzedékre, vissza kivánkoznának békés sirjaikba. Hagyjuk azért mi is a busitó jelen kincsinyes képeit, s térjünk vissza a mult emlékeinek megnyugtatóbb észleléséhez. A szentélyt ismerjük már, most vizsgáljuk az épület hajóját.

Ez most három hajós, a törpe mellékhajók fölé karzatok vagy emporok vannak helyezve, melyek a középhajó magasságáig emelkednek. Az ablakok magassága, (melyek a szentélyével egyenlőek) s főként a közép- és mellékhajók vállvonalánál egész a boltozatig felnyuló nyolczszög pillérek*E pillérek ugyanazonosak a szentély pilléreivel, csakhogy azoknál jóval testesebbek. Ily pillér 5 van mindenik oldalon. arra mutatnak, hogy eredetileg a mellékhajók is a középhajó magasságával birtak, s hogy azoknak mostani eltörpitése s karzatositása későbbi átidomitás. Erre mutatnak a karzatot tartó és a pillér párok közé alkalmazott félköríves arcádok (válivek) szegélyzetei is, melyek oroszlány, delphin s más állat- és növénydísz alkotta gyámkövekről indulnak ki, s mig e díszlet egy része a pillérek mellett feknyuló tornyacsba (fiale) megy át, addig más része a válívek nyilatát öleli körül. Ezen szegélyzet leginkább a késő goth kor fodros vágású husos növénydíszéből alakult, de oly dús változatosságban, hogy a tiz válívszegélyzet közül egyik sem hasonlit a másikhoz, s oly finom kivitelével a legphantasticusabb levél, gyümölcs és alakok összefonódásának, hogy azoknak csipkeszerű finomságát s könnyűded átlátszóságát méltán megbámulhatjuk, mert ezek alakitásánál a kőfaragás a szobrászat tökélyéig emelkedett, a fogalom szépségét a kivitel tökélyével párositván. A déli oldal közép pillérének a fő hajóra néző oldalában szép dombor faragással Brassó város czímere*Ez Brassó koronázott fagyökérből álló ujabb czímere, azt hiszik, hogy azt Honterus a reformatio győzelme emlékére helyeztette oda. fölé van illesztve Mátyás király hollós czímere, mi a fennebb közöltem adatokkal öszhangzatosan bizonyitja, hogy e templom teljes kiépitését csakis Mátyás korában érte el, s nem lehetetlen, hogy a mellékhajók ezen éppen nem előnyös eltörpitése alatta, az ekkor már hanyatlani indult goth épitészet tévfogalmai szerint vitetett végbe, annálinkább hihető ez, mert a válívek szegélyei a késő góth kor ornamentikájának jellegét viselik.

A középhajó boltívezete is a szentélyével egykorulag készült uj, de a mellékhajók boltozata régibb; annak két horony közti két henger pálcza s csucsán átszelt háromszöggel tagozott gerinczei és hevederei belül a középhajó pilléreibe folynak be, mig a fal felől díszes faltőkre nyugasztvák, melyeknek fejezetei a déli oldalhajóban korinthizálók, a nyugatiban pedig a felforditott attikai lábból alakultak. Ezen nyugati oldalhajó boltozatának zárkövei egyikén Brassó ujabb czímere (koronázott fagyökér), másikán minuskel betükkel e felirat van bevésve:

Anno Xsti 1511. die 20. Octobr.

mely felirat, ha nem kiigazitást jelöl, akkor ez egyház teljes bevégzését, s a mellékhajók ezen eltörpitését Ulászló korára hozhatjuk le.

Az oldalkarzatok szinvonalán felül fekvő hátulsó kar három félkörben záródó válíven nyugszik, melyek közül a középső jóval tágabb a más kettőnél. Ezen karban van felállitva azon nagyszerű orgona, mely nemcsak hazánkban a legnagyobb, hanem Európában is a harmadik helyet foglalja el. Ezen orgonát berlini Buchholz Ágoston 1835–38-ban készitette 10,000 porosz tallérért, Brassó ezen kivül ingyen anyagot s helyiséget adott az azon dolgozó iparosoknak. 1838. april 17-én történt meg e mestermű ünnepélyes fölszentelése, mely alkalommal az egybesereglett nagyszámú nép előtt Greissing Kristóf tartott emlékbeszédet és beszentelési imát; ekkor megszólalt a mester (Buchholz) által kezelt nagyszerű hangszer, egy e nap emlékére készült cantatet s Händel Messiását, Mozárt feldolgozása után, adván elő. Az egyházi ünnepély után Buchholz tiszteletére nagy banquette rendeztetett, midőn egy ezüst pokált és értékes gyürüt kapott emlékül. Ez rövid története ezen 50,000 frtba került orgonának; már most lássuk röviden annak egyetemleges nagyságát, beosztását és szerkezetét. Az orgona magassága 43, szélessége 32, mélysége 10 rénusi láb. Van 62 hangja, 4060 sípja, 76 registere, négy manualeján 56 billentyüje és 27 pedaléja. E szerint sípszámra csak a drezdai Frauenkirche orgonája (6666 síp) és a harlemi templom orgonája (4292 síp) mulja felül; registerei számára azonban a brassai orgona az első helyet foglalja el. Van 9 fuvója, mindenik 10 láb hosszú és 5 láb széles, és 12 szélkamarája. A boltozatig felnyuló óriási sípokkal ellátott orgona aranyozott kerete goth izlésben lévén készitve, az nem kis mértékben foly be az egyház díszitésére, szakértők kezében pedig bámulatos hangszer, melyben meg van a dörgésszerű, és a templom ablakait reszkettető megdöbbentő hangoktól a szivreható olvadékony üveghangokig le minden árnyalat s most egy nagy zenekar hatalmas ütemei, majd a fuvola távolból hangzani tetsző mélabús harmoniája hatja meg a szivet; néphymnusunk ez orgonán eljátszva nagyszerű és megragadó, és azt meghallhatja minden itten átútazó, mert a nagy tökélylyel játszó orgonista Mausz ur 5 forintért*Ez az orgona kezelési és fenntartási költségeire fordittatik. mindenkinek egész készséggel eljátszik néhány darabot és az valóban oly nagyszerű hangverseny, melyet nem élvezni nagy önmegtagadás lenne.

Ez egyháznak is meg van azon – a magyarhoni goth egyházaknál előforduló – sajátos berendezése, mely szerint a két toronycsarnok a mellékhajók nagyobbitására fel lett használva, ugy, hogy a középhajó előcsarnoka mellett kinyujtva azzal szervi egybeköttetésbe hozva semmi elvesző tért nem hagynak fenn. A mellékhajók ezen kinyujtása itten a két torony alá esik. Most csak a nyugati van nyitva, mert a keleti később oda illesztett fallal különittetett el.

Még fel kell itten emlitenem némely az egyház belbutorzatához és fölszereléséhez tartozó régiséget. Gazdag ilyenekben főként a sekrestye*A sekrestye is régi, alkalmasint a templommal egykorú, ódon boltozatának egyik zárkövén Krisztusfő, másikán az „agnus dei” dombor műve látható., hol még a katholikus korból fenmaradt régi díszöltözékeknek (pluvialék, misemondó öltönyök) egész gyüjteménye van összehozva, melyek a dombor hímzéseknek bámulatos példányait mutatják. Van főként egy fekete bársonyból készült ily misemondó öltöny, melynek keresztidomú beillesztésén egészen kiemelt dombor alakok vannak finom arany és ezüst hímzésben alkalmazva, trónon ülő király és szentek. Ez alakok az árpádházi királyok érmein észlelhető byzanczi modorban alakitvák s szakértők azt a templommal egykorunak, tehát a XIV-ik század végén készültnek hiszik; ha ezt elfogadhatnók, akkor a koronázási palást után második ilynemű régisége lenne honunknak. Ezen régiségekről Schultz Ferencz igy ir: „A templom sekrestyéjében egy becses hazai kincset tartanak, de nem őriznek; ezen kincs számos mise-ruhából áll, melyek hímzés dolgában remekművek, s melyek belbecse darabonként meghaladja az ezreket. Minden ily ruhát külön-külön egy üvegszekrényben kellene tartani; de hát itt nincs kegyelet, nincs sziv, nincs elég valódi civilisatio. E ruhák mint lombtárban függnek egymáshoz szoritva, és az idegen elé ugy hányják oda, mint valami rosz pokróczot. S még azzal sem lehet a kegyelethiányt menteni, hogy nem tudják a tárgy becsét, mert ezen ruhák a bécsi műipar-muzeumban voltak és ott megérdemelt dicséretben részesültek.” Schultz e szavai fölöslegessé teszik az én megrovásomat s ösztönt nyujthatnak szász atyánk fiainak arra, hogy e műkincseket megbecsüljék és védjék az időelőtti megsemmisüléstől; mert a protestantismusnak jól felfogott szelleme nem ellenzi, sőt ránk parancsolja a mult emlékeinek tiszteletét; itt nem katholikus, hanem művészeti emlék-kincsekről van szó, mit bármily vallású művelt embernek tiszteletben kell tartani. Különben a szász papok ezen régi öltönyöket némely kiválóbb ünnepélyességeknél napjainkban is használni szokták.

Igen szépek s nagy műbecscsel birnak a templomi szent edények: kelyhek, urvacsoránál használni szokott kannák, nagyrészt a 16. és 17-ik századból*Egy gyönyörű áttört művű kehely 1511-ből, egy másik 1504-ből, egy remek füstölő 1661-ből.. Ezek műbecsük mellett még azért is érdekesek, mert mint honi (brassai) készitmények mutatják, hogy azon korban az arany- és ezüstmüvesség mennyire fejlett és előhaladott volt honunkban; ugy ezeknek mint a régi díszöltözékeknek rajzát közölni s azoknak szakismerettel részletezett leirását adni hivatva van az, ki ezen egyház monographiájának megirására vállalkozni fog. Én ezekre csak felhivom az útas figyelmét, hanem melléklem rajzát azon nevezetes bronz keresztelő medenczének*Ezen keresztelő medenczéről az a hiedelem, hogy Konstantinápolyból hozatott. Nem valószinütlen, hogy azt a török dulások alkalmával Budáról vagy másunnan az érczholmit kedvelő törökök magokkal vitték, és a brassai kereskedők, miként Mátyás könyvtárának több könyveit, ugy ezt is megszerezték, és visszahozták. Ezen költöztetés alatt törhetett le talapzata is, mely ma hiányzik, s mely tövének modorában áttört szép mű lehetett., mely a templom közepén áll, s mely ismét Mátyás király korának egyik becses műemléke. Képünkből látható szép műidoma mellett*Minek sokat árt az, hogy talpa falépcsőkkel van eltakarva. főként nevezetes a rajta levő köriratért, melynek megkicsinyitett hű másolatát ide csatolom.

Első sor:

Második sor:

Harmadik sor:

Negyedik sor:

Ötödik sor:

Vagyis:
Quid mirabili (miribilius) extare poteit (poterit) qm (quam) vigo (az o r összeirása) infantulum genueit (genuerit) q (qui) Mris (matris) sue pr (pater) fuit, Maia (Maria) vgo (virgo) nomata (nominata) legitur que mudi (mundi) Salvatore (Salvatorem) genuisse miatur (miratur) et cetea (et cetera).
A johanne Xtus (Christus) babtisari voluit ut Salvaret nos.
Sub anno Dni (domini) millesio (millesimo) CCCCLXXII.

Még emlitést érdemel ezen nagyszerű épületnek bámulatos acustikája, mely oly tökéletes, hogy a hajó közép pilléréhez támasztott – szintén régi és igen szép müvű – szószékből beszélőnek legcsekélyebb hangja jól elhallik az egyház legtávolibb zugába is. Ezen rövidre vont vázlatos leirásom nyujthat ugyan némi tájékozást az útasnak; de az összevéve is csak halvány körrajza ezen nagyszerű műemlék belsejének, csak gyenge körvonalozása e fennkölt műalkotásnak, melyet több jóakarat mint tehetség és szakértelem állita egybe; azonban addig, mig a műavatottabb és kimeritőbb leirásához juthatnánk, ez is némileg hiányt pótló útmutatásul szolgálhat ismertetéséhez ezen korát dicsőitő nagyszerű emléképületnek. Hogy e vázlat kiegészitve legyen, lássuk ezen szentegyház külsőjét is, mely későbbi kontár odaépitések által elferditett állapotjában, az idő s emberek kiméltelen rombolásai mellett is sok szép, mondhatnám, itt-ott valódi műbecscsel és műtökélylyel biró alakitást mutat fel.

Brassó szentegyháza azon korban épült, midőn Európa nyugatibb országaiban a goth műidom hanyatlóban volt, midőn eredeti magasztosságának jellegét már veszteni kezdé, midőn a fölemelkedő törekvés már tompitva és lenyomva sülyedezett; mert e korban (a XIV-ik század vége), nyugaton a tető egyenes vonalát kellemesen változékonyitva feltörő tornyacsok (fialen), oldaltámok (strebepfeiler), felszökellő csúcsművek (giebel) már tünedezni kezdenek, az oldaltámok ritkán haladva túl a fedél párkányzatot, sután (tompitva) végződnek. Azonban a hanyatlásnak ilyen s hasonló mételyei még nem nagyon mutatkoznak Brassó szentegyházán, mert hozzánk mint távol eső tartományba valamint az épitészet kifejlésének fénykora, ugy annak hanyatlási ideje is jóval későbben (egy egész századdal) jutott el, s azért ezen a nyugaton hanyatlást jelölő épitészeti korszakban emelkedett brassai szentegyház, a fénykornak több reminiscentiájit tartá meg, s ez főként külsőjén ismerhető fel. Igy oldaltámjai jóval tulemelkednek a fedélpárkányzaton, s szép idomú sugár tornyacsokban (fialen) végződnek, melyek áttörten (a jour) alakitva csipke finomságu díszművezettel ékitvék; oldalain szép idomu és dus faragványokkal ékitett gyámköveken (consolen) álló szobrocskák (királyok, apostolok, püspökök szobrai) vannak elhelyezve díszes mennyezetecskék (baldachin) alatt. E szobrok, bár az idő vas foga megviselte, mégis kivehetőleg mutatják a művészi véső nyomait, nem hiányzanak a vizvetőknél alkalmazni szokott szörnyek sem, melyek igen gazdag fantásiával vannak idomitva.

A szentély záródásának mindenik ablaka között egy ily oldaltám magasul fel, a szentély mindenik oldalablaka között kettő. A hajó ablakai között egy-egy, s mivel mindenik oldalon 6 ablak van, tehát szentély-, hajó- és homlokzatnál összesen 36 oldaltám emelkedik, melyek mindenikét feltörő tornyacsok ékitenek, de hogy azok kellemesen változékonyitva legyenek, a hajó támoszlopai nem végződnek mind fiálékban, hanem felváltva szobrokban és torzművekben; e mellett ez oldaltámok odatapadt tornyacsokkal vannak tagozva, melyek vak alakitásu lóherivekkel díszitett háromszogű talapzatra nyugasztvák. Ott hol a hajó a szentélylyel összeér, a keleti oldalon, egy a padlásra vezető grádicsház van illesztve, melynek gulacsúcsban végződő teteje a tetőpárkányzaton szintén felülemelkedik. A hajónak ugy a keleti, mint a nyugati felső végénél, idomtalanul vastag oldaltámok, vagy inkább támfalak emelkednek, melyek hogy az eredeti szervezetkor nem voltak meg, s csak később valamely kiigazitás alkalmával toldattak oda, tanusitja az is, hogy a templom falával nincsenek szerves egybeköttetésben, de mutatja a keleti oldalon levőnek kopott felirata is, melyből ennyi kiolvasható: Michaelis Herr – – – – et Michaelis Goldschmidt 1656.

Ez oldaltámok és a fő mellékkapuk közt, ugy a keleti mint a nyugati oldalon, valamely mellékkápolnák – alkalmasint az ily nagyobb templomoknál szokásos babtisarium és carnarium – állottak; boltozatuknak gyámkövei, és a bolthevederek darabjai, még most is a falhoz tapattan megvannak. Hogy e kápolnákat régen bontották le, azt mutatja az is, hogy az emlitett 1656-ban készült idomtalan oldaltámok, e kápolnák egy részének helyére épültek.

A fedél alatt díszes tető, vagy koronapárkányzat vonul el egészen kereken; azt áttört kerek fémerek (medallionok) egymás mellé helyezett sora alkotja, melyek szépen metszett négylevél díszművezettel birnak.

A dusan tagozott csúcsíves ablakok díszművezete (masswerk) meglepően szép, azok az alakitási tehetségnek megható példányait mutatják, mindenik különböző idomokat tárván fel. Nincsen e templom 24 ablaka között egy is, mely a másikhoz hasonlitna, mert a díszművezet mindeniknél más; azok a lángozott alakok, a három és négy levélnek különböző összetételeiből gazdag képzelődéssel és ritka szépészeti conceptióval vannak kivive; azonban az öszhangzatot kereső szemet sérti az, hogy az ajtók fölötti ablakok, rövidségök mellett a többieknél jóval izmosabbak. A hajó ablakainak belbéllete horony, henger és kajácscsal tagozott, külbéllete három horony közzé foglalt két henger taggal van díszitve.

Leginkább remekelt az épitész a számos kapuzatnál, mert azok mindenike önmagában egy önálló remekművet állit elő, azok mind különbözők és eltérők egymástól, mindenike a goth épitészet dus alakitási képességének egy-egy kitünő, bámulatra ragadó példánya; s azért – azt hiszem – azok főbbjeit kissé részletezve ismertetni nem leend felesleges. Kezdjük a délre néző homlokzat fő kapuzatán.

A homlokzat négy oldaltám által van változékonyitva, melyek nem nyulnak felül a tetőpárkányzaton, hanem rézsut elcsapva sután végződnek; de ily alakitásukat csak később nyerhették s eredetileg azok is fellövelő tornyacsokban végződhettek. Erre enged következtetnünk az, hogy azoknak oldalterei diszművezettel, csinos mérművel és kétsoroson egymás fölé helyezett tornyacsokkal (fialen) vannak ékitve, melyek a tetőtornyacsok egykori lételét föltételezik. E homlokzaton három ablak van; kettő a torony alatti két oldalmezőn. Ezek hosszú-nyulánkok, középen a kar behelyezés okozta megszakadással, díszművezetők nagyrészt ki van tördelve. A közép ablak ezeknél jóval izmosabb és rövidebb, mert alatta van a homlokzat közepére helyezett fő kapuzat (Hauptportale).

Ezen díszes kapuzat kifelé táguló bélletét egy testesebb és egy vékonyabb körtetagra következő két henger pálcza tagozza; mindenikét mély és tág méretű horony különiti el, melyek ily szerkezetükben a legszebb árnyhatást idézik elő. A béllet ezen tagjai alól kiszökellő talapzatszerű féltőkből (halbschaft) indulnak ki, s felül az ajtónak átszelt lóherivű nyilatát (gestürzter kleeblattbogen), és annak megtöréseit követve fenn egyenesen (fekmentesen) záródnak. Az ajtónyilat fölötti csúcsmű (giebel) egyszer meghajlitva a kanyar csúcsivbe (geschweifter spitzbogen) megy át, s igen diszes keresztvirágban (kreuzblume) végződik. Ezen csúcsmű igen csinos gyámkövekről indul ki, s egy része dus tekedíszitménynyel ékes tornyacsokba (fialékba) megy át, másik része az ajtó fennemlitett csúcsművét kereteli körül. A csúcsmű külpárkányzatát nem a szokásos levélcsomók (krabbe), hanem egy dús és kiemelt faragványu acanthus levélfonadék képezi; belső szegélyét pedig közbeékelt orridomokkal (nase) elválasztott nyolcz félkörmetszet folyja körül, melyek a középen hegyes levelű csúcsívben záródnak. Ezen valóban művészi felfogással alakitott csúcsmű fölött diszes mérmű van, vagyis 6 hatalmas horonynyal mélyitett négyszögtér, mely vak alakitásu (blende) lóherszegélyzettel van nyugasztva. E horonyokat nyilvesszőformilag végződő körte hengerek szegélyzik; ezeken fekmentes párkány, fölötte lapos körív, melyre idomtalan (bizonyosan később oda helyezett) polcz-tető (pult-dach) nehézkedik. A cserfából készült ajtószárnyak igen díszes dombor faragványu díszművezettel vannak ékitve. Ezen szép kapuzatnak mellékelt képe (lásd az I-ső számu képet) rövid leirásomat legérthetőbben egésziti ki.

A homlokzat délkeleti szögletén a négy osztályzatu magas torony emelkedik (fala 15 öl magas, egész magassága fedéllel együtt 23 öl), mely a négyszögből, nyolcz szögbe menő gulacsúcs fedéllel van koronázva; hosszú keskeny felső ablaka köríves; tetőpárkányzatát egymásba vágó háromlevelű ívecskék fonadéka (entre croisée, intersectes) alkotja. E toronyban van Erdély legnagyobb harangja, mely 110 mázsás, ez régi volt; de már többször elhasadván, utoljára 1858-ban ujra öntetett. A második harang 1698-ból való. A kisebb harangok is mind régiek voltak, nagyon érdekes köriratokkal; de azok a nagy égéskor elolvadván, mind ujra öntettek. A toronyba műértelemmel készült csigagrádics vezet fel, melynek a torony mellé ragasztott, és azzal szervileg egybefüggő grádicsháza van. Hogy az eredeti terv szerint a tulsó szögletre is hasonló torony volt épülendő, azt mutatja a falak és a kar beltámoszlopainak ez oldalon is a tuloldaliakkal (hol most a torony áll) egyformán erőteljes szervezete, de tanusitja az, hogy a homlokzat tetőpárkányzatáig felnyuló grádicsház ez oldalon is éppen ugy meg van, mint a tuloldali toronynál. Hogy ezen második torony elkészült-e s csak azután dült le valamely földingás vagy tüzvész alkalmával, vagy az csak tervben volt meg, de ki nem vitethetett, azt adat hiányában meghatározni nem tudom.

A nyugati oldalon két kapu van, mindkettő remek szerkezetű s azért mindkettőnek képét mellékelve, röviden ismertetem. Az első (a homlokzattól) köríves kerettel bir, melynek tagozatát hatalmas körtetag és két mély horony alkotja, mely horonyok fenekén kis henger-pálczák húzódnak, a legszebb árnyhatást idézve elő. Az ezen gyönyörű keret alá helyezett ajtónyilat, közbeékelt orridomokkal (nase) elválasztott, öt körrészből van alkotva. Ez pedig azon igen ritkán előforduló műidom, mely a román épitészet köridomos alakzatait juttatja eszünkbe. A kicsipkézett ajtónyilatot féltőből kiemelkedő henger szegélyezi; ez, és a külső köríves keret közötti üregeket hosszúkás háromszögidomú díszművezet tölti be. A ritka szépségű dombor metszvények által ékitett ajtószárnyak, az ajtónyilat alakját utánzó díszművezettel vannak diszítve, a mint II-ik számú képünk azt előtünteti.

A fennebb lévő másik ajtónál (lásd a III. számú képen) a kör és csucsívet összeházasitva találjuk. Ezen, két oldaltám közé helyezett portálénak kiszökellő külső válíve (arcade) köríves külső szélét dúsan alakított levélcsomók (krabbe) folyják körül. Ezen – kiszökellő ívfedélzet alatt mélyen bennfekvő – ajtó erőteljesen tagozott*Ezen igen díszes tagozat ily rendben következik: henger, horony, henger, kajács, körte, kajács, henger, kajács, mit két összeillesztett henger-pálcza keretel be. béllete csucsívben záródik, melynek két oldalán csinos művezetű szoborürök (nischen) vannak, egykori lakóiktól most elhagyatott állapotban. Ezen csucsíves keretben az előbb leirt kapuhoz hasonlóan öt összekötött kör-részből alkotott czifra kapunyilat van alkalmazva, melynek külfelére a szokásos levélcsomók (krabbe) helyett rendetlenül elhelyezett, különböző nagyságu madárfészkek vannak kivésve, és pedig oly művészi finomsággal, mintha azokat valóban sár- és vesszőtöredékekből a gondos madárkák (fecskék, héjak) rakták volna össze. Az ajtó fölötti ívtér (tympanum, bogenfeld) ha birt is dombor faragványu csoporttal, vagy díszművezettel (masswerk), az most eltünt, kivágott felső része vas rácsozattal van berostélyozva. Az ajtó-szárnyak ennél is, mint az előbbinél, dombor díszművezettel ékitvék.

A keleti oldalon három kapu van, kettő jelentőtlen kis (csucsíves) bejárat; de az ezek között lévő kettős főkapuzat, talán e szentegyházban a legdíszesebb. (Lásd a IV. számú képen.) Az épület oldalfalába alkalmazott belső kapu elébe egy fedett folyosó vagy előcsarnok épült, melynek bejárata maga is egy díszes kapuzatot alkot, méltó előpitvarául a belső kapuzatnak. Ennek átszelt lóherívvel alakult kettős nyilatát remek müvű kőválaszték (thürpfosten) különitik el, ezen kőválasztékon, szép dombor faragványban a kereszten lévő Krisztus alakja díszeskedik; kiváló figyelmet azonban e kapunál az ajtónyilat feletti lóherívvel alakult s felül keresztvirággal záródó csucsmű érdemel, melynek ívmezején (tympanum) egy gyönyörű fresco festvény pompálkodik, mely a megváltót ölében tartó szt. Máriát, és mellette lévő más két női alakot*Egyik kezében kereket tart: tehát sz. Apollonia, a másik tornyot: tehát alex. sz. Katalin. ábrázol.

E képen első tekintetre fel lehet ismerni a művészi ecset vonásait, tisztes régiségét pedig (Hunyadi) Mátyás királyunk egyik szögletbe festett czímere mutatja. Igen óhajtandó lenne, hogy ezen már elmosódni kezdő fresco szakértő által kiujitassék, mert mit még most meg lehet tenni, félő, hogy nehány évtized mulva késő lesz, pedig mellőzve történeti becsét, mint tisztán műalkotás is fresco festvényekben szegény hazánkban nem kis jelentőséggel bir, s annak megsemmisülését méltán kellene fájlalnunk. Schultz e frescoról azt mondja, hogy a 14-ik századból való s mindenesetre ama század legjelesebb mesterei egyikétől származik. Stornó Ferencz szintén el volt ragadtatva e kép látása által a többek közt így szól róla: „Festmények s ezeknek nyomai mindenütt fordulnak elő a falakon. Főleg szép a tympanon-kép a déli bejárat fölött: Máriát a gyermek Jézussal és két térdelő szt. asszonyt ábrázoló. A térdeplő nők mögött levő szögletekben czímerek alkalmazvák, melyek közül az, mely czímertanilag jobbról van: a Corvin Mátyás czímere, a miből azt bátorkodom következtetni, hogy e kép alapitója Mátyás király. Ez annál valószinűbb, mert a Corvin-féle czímer a szószékkel szemben szintén előfordul, s itt bizonyos politikai eseménynyel hozatik kapcsolatba. E kép bár igen kormos és rongált, éppen oly határozottan legjobb a falfestmények között, melyeket eddig Erdélyben láttam, mint a nagyszebeni csoportozat a legjobb szobrászati mű.”

A hol nagy tekintélyü művészek és hires műrégészek nyilatkoztak, ott felesleges, hogy én szót szaporitsak s azért folytatom a kapuzatok ismertetését. Az ezen festményi remeket védő előcsarnoknak, mellékelt képünken (lásd IV. szám) bemutatott külső kapuzata bár időrongált, de azért nagy műbecscsel bir, külkerete nyomott csucsívben záródik, mely idom ugy a kora goth mint a késő goth épitészet korában előfordul. Horonyokkal (hohlk ehlen) és hengerekkel (cylinder) erőteljesen tagozott bélletének legkivül álló hengere szép tekert levél- és gyümölcsékezetű fejezettel biró oszlopkákon nyugszik, melyek mellett két felől csinos féloszlopok vagy inkább faltövek nyulnak fel, melyek ékes tornyacsokban (fialék) végződnek. Az ívhajlat szélén dus idomzatu levélcsomók (krabbe) vannak, tetőcsucsán bizonyára ezeknek megfelelő keresztvirág volt, mely most letörött. Ezen ívekeret beltere egy fekmentes áthidalás által két részre van osztva, alsó felében a – késő goth idomu – laposan átszelt lóher-ívvel alakult kettősajtó (gekuppelter platter kleeblatt-bogen), az ajtónyilat*Mely alakitás nálunk nagyon ritka s csak a kolozsvári templomnál, a kassai és beregszászinál jön elő. közepén oszlopzatos kőválaszték (thürpfosten, trumeau) fordul elő. Az ezen ajtónyilat feletti ívtér (tympanum, bogenfeld) a közepén felnyuló választék által – melyen egy csinos mennyezetke ott állott szobrot feltételez – ismét két csucsívre osztatik, melyek közé egy harmadik csucsív van helyezve; igen valószinű, hogy ezen most áttört és csak huzalrostélylyal (drahtgitter) bevont ívtér régen díszművezettel (masserk) volt kitöltve.

Ezen kapu a késő goth izlés műve lévén, föltehetőleg az előcsarnokkal együtt csak később toldatott oda, s talán egykoru lehet a koczkásan ékitett ajtószárnyakkal, melyek egyikének (jobb szárny heraldikailag) felső párkányán szép szalagbetűkkel e felirat olvasható:

Ano (Anno) M

Ano (Anno) M0CCCC0LXXVII. (1477.)

A másik ajtószárny párkánya hiányzik, azon is föltehetőleg ily irás – alkalmasint a mester neve – lehetett bevésbe; bámulnunk lehet, hogy ezen fa-munka ily hosszasan fennmaradhatott, s ha erőszakosan kiméletlen kezek azt meg nem csonkitják, el nem rombolják, az még soká fennmaradhat, mert fája még most is igen jó állapotban van.

Ez ajtó évszáma némileg irányadó a többi ajtószárnyakra nézve is, mert azok, ha nem korábbiak, de mindenesetre ily idejüek lehetnek.

A brassai basilika négy kapuzata. (Rajz. Gregus Ján.)

II. sz. Nyugat-oldali első kapu.

II. sz. Nyugat-oldali első kapu.

I. sz. A déloldali főkapuzat.

I. sz. A déloldali főkapuzat.

IV. sz. Keleti előcsarnok külső kapuja.

IV. sz. Keleti előcsarnok külső kapuja.

III. sz. Nyugat-oldali második kapu.

III. sz. Nyugat-oldali második kapu.

Az egész szentegyház ugy belülről, mint kivülről merőben faragott kőből épült, vagy legalább ily burkolattal bir, – s ha az egésznek gondos kidolgozását, műavatott alakitását, művészi érzékkel és ismerettel kivitt dús diszitményezését (ornamentatio) tekintetbe veszszük, fogalommal birhatunk azon valódi szakértelem által vezetett roppant munkaerőről, a mit létesitésére forditottak, s bámulnunk kell ama hatalmas korszakot, mely ily nagyszerű műemlék emelésében dicsőité meg magát.

E templom körülépitett, szük terén lévén elhelyezve, festői pontja hiányzik, s azért annak teljes képét adni nem lehet; mellékelt képemet is igen nagy bajjal a fekete torony sziklagerinczéről fényképeztem le; de az is hiányos, mert az épületek által elfedett szentegyháznak csak felső részét ábrázolja.

Azon tért, a hol most a brassai nagy-templom fekszik, szent Katalin-udvarnak nevezték arról, hogy ott régen egy igen nevezetes búcsúhelyül szolgáló, szent Katalinnak szentelt templom állott. Ugy látszik, hogy ezen templom nagyon régi időkben, még mielőtt Brassó nagyszerű temploma épült volna, azon helyen feküdt, talán még akkor, a midőn Brassónak mostani fekhelye a czenktetői királyi vár területéhez s mint ilyen legalább részben Fehérmegyéhez tartozott; ily valamit sejtet azon körülmény, hogy még azután is, hogy Brassó és nagyszerű temploma felépült, a Katalin-egyház nem csak megmaradt a nagy-templom közvetlen közelében, hanem Brassó várostól elvontan az a kerczi apátsághoz tartozott. Ez mindenesetre kellemetlen és boszantó szomszédság volt, s azért Brassó e kápolna átadásaért többször folyamodott, mignem a Brassó iránt jó indulattal viseltető Mátyás király 1477-ben Budáról kiadott rendelete által a Brassóban fekvő és addig a kerczi apátságtól függő sz. Katalin kápolnát Brassó városának adományozta s megengedte, hogy ahoz papot és rectort válaszszanak*Ered. a brassai levélt. közli Marienb. Gesch. 185. l.. E kápolna halastava lehetett az, a melynek helyére, mint Teutsch mondja, a nagy templom épült. A szent Katalin kápolnát, a mint Ostermayer krónikájában*Lásd Ostermayer krón. a Fundgr. I. köt. mondja, 1529-ben bontották le s anyagjával helyére házakat épitettek. A lerombolt templom védszentjének a nagy-templom kar alatti fülkéjében emeltek oltárt; de azt a többi oltárokkal együtt a reformatiókor elmozditották, s most a Katalin templom emléke csakis Bolgárszegnek ide vezető egyik útczájában (Katalin-útcza) maradt fenn.

A Katalin-templomon kivül még két más kápolna volt a nagy-templom közelében: egyik a szent Lőrincz-kápolna, mely mérőházzá alakittatott át, a másik az, a melyet a templomukból kizavart magyar lutheránusok Bolonyába költözésük előtt használtak. Ezekre vonatkozólag Gödri János Hist. 13. lapján irja: „Hogy a két templomból kiforgatott magyar lutheránusok ha Bolonyában helyet nem kapnak, nem tudtak volna hová lenni; mert a nagy czinteremben (a nagy templom melletti tér) levő két kápolnák is, u. m. a Lőrincz temploma mérő-házzá, a másik pedig iskolává tétettek vala már ez idő előtt (1713.) sokkal.” Ebből kitetszik, hogy a brassai basilika közvetlen közelében, alkalmasint azon helyen, hol most az elemi iskola, papi, rectori és harangozói lak fekszik, még három más mellék templom vagy kápolna feküdt; ezek közül a szent Katalin-egyháznak külön lelkésze is volt, melynek jövedelme akkor, midőn a szent Katalin-oltár a nagy-templomba helyeztetett át, a főpapra szállt át, innen ered a brassai főpapnak oly nagy jövedelme*A brassai szász nagy papnak igen nagy jövedelme van, s nem sok dolga, mert öt káplánt tart.. A templom-udvar keleti oldalán emelkednek a szász gymnasium díszes épületei, melyek közt a templom- és iskola-útcza nevű sikátorok vezetnek át a Szentlélek-útczára. Itt van a papi lak mellett egy szegények háza, melyet 1547-ben Fuchs János és neje Zsófia alapitottak*Lásd Prov. Blätter II. 169–172. lap..

Most miután Brassó, sőt Erdély templomainak királyát ismerjük, tekintsük meg futólagosan a belváros többi templomait is.