A Hétfalu földtani viszonyai.

Hétfalu környéke földképződési tekintetben igen nagy érdeket költhet a természetbúvárban, mert az kőzeteinek gazdag változékonysága és sokfélesége által tünik ki: Igy Bácsfalu fölött a Nagy-Kőhavas kárpáti-, jura-mészkő és gyüleg lánczolatának talapzatául szolgáló jura-mészkő fekvetet egy helyt trachyt-porfir sziklák törik át, ezeknek kőzete néhol veresesen tömör, mig más helyt szivacsszerüen lyukacsos s egyáltalában üvegesedett földpát jegeczek (feldpath-kristall) által van átszegve s szétszórt csillámokkal tarkázva, a mi a Székelyföld trachyt tömegében hiányzik, miért ezen rendkivüli képződést inkább a dolomythoz sorozhatjuk. Határvonalán finom szinezetű mész és quarz is fordul elő. Ezen kőzet bár nagyon szilárd, de azért finom szemcséssége miatt mégis igen könnyen faragható; némileg van is hasznositva, a mennyiben Brassóba kövezethez és épitkezésekhez hordják; malomkőre is – a mint megkisérlették – nagyon alkalmatosnak mutatkozik. Az ezzel egybefüggő tömösi szorosban ismét a kőzetek roppant változékonysága lepi meg a vizsgálót, mert a mig a bal parton a Keresztyén havas mészkő ormainak talapzatúl szolgáló eocengyüleg sziklák húzódnak el, addig társhavasának a szoros túlsó felén emelkedő Nagykőhavasnak díszesen kicsipkézett juramészkő gerinczei több helyt kárpáti homokkő talapzatról lövelnek fel, hátrább a Bányásznál (jobbparti mellékfolyója a Tömösnek) finom szemcséjű poronyó s nagyon csillámdús kékesbarna szinezetű homokkő fordul elő, melyet mint épitéshez igen alkalmast munkálják Bácsfalu lakói, s mind ez hátrább a Bucsecsnek roppant tömegekben előforduló eocengyüleg sziklahalmazával érintkezik.

Hosszúfalu háta mögött oly gyüleg fordul elő, mely sötét mészkő, szögletes zöld csillámpalából és quarz darabokból van összeolvadva s igy a Barczaság többi gyülegeitől eltér. A Hosszúfalu felső végénél lerohanó Garcsin völgye határvonalt képez az eocengyüleg és a kárpáti homokkő közt, a kettő közé jelentékeny tömegű csillámpala fekvet is ékelte be magát, sőt a patak völgytorkolatánál, a kelet oldali martba sötét színezetű palás homokkőben kettős gulaidomú átlátszó quarz: az ugynevezett marmarosi gyémánt is előfordul. Az Ó-sáncz szoros főkőzete a nagy változatokban előtünő kárpáti homokkő, melyet a Tezlánál juramészkő vált fel, azon túl pedig a Csukás és társ havasainak roppant eocengyüleg tömege terjed el; ez és a juramészkő között a Delbi völgyben szarukő (Hornstein) tünik fel, még pedig nagy mennyiségben. De mindeniknél gazdagabb alakulást és változékonyságot tüntetnek elő a zajzoni és pürkereczi völgyek geologiai viszonyai. Zajzon völgyének baloldali előhegyében sötét kékes szinü, kréta korszaki mészkő fordul elő, mig a hegy keleti oldalán liás homokkő mutatkozik, mint az előbeninek alzata; ez utóbbi nagyon csillámdús, s Bellemn. paxillosus, Schloth. Am. radians, plicatula spinosában gazdag, mig az előbbiben (a krétakorszaki mészkőben) küllőfélék, nerények, korálfélék s más kövületek fordulnak elő. Ezekkel Pürkerecznél kárpáti homokkő és a finom szemcséjú szürkés trachyt-porfir érintkezik*Láss az ezekre vonatkozó adatokat Hauer Geolog. Sieb. czímű jeles munkájában 280–283. lap.. Zajzon, Pürkerecz és Tatrang lakói nem mulasztják el, az ezen kőzetekben rejlő kincset kiaknázni, mert mig a mészkő sziklákat mészégetésre, addig az előhegyek finom szemcséjű szürkés trachyt-porfirját épület anyagként művelik és meglehetős nagy mérvben aknázzák ki.

Most miután Hétfalut minden tekintetben ismerjük, miután sokat szenvedett népének érdekében a történelmi elégtétel-szolgáltatás végett felszólaltunk; miután elhagyatottságuk keserüségét pár vigasz-szóval eloszlatni törekedtünk: búcsút veszünk e kedves, vendégszerető, s becsülésünket teljes mértékben kiérdemlett néptől. De búcsú vételünkkel nem válunk meg tőlük, mert következő két fejezetünk, – melyek egyike az ó-sánczi és garcsini, a másik a tömösi szorost ismerteti – még mindig e néppel foglalkozik, még mindig e nép közelében tart, a mennyiben az emlitett két szoros egyaránt Hétfalu területéhez tartozik; mert azon visszás eset, hogy azokat most Brassó tartja bitorló kezén, nem gátolja a birtok jogosultságának szentségét a hétfalusiak részére biztositani; igen, mert azt nekik itéli a százados birtoklási jog, nekik a törvények és fejedelmi oklevelek számtalan biztositásai; nekik itéli a népjog és a történelem jogos követelése, mert e nép 6 századon át védte ezen szorosokat ellenség ellen őrt állva a hon e sorompóinál, vérével, életével fedezve a hazát; mig ellenben Brassó azokat legtöbb esetben csak arra használta, hogy a haza ellenségeit bevezesse, a haza biztonsága és szabadság felforgatására.

A Barcza szép terét tehát elhagyjuk egy időre, s bemerülünk az azt környező havaslánczolat rejtett völgyületeibe, hogy azoknak kevéssé ismert nagyszerüségét a lehetőleg ecsetelni igyekezzünk. Legelőbb is a csak nem teljesen ismeretlen ó-sánczi szorost tesszük vizsgálódásunk tárgyává, s hogy azt megközelithessük, visszatérünk Hosszúfaluba, melynek Fürészmező nevű felső része e szoros torkolatjának előpitvarát képezi.