Kakas-ünnep*.
A kakas-ünnep is, ép ugy mint a sz. Gergely- és Balázs-ünnep a középkorból származik, és mind a három az iskolás gyermekek mulatságára volt kigondolva. Erdélyben a hétfalusiaknál egész a közel multig tartották fenn magokat ezen ünnepek. Balázs és Gergely ünnepének Királyhágón innen is vannak nyomai, de a kakas-ünnepről nem hallottam sehol emlitést. Ez ugy látszik csak a hétfalusiaknál keletkezett és a kakas ének is, mely alább következik, az én véleményem szerint Hétfalu szellemi productuma, mivel benne nem csak egy századokig iga alatt sinlődő szolga-nép korlátolt észjárása és resignatiója látható, hanem oly szó is fordul benne elő, melyet csupán a hétfalusiak használnak. Ez a kérdéses szó nem más mint borbát, mely annyit jelent mint serény, gyors, ügyes.
A kakas-ünnepet Hétfaluban husvét harmadik napján szokták volt megtartani. A tanitó megjelent mind a két nembeli iskolás gyermekekkel a helység játszóhelyén, a hol őket a kiváncsi és mulatni vágyó néptömeg fogadta. Itt a lánykák és legénykék két táborra szakadtak, a leánykák közül mindenik egy koszt-tal (bot), a legénykék ivvel és nyilakkal voltak ellátva; mind a két tábor részére egy-egy czövek veretett a földbe, a lánykák számára egy hizlalt tyúk, a legénykék számára egy hizlalt kakas lőn a czövekhez kötve. Ezek után a lánykák bekötözték egymás szemeit kendőkkel, mig a fiuk illő távolságban a kakastól rendbe állottak miként a katonák, kik egy elitélt főbe lövésére rendeltettek ki. A lánykák feladata volt bekötött szemmel a tyukot fölkeresni és megütni; a fiuké a kakast nyillal lelőni. Ki leghamarabb találta az áldozatot, azé volt a dicsőség.
Ezen kisérletek folyama alatt megzendült aztán az iskolás gyermekek ajkán az ugynevezett „Kakas-ének”, melyet nem költői szépségeért közlök e helyen, hanem egy részt azért, mivel szoroson az ünneppel volt összeköttetésben, másrészt pedig, mivel mint középkori szellemi termék, művelődési szempontból is bir némi csekély értékkel. A kérdésben forgó kakas-ének szövege igy hangzik:
| Jaj szomoru gyászos óra, |
| Ki provokálsz koczkázásra, |
| Szivdobbantó viadalra, |
| Diák gyermeki játékra! |
| Mert vigaszságos életem, |
| Éjjeli szép éneklésem |
| Időkort meg jelentésem: |
| Lőn én keserves életem. |
| Mert midőn meg se gondoltam, |
| Halál mérgével tartoztam, |
| Mire volt hizlaltatásom? |
| Nem tudtam, de már most tudom. |
| Anyám mikor melengetett, |
| Szárnyaival fedegetett, |
| Hogy hozhatna az életre, |
| Lett volna bár veszésemre! |
| Kétszer születtem világra, |
| Voltam sokaknak hasznára, |
| Időkornak megmondója: |
| Éjjel mindenkori óra. |
| Ily hasznos voltomra nem néztek; |
| Hanem értem adták pénzek; |
| Meghizlalván, az ő ivjek |
| Megronta s nyilval megöltek. |
| Nyilok miatt lőn halálom, |
| E világból kimulásom, |
| Mire volt hizlaltatásom? |
| Tyukok között kodácslásom? |
| Bőrömet ugy megliggatták, |
| Mint a rostát ugy csinálták, |
| Szegény fejemet nem szánták, |
| De nyilokot mind rám szórták. |
| Ijj ereje s nyilak mérge, |
| Bőrömet megfeszegette; |
| Fejemet földhöz szegezte, |
| Erőmet is mind elvette. |
| No borbát fonó asszonyok, |
| Kik csak kakas szóra vártok, |
| Én többet nem kenternálok, |
| Mert engem pénzért adátok. |
| Ti kakasok vigyázzatok, |
| Diákokat a hol láttok, |
| Magatokat elvonjátok: |
| Velök szembe ne szálljatok. |
| Kikiriki az utczákon, |
| Kikiriki a tyukokon, |
| Kikiriki a hivukon (padlás), |
| Kikiriki a pajtákon. |
| Hallod-e te kakas koma, |
| A szomszédnak jó kántora, |
| Nincsen nálad melodia, |
| Oda lett a hangos nóta. |
| Immár többet nem szólhatok, |
| Mert nyilak mérge elfojtott, |
| Azért rólam tanuljatok |
| Élők, hogy igy ne járjatok. |
Ezen ének, mint látjuk, a kas ajkáról van ellesve, és igy az egész költői felfogásról tanuskodik; az, hogy a kakas magáról mint holtról is beszél, talán azon roppant zavarteljes rémületben találja okát, a mely a jövőt is képes a jelen helyébe tenni akkor, midőn a végső percz oly közel van, hogy szemmel látható.
A kakas-énekből kitetszik az is, hogy ez ünnepen eredetileg csak a kakas szerepelt, különben emlités volna benne a tyúkról, vagy pedig léteznék egy tyúk-ének is. A lánykák mulatsága tehát későbbi adalék, és azt a nőnem rendeltetése szempontjából egyenesen kárhoztatni lehet. Ezen adalék nélkül tán még sokáig föntartotta volna magát a kakas-ünnep, de azzal együtt korunk szelidebb erkölcsi fölfogásánál fogva lehetlenné vált. A kakas-ünnep azzal végződött, hogy a diadalmas lánykát, leány társai, a diadalmas fiut, fiu társai kisérték nagy zajjal a szülői házhoz, hol a lánykák tyúk hússal, a fiuk meg kakas hússal csaptak világra szóló vendégségét.
Ezen régi, ma már egészen feledett ünnepek helyett más korszerű ünnepeket szoktak a lelkészek és tanitók a nép és ifjuság számára rendezni; nyári szép napokon kivonulnak a havas közti völgyületek kiesebb helyeire, vagy a bérczormokra, s ott étkezés után észfejtő játékokra tanitják, s könyveket, képeket osztanak ki a jó igyekezetű, jó erkölcsű fiataloknak ösztöndijúl és jutalmúl.
Ezzel körülbelül már ki vannak meritve a hétfalusiak népéletének főbb mozzanatai, s most e nép történetének, viszonyainak, szokásainak teljes ismeretével kezdhetünk az eddig általánosságban tárgyalt Hétfalu részletesebb vizsgálatához.