A Barczaság közoktatási és népnevelési viszonyai.

A Barczaság e tekintetben hazánk szomorú közműveltségi viszonyai között előnyös helyet foglal el; Brassóban van három felekezeti jellegű főgymnasium: a gazdagon felszerelt szász gymnasium, a szintén jól berendezett keleti vallásuaké és a katholikus főgymnasium. E gymnasiumok ketteje nemcsak felekezeti, hanem nemzetiségi is, a mennyiben a szász gymnasiumban csak németül, a keleti vallásuakéban csak oláhul tanitanak. Ily particularismussal szemben igen természetesen méltányos és óhajtandó lenne, hogy a katholikus főgymnasiumban legyen a tannyelv magyar; azonban ennek, fájdalom, csak nagyon kis részben van elég téve, s ez nemcsak az intézetre káros: mert a tanulók száma épp ez ok miatt nagyon csekély, hanem a barczasági magyarságra is nagyon terhes, mert gyermekeiket magyarnak kivánván nevelni, miután azt Brassó egyik gymnasiumában sem tehetik, kénytelenek a távoli szent-györgyi vagy udvarhelyi collegiumokba küldeni, vagy pedig felsőbb kimívelésüket elhanyagolni, a mi, fájdalom, a leggyakoribb eset. Van még Brassóban reál- és ipariskola, keletkezőben egy gazdasági tanintézet, mind ez csakis a szászok részére, a tannyelv mindenütt német levén; pedig az alaphoz, miből a szász gymnasium s anevezett iskolák fentartatnak, hozzájárult e vidéknek minden ajkú lakosa, s igy igazságos lenne, hogy az itt divatozó minden nyelvre, s igy az állami nyelvre is tekintettel legyenek, s törvény ellenére ne küszöbölnék azt ki mindenünnen; vagy pedig a közös alapból juttatnák ki mindenkinek aránylagosan esedékes részét; mert ha az egyedáruság minden alakban utálatos, az a szellemi művelődés és népoktatás terén égbekiáltó bűn, mely első sorban önmagát szokta megboszulni, s az utódokban is bünteti az apák vétkét.

A falusi szász községekben és mezővárosokban mindenütt jól fölszerelt, s tanitókkal kellőleg ellátott népiskolák vannak; ezt mondhatjuk a magyar falukról is, hol a legdíszesebb és legnagyobb épületek mindenhol az iskolaházak; s ez annál nagyobb érdem, mert ez iskolákat e szegény elnyomott nép teljesen önerején a szász papság ellenzése és gáncsoskodása daczára hozta létre. Hosszufaluban van két felső népiskola is: egyik – mely pesti Báron Benedek nagylelkű adománya alapján jött létre – a magyaroké, a másik az oláhoké. A barczasági magyarság közt leghátrább állanak népnevelés tekintetében a brassai magyarok, hol 1000 tanköteles gyermek nem jár iskolába, mert nincsen hely számukra; de ennek felelőssége nem az ottani magyarságot, hanem leginkább a brassai tanács kislelküségét és a kormány vétkes elnézését terheli, mert a brassai magyarság már négy év előtt folyamodott községi iskolák felállitásaért, s a közoktatási törvény által megszabott minden lépéseket megtett azoknak létesitésére; de a brassai tanács pangermanismusi felfuvalkodásában mindent megtett annak megakadályozása és a folyamodók – üldözés általi – megfélemlitésére; a kormány pedig ezt vétkesen elnézte a rendeleteivel daczolókat, a törvényt kijátszókat megfenyiteni elmulasztotta; s igy Brassó 7000-nyi magyarsága, védtelenül odadobatva a szász bureaucratia önkényének, fájó szívvel kénytelen elnézni, hogy 1200 tanköteles gyermekéből csak 150 jár iskolába, a többi tudatlanul nő fel, csak ugy isten számában.

Itt tehát a közoktatási törvény üdvös rendeleteinek szigorú végrehajtása hozhatja meg csak a közműveltség általánositásának áldásait. Ámde e téren nemcsak Brassóban, hanem vidékén is igen sok még a teendő; magának Brassónak 27,766 lakójából irni, olvasni nem tud 15,839. A Barczaság 84,090 lakója közül pedig irástudatlan van 47,852, tehát az összes népesség felénél jóval több. E számnak több mint fele része az oláhokra esik, kik a nép nevelésére eddig mit sem adtak, s csak az ujabb időben kezdenek a közműveltség iránt némi hajlamot mutatni. Itt tehát, mint hazánkban mindenütt, csak a közoktatási törvény üdvös rendeleteinek szigorú végrehajtása tüntetheti el ezen szégyenletes adatokat, melyek országunk culturviszonyaira árnyfoltot vetnek.